Váci Hirlap, 1903 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1903-05-03 / 18. szám

Tizenhetedik évfolyam. 18. szám. Vác, 1903. május 3. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak : Egész évre ....................12 korona. Negyedévre ................... 3 korona. Egyes szám ára .... 24 fillér. Meg-jelen minden vasárnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tór sora 60 fillér. Templomszentelésre. Az Isten tisztelete és a haza szeretete egy oltárról fakadjon. Roskovics. Az egyházmegye legnagyobb népességű városa, a hires város ünnepet ül ma. A kecskeméti katolikus egyházközség telje­sen renováltatta áldozatkész bőkezűség­gel a főtemplomot, a melyet ma szentel fel grófpüspökünk fényes szertartások közt a hívek ezreinek jelenlétében. A főtemplom festményei a leghíresebb templomfestő, Roskovics Ignác ecsetje alól kerültek ki s méltán szói a kritika ezekről a legnagyobb elismerés hangján. Az egyházközség nem is késett Rosko- vicsnak megköszönni lelkes buzgalmát, a ki viszont olyan levéllel válaszolt a kecskemétieknek, hogy annak olvasásán minden magyar szív felbuzdul. Az Isten tisztelete és a haza szeretete egy oltárról fakadjon. Ezt Írja Roskovics, mert szinte érzi. tudja, hogy nem min­denütt, nem mindig így van. Ezer esz­tendeje, hogy a magyar ezt *a szép or­szágot birja, kilencszáz éve, hogy több­Ginerva. Donna Serpentina di Colorado Araggio lá­bacskáinál csak a publikum volt kisebb, a mely ennek az excentrikus nevű hölgynek a műsor szerint utólérhetetlenűl bájos és dis~ krét szerpentintáncát esténkint végignézte a bányavári arénában. A fakó vörös bársony zsöllyék megdöbben­tően üresek voltak és Ronchetti Xenofon igaz­gató úrnak ugyancsak le kellett szállítania a mindennapi sörök literének számát, hogy lega­lább Mirza, a csodakanca egyék egy kevés zabot, ha már a többi öt árpaszalmán kény­telen is sínylődni. Pedig a jegyek árát már leszállította. A kis púpos Brett, a ki titkárja és bohóca egy személyben a társulatnak, hiába fintorgatta ráncos arcát egész délután a nagypiacra nyíló kapu emelvényén, a publikum nem jött. Rá sem hallgatott a reklámot csinálni iparkodó púpos emberke elcsépelt szellemességgel fűsze­rezett fecsegésére. Egy előadás után, pénztárvizsgálat alkalmá­val az igazgató szomorúan mondta Brettnek: — Holnap, — mein lieber Brett, — holnap megszökünk. Brett csufondárosan vigyorgott. — És itt hagyjuk Mirzát Kauffmann urnái .zálogban ! Ugy-e ? ! Az igazgató arca elsötétült. sége katolikus s mégis mégis sokszor más más oltáron kell áldozni Istennek, hazánk szeretetének. Ott erős a vallás, a vallási érzés, a hol azt nemzetivé tudták tenni. Az an­golt egybeforrva ismerjük az ő anglikán egyházával, az oroszt képzelhetjük-e más­ként, mint az ő vallásával. Nálunk az igazi törhetetlen, alkudni nem tudó magyarsá­got főleg a református községek képvi­selik, mert elődeik tudták az isten tiszte­letét minden körülmények közt a haza szeretetévei összeegyeztetni. Minden re­formátus pap, minden református gazda­ember megtestesülése a magyarságnak. Igaz tisztelettel, felemelt fővel foghatunk kezet bármelyikkel, mert mindegyik hátsó gondolat nélkül sovén magyar. Minden katolikus, ki magát magyarnak vallja, óhajtva óhajta, vajha a hazasze­retete valóbban egy oltárról fakadjon az isten tiszteletével, vajha vallásunk sze­rint istent tisztelve, soha összeütközésbe ne kerülne a legszebb két gondolat, mit emberi elme tud és érez. A katolikus vallás vezérei egy utón — Igaz ! Igaz! de hát mit tegyünk ? — Én tudok egy módot-. — Nos? ! — Léptessük fel Bellát! Ronchetti dühösen toppantott. — A lányomat!? Őrült! Nem tudod, mit ígértem szegény anyjának?! Hogy nem neve­lek belőle komédiást?! — Hát igy mit nevelsz belőle, ha Mirzát itt hagyod?! — Nem mondom én, hogy állan­dóan szerepeltessük, csak most, csak addig mig a lovat elvihetjük! Hisz a nélkül koldulni mehetsz Ronchetti ! — De Brett! Ezt az ártatlan gyermeket ki­tegyem annak, hogy ... Ej! Inkább koldulok! — Bolond vagy, — folytatta Brett — két hét múlva kiváltjuk a lovat és megyünk tovább. Jól meggondoltam a dolgot. Bella fellép, mint iskola-lovarnő és zsúfolásig telt lesz a cir­kusz ! Én csak a lányod érdekében beszélek ; mi lenne szegénykéből ha Mirzát itt hagynád ? ! Addig beszélt a bohóc, mig Ronchetti be­leegyezett, hogy Bella fellép Ginerva név alatt. Harmadnapra csakugyan tömve volt a cir­kusz. Bevonult a város egész intelligenciája és a bányavári ezred egész tisztikara. Ronchetti remegő kézzel emelte le a nye­regből Ginervát és könnyek között csókolgatta össze kipirult arcocskáját. — Bellám! Édes kis leányom, nem sokáig haladtak évszázadokon át a kormányzó politikával s ma már a történelem ta­nítja, hogy az a politika nem volt egy a magyarság érdekeivel. Csak a legutóbbi időben vált el nagyjából a vezető politi­kától s hirdeti, hogy katolikus voltunk után jő a magyarságunk. Miért hogy úgy van, hogy a horvátot el sem tudjuk képzelni katolikus érzel­mei nélkül a pánhorvát politikában. Miért tud az erős lenni érzelmeiben, vallásá­ban a nélkül, hogy e kettő valaha össze­ütközésbe került volna. Azért, mert a hor- vát katolikus papság Stroszmajertől lefelé az egyszerű lelkipásztorig kivétel nélkül katolikus érzelme mellett horvát, kizáró­lag horvát akar lenni. Annyira túlzó hor­vát. hogy magyar paptársát sem fogadja szívességgel, pedig a lelki erős kapocs fennáll köztük, de csak azért nem szives vendéglátása, mert a horvátok már fúl mentek a határon: ott a pap is előbb horvát, aztán katolikus. A jó magyar katolikus már nem kí­ván ennyit. Csak azt, hogy katolikus és magyar legyen papja mindenütt, e kettőt tart ez az én kínszenvedésem, nem engedlek többé lovagolni, csak Mirzát kiváltsam! Odabenn tombolt a közönség, Ginervát akarta újra látni. És Ronchetti most szinte büszkén vezeti ki a porondra a piruló leánykát. Csak a tapsot hallja, a mely az ő drága szép leá­nyának szól. Arra nem is gondol, hogy ez nem a művésznőt, hanem a nőt illeti. De ugyan mi mással is hatott volna Ginerva, ha nem a szépségével?! Hisz lovagolni nem tudott úgy, hogy azt művészetnek lehetne nevezni. Szeghő hadnagy, az ezred „pubi“-ja, a ki különben még kiskorú idealista a legnagyobb mértékben, igy magyarázta meg a hatást, a mit Ginerva keltett: — Tudjátok, azt gondolom mindig, mikor ebbe a cirkuszba belépek, hogy egy ócska, dohos levegőjű várban vagyok, a hol már évek óta nem voltak nyitva az ablakok s mi­kor az a leány szőke fürtös piruló arcocská­jával megjelenik, mintha hirtelen betörték volna az ablakokat és a napsugár fényes, vastag sávban ömlenék be, magával hozva és paza­rul szórva szét a tavasz minden báját, min­den illatát. — Bejön a farkascsorda a verembe — mondta Brett, elégülten dörzsölgetve kezeit — csak báránynyal kelt csalogatni. És neki volt inkább igaza.

Next

/
Thumbnails
Contents