Váci Hirlap, 1903 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1903-05-03 / 18. szám
2 Váci Hírlap semmi körülmények, balsors és viszály közt szétválasztani se lehessen. Ne értse félre ezt a szerény cikket sem pap. sem vallásfelekezetek egyike sem. Távol ál! tőlem kétségbe vonni a katolikus papság magyar érzelmét, de jogom van felszólalni akkor, midőn látom, hogy még a mi magyar egyházmegyénkben is akad oly pap, ki húz a pánszlávizmus felé, kinél nem egy oltáron fakad a magyar haza szeretete és az isten tisztelete. Mikor látjuk azt, hogy felekezetek s újságok örömmel rontanak ránk, mert Hetyey püspök dogmai kifogásokkal tiltja ki a templomokból a magyarnak szent énekét s a katolikus Ugront is társaival egyetemben kifakadásra késztetik. A katolikus léleknek eltemetett, de lelkében élő vágya jutott kifejezésre a templomfestő művész, Roskovics Írásában. A nemzeti állam kiépítése követeli, hogy úgy legyen s ha ez országnak népe tíznél is több oltáron imádja a magyarok istenét, az az imánk, hogy minden oltáron a magyar haza szeretetének lángja is égjen, legyen az az oltár bármelyik üdvözítő vallás templomában. Hazaszeretetünkben s vallásunk tiszteletében egyformák vagyunk, egyiket sem toljuk előbbre a másikánál, bizonyos, hogy oly állapotok nem fognak bekövetkezni, minőknek szele érkezik a szabadság első országából, Franciaországból. Lélekbe oltani, megértetni Magyarország bármelyik vallásfelekezete által, hogy akkor vagyunk magyarok, vallását szerető nép, ha az isten tiszteletét a haza szeRoncíietti csak akkor kezdett eszmélni, mikor egy tiszti-szolga Tardos főhadnagytól virágot hozott Bellának. Fla Brett le nem beszéli, kidobatta volna azt a fickót, a ki olyan szemtelen mosolygással mondta: — A szép Ginervának küldi Tardos főhadnagy úr! Ettől a naptól azonban sokkal türelmetlenebbül várta, hogy Mirzát kiválthassa. Inkább magától vonta meg a sört, csakhogy minél többet törleszthessen Kauffmannál. * * * Végre elérkezett az utolsó előadás. Ronchetti mint torreádor lépett fel egy bikaviadalt parodizáló jelenetben, a hol a bikát — két szolga bikabőrbe bujtatva — a torreádor egyszerűen a földhöz csapja, azután a vállára veti és kiviszi a porrondról. Ronchetti a hires athléta, oly remekül csinálta a dolgot, hogy a közönség megismételtette a mutatványt. Ronchetti kiment, hogy a szolgákat újra be- küldje s mikor az istállóhoz ért, Ginerva nevét hallotta említeni. Két tiszt beszélgetett ott és mert az igazgatót nyilván nem ismerték meg a homályban, nem is zavarta meg közeledtével a beszélgetést. — Szerencsés fickó ez a Tardos ! — szólt az egyik. — Most is fenn van a kicsikénél! Bizonyosan búcsúznak. És mind a ketten nevetni kezdtek. Ronchetti, mint a kit váratlanul főbe ütnek, úgy tántorodott hátra, azután pedig eszeveszel ten rohant fel a nyikorgó falépcsőkön Bella öltözőjéhez. retetétől nem tudjuk elválasztani, erős lesz az ország, melyen tényleg, a pokol kapui sem vehetnek majd erőt. A kecskemétieknek a templomszenteléskor bizonyára eszükbe jut a művészfestő szava s ott a nagy magyar városban mindig együtt fog járni az isten tisztelete a haza szeretetével. Vajha idegen ajkú községeinkről is elmondhatnék ezt! Helyi és vidéki hirek. Április f. Egy két napján fényes nap volt, mosolygó volt a világ ; madár dalolt a ligetben, illatozott a virág; ibolyáztunk a gyepesben . . . Pár napig volt mindez igy ! Egyszerre csak rút idő lett: Oh, az ég is oly irigy ! Rút idő lett; ólmos eső, borzongatott a hideg; a felöltőt megkívánta az izom és az ideg. Sárrá lett az utca pora, megdagadt mint a szivacs; s mezitlábos Friss Újságos lába szára lett pipacs. Béka-könnyet ivó ember orra is csak kékre vált; náthás hangú panaszunkra az ég mégse reagált. Lesülyedt a barométer; és a szél fújt csak tovább és ontotta a nyakunkba az irigy ég záporát. A. szabóknak lett hasznára (?) ez a nedves állapot ; gummi-köppeny rendelődött, az ifjúság rákapott. Az ajtónál valaki útját állta. — Brett volt, a ki rémülten nézett az igazgató dúlt arcára és érthetetlen szavakat mormogva igyekezett ől visszatartani: — Ronchetti ... ne menj . . . Bella . . . öltözik . . Ginerva. Ronchetti vasmarokkal ragadta meg a kis bohócot és olyant lódított rajta, hogylegurult a lépcsőkön. — Gazember! — hörögte utána és megragadta a kilincset. Az ajtó zárva volt. — Bella, nyisd ki ! — ordította rekedten Ronchetti és mikor csak egy halk, ijedt sikoltás felelt szavaira, felkapott egy ott heverő dorongot és egyetlen csapással betörte az ajtót. Ott állt Tardos főhadnagy karddal a kezében és Bella ijedten bújt mögéje. Ronchetti csak annyit látott, hogy a leánya fél tőle . . . Felkapta a nehéz dorongot és ütött . . . Azután tompa zuhanást, meg éles csörömpölést hallott és az öltözőben egyszerre sötétség lett. Nyilván a lámpát is leütötte. Mint egy alvajáró tántorgott le a lépcsőkön. * * * A cirkuszban a bikaviadal megismétlését várták. Egy szolga már a porondra vezette Mirzát. A közönség türelmetlenkedni kezdett. Egyszerre tapsolni kezdtek a baloldalon. Ronchetti sebesen, rohanva jött a porondra, egyenesen Mirza felé tartott, megragadta a ló kantárszárát és hosszú hegyes torreador-gyil- kot markolatig döfte a ló szügyébe. Ü*bégh.y. Mi szobánkban „ülesörögtünk“ s melegedtünk többnyire, napsugarunk nem volt több, csak egy-egy eljegyzés hire. Alex. — A püspök Kecskeméten. Gróf Gsáky Károly megyés püspök múlt kedd óta Kecskeméten időzik, hogy az ottani főtemplomot felszentelje és bérmáljon. Az egyházmegye fejet Kecskeméthez méltóán fogadta a város. Az ünnepi díszt öltött pályaudvaron ezrekre menő néptömeg tolongott s ott várta Kacla Elek polgármesterrel élén a város tanácsa, Bogyó ősz plébános vezetésével az ottani papság. Kada Elek üdvözlő beszéde után a város fogatán hajtatolt be a püspök plébánián levő szállására. Kedd óta a szertartások folytak,, melyek tegnapi nappal véget értek, ma van a templom felszentelése. A kecskeméti nép, mely püspököt évek óta nem látott, nagy előzékenységgel fogadja a főpásztort, a ki rendes napi sétáját épp úgy végzi az alföldi városban, mint itthon. Nagyon érdekes, hogy igy,. séta közben sokszor nem ismerik fel, mert,, mint a kecskeméti nép mondja, a püspök olyan nagy úr, hogy nem jár gyalog. Ha aztán mégis ráismernek, akkor a fölött vitáznak, hogy nem lehet ő a püspök, mert még nagyon fiatal, de végre is hosszas tanakodás után megállapodnak abban, hogy ő a püspök és sietnek az utcán is üdvözlésére. A grófpüspök többször prédikált már s minden alkalommal ezrekre menő néptömeg hallgatta szavait, a mi az egyházmegye fejének láthatóan jól esett. — Névmagyarositó tanárok. A budapesti képezhető hülyék intézetének tanári kara nevét mind megmagyarositotta. Ismerőseink közül Berinza János igazgató Berkesre, Scherer István tanár Ákosra magyarosította meg nevét. — Ex-lex. Ez a nagy mumus pénteken, május hó 1. napjának reggelén már beköszöntött. Megjelenése nem ment újságszámba, mivel egy ízben és pedig nemrégiben már volt hozzá szerencsénk. Az egész annyiból áll, hogy inig ő uralkodik, nem kell adót fizetni és nem lehet azt behajtani. Az adóvégrehajtók kiveszik nyári szabadságukat, hogy azután kipihenve, ujult erővel kezdhessenek majd hozzá az ab- banhagyott munkához. És szól majd a dob újra, a riadó ütemeire ugyan, hanem inkább utolsó figyelmeztetésül, hogy ha tudsz, fizess, mert ha nem . . . hát elvisszük a takaródat is. Pergése ismét végig fog zúgni az egész országon, felrázván tespedésükből nem az alvókat, hanem az adóhátralékosokat. Ujjong az ország népe, mert nincs sorozás, nincs adó és késedelmi kamat. Pedig a Borcsák, Julisok és Pannik szivszorongva lesik azt az időt, a mikor az Andrisok és Jancsik a harmadik korosztályon is átesve végre a pap előtt is elmondhatják majd az olyannyira boldogító igent. Az ex-lexre vonatkozó rendelet, mely az adók behajlásának szüneteléséről intézkedik. igy szól: A budapestvidéki magyar kir. pénzügy- igazgatóságtól. 50711/1903. X. szám. Körrendelet. 1.) Kecskemét th. város tanácsához és városi adóhivatalához; 2) a rendezett tanácsú városok polgármesterei és adóhivatalihoz; 3) a járási főszolgabírókhoz; 4) a körjegyzőkhöz; 5) a nagy és kisközségek elöljáróihoz ; 6) a m. kir. adóhivatalokhoz; 7) a kir. pü. igazgatóság fogalmazási tiszti' személyzetéhez; 8) az igazgatóság mellé rendelt szám-, vevőséghez. A m. kir. pénzügyminiszter úr 1903. április 27-én kelt 1887. P. M. sz. körrendeleté értelmében jelen körrendelet vételé% -ÁfMaQcL
