Váci Hirlap, 1903 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1903-04-26 / 17. szám

Váci Hírlap 3 Ezen részt vett Békéssy Béla huszárezredünk főhadnagya, 1902. év bajnoka, kinek a máso­dik csoportban három győzelme volt. A baj­nokságot Mészáros Ervin hadnagy nyerte el, Békéssy Béla harmadik helyet foglalta el, a mi azt mutatja, hogy a főhadnagy ma Magyar- prszág legjobb vivócsapatában az elsők közt foglal helyet. Békéssy főhadnagy különben részt vesz Filótás Ferenc főhadnagygyal a most folyó magyar atlétikai szövetség vivó- bajnokságáért való küzdelemben is. — Nyári menetrendünk. Néhány nap még s benn leszünk az exlexben és a nyári menetrendben. Az államvasut igazgatósága kiadta már az uj menetrendet s ebből kons­tatáljuk, hogy a múlt nyáritól nem külömbö- zik ez. Az első vonatunk Budapestről 6 óra 52 perckor érkezik, tehát újságot korábban fogunk kapni, a mi a mostani zavaros világ­ban mindig érdekes is lesz s nem áll be az uborkaszezon. Életbeléptetik a múlt nyári helyi gyorsot, mely 2 óra 15 perckor indul Buda­pestről s 33 perc alatt teszi meg az utat. Az éjjeli bécsi vonatra nem lehet ismét felszállni, de 30 perccel későbben (a mostani menet­rendnél 10 perccel korábban) indul a zsolnai személyvonat. E korai indítás miatt főleg a szinház- és cirkuszlátogatók sapánkodhatnak. Budapest felé 5 óra 35 perckor lehet lesz menni s nyolc óráig gyors - egymásutánban jönnek, mennek a vonatok, sőt a ki ezeket elkési, mehet a 9 óra 8 perei gyorssal, vagy a 10 óra 4 perei leglassubb érsekujvári tejes­vonattal. Jó változás a nyári menetrendben, hogy 9 óra 37 perckor és 10 óra 34 perckor este lehet Vácról visszatérni a fővárosba s nem kell lóhalálába futni, hogy a 9 órai gyorsot elérjék. A rendes vasárnapi és ün­nepnapi vonatokat is életbeléptették, igy ezek­kel van Budapestről 15 vonatunk, Budapestre 18 vonatunk. Egyébként a nyári menetrendet egészben lapunk hirtetései közt találják olva­sóink. — A Lövőház és a Pokol. Ez a két hely úgy került most egymásmellé, hogy egyik­nek sincs vendéglőse, bár mindenfelé kerestek. Mit vétettem én, hogy igy megbecstelenitenek engem ? — Fiam, ne tüzelj, hát nem azt mondtad, hogy Erzsikét nagyon szereted; hát az mit csinál, ha te elmégy ? — Azt tudom, hogy az mit csinál, ha én elmegyek; de mit csinálok én, ha el nem me­gyek! Mindenki künn van a csatamezőn, csak én ülök itthon a kemence mögött ? Én merjek aztán más ember arcába nézni? Nem! én megyek! Jól állt a fiúnak ez a vitézség. — Fiam, nem mész, van helyetted valaki, a ki örömmel, bátran megy; — a ki van még talán olyan vitéz legény, mint jó magad, for­gatja a kardot úgy, a hogy te és nincs néki szerető fiatal kedvese, a kit elhagyjon. Nem te miattad megy, a ki megy, hanem a felesé­ged miatt. Ma egy éve ott lett volna a helyed az első sorban, én átkoztalak volna meg, ha nem kértél volna ott helyet magadnak, de ma?! . . . Gondold meg, azok a szép szemek; még ki sírja utánad ! — Hátha nem sírja ki, hanem kiég a szeme a szégyentől? — Ne félj, titeket nem Ítél meg senki . . . — Hát mi önmagunkat! — Ti itthon maradtok, érted, én akarom. Helyetted el megy valaki, a ki titeket > szeret, a ki azt akarta, hogy a mézet élvezzétek, a mit az Isten csöpögtetett a szivetekbe. Helyet­ted el megy valaki . . . De, úgy látszik, hogy nem sokáig tart az „ex- lexes állapot“, mert Bayer Adorján, ki ezelőtt a Csillagon volt, bevonul legközelebb a Lövő­házba s a Pokolnak is akad korcsmárosa, mert egyik fiatal, törekvő borkereskedőnk szándé­kozik kivenni s a Pokolba itcést állítani. — Pestit felmentették. Pesti Ferenc volt tudvalevőleg a budapesti IV. kerület elöl­járója, midőn Kecskeméti elkövettek világhírű sikkasztását. A nagy felzúdulásban nem csak a pénztárnokot és az ellenőrt, hanem Pestit is felelősségre vonták s az anyagi felelősséget mindhármukra kimondották., A belügyminisz­ter most hozta meg ítéletét s úgy a pénztá­rost, mint az ellenőrt megfosztotta állásától, mig Pestit teljesén felmentette. — Uj esküdtek. E héten volt a pest­vidéki törvényszéknél májusi ciklusra az es­küdtek kisorsolása. Városunkból rendes esküd­tek lettek: Ileiniscli Richard kéményseprő, Fajcsik Mihály csizmadia (ez idén már má­sodszorsorsolják ki esküdtnek) Bercsényi Dezső lapszerkesztő és Bauer Mihály földbirtokos. A pótesküdtek közé dr. Lengyel Soma ügyvédet és Alberty Ferenc magánzót sorsolták ki. — Halálozás. Nagyszombatban hosszas és ki nos szenvedés után halt meg dr. Szekeres Oszkár pozsonyvármegyei járási orvos, Nagy­szombat városi képviselője 49 éves korában. Temetése e hó 33-án ment végbe osztatlan részvét mellett: a koporsó után tizenhárom apátián gyermek haladt. Az elhunytban Sze­keres István bátyját gyászolja. Ny. b ! — A sorozás elhalasztása. A tör­vényhozás rendkívüli állapotának következ­ménye, hogy a honvédelmi miniszter immár harmadszor halasztja el az idei sorozást. Az erre vonatkozó rendelet a hivatalos lap keddi számában jelent meg, a sorozás legújabb ha­táridejéül junius 2 ikát tűzte ki. A rendelet igy szól: Minthogy a folyó 1903. évben kiállítandó újoncok megajánlásáról szóló törvényjavaslat az országgyűlés által mind eddig meg nem szavaztatott s igy most már nincs kilátás arra sem, hogy az idei fősorozás ez évi május 4-ével — Ki az a valaki ? Az öreg büszkén csapott öklével feszülő mellére. — Én vagyok az. — Apám, apám! —- No, no, én megyek, punktum. Erzsikének mondjuk, hogy most a vén sasokat viszik, a fiatalokat csak akkor, majd ha szorul a kapca odakünn. Pál hagyta, hadd rendelkezzék az öreg, ő majd tesz a saját feje szerint. Bejött már a konyhából az asszonynép. Az öreg elkezdett tréfálkozni. — Erzsiké leányom, szereted-e a huszá­rokat ? — Szeretem-e, édes apám ? de még ho­gyan ? — Hát te Rózsikám, szentem, szereted-e? — Attól függ, hogy milyen; ha olyan volna, mint édes apám uram ! — Olyan lesz, akurátusan olyan lesz csá- kós, tarsolyos, nyalka huszár lesz. A leányok oda perdülnek az öreg köré a medveirhára. — Mondja, mondja, mikor jön? — kérték az apát. — Óh, majd én azt megmondom előre ! Egy­szerre csak, hipp-hopp, itt terem, ugy-e, Pali fiam ? Pali nem is értette meg a kérdést, csak rá­hagyta, hogy : úgy, úgy! megkezdhető és ez évi junius hónap 20-ig terjedő időtartam alatt befejezhető legyen, ezennel elrendelem, hogy az ez idei fősorozás egyelőre és további rendeletemig ismételten elhalasztassék. Miután azonban az ez évben kiállítandó újoncok megajánlásáról szóló tör­vényjavaslat a törvényhozás által talán mégis akként és oly időpontban fog elfogadtatni és törvényerőre emeltetni, * hogy annak alapján az immár több ízben ismételten elhalasztott ezidei fősorozás ez évi junius 2-ától julius 25-ig terjedő időszak alatt végrehajtható lesz : ennélfogva fölhívom a törvényhatóságot, hogy az ez évi ujoncozási utazási és működési ter­vezeteket az illetékes cs. és kir. hadkiegészítő kerületi és honvédkiegészitő-parancsnokságok- kal egyetértőleg, ismételten s oly módon álla­pítsa meg, hogy az ezidei fősorozás esetleg a folyó évi junius 2-tól folyó évi junius 25-ig terjedő időtartam alatt legyen foganatosítható és végrehajtható. — A vöröskereszt közgyűlése. A magyar szent korona országai vörös-kereszt váci fiókegylete április 26 án (vasárnap) dél­után négy órakor tartja évi közgyűlését Csá- volszky József elnöklete alatt. A tárgysorozat ez lesz: 1. Elnök jelentése. 2. Pénztárnok je­lentése. 3. Számvizsgálók jelentése. 4. Jelentés a szegénykonyháról. 5. A választmány nak választása. 6. Indítványok. A gyűlés helye: ovoda. — Gazdatiszti gyűlés. Az országban működő és körülbelül nyolc ezerre tehető nem okleveles gazdatisztekre nézve az úgynevezett „Gazdatiszti törvény“ felette sérelmes helyze­tet teremtett. Az ország tevékeny polgárai­nak, ha a sérelmes törvény életbe lép, való­sággal ki van zárva a gazdatiszti pályán való maradhatásuk, csak azért, mert gyakorlatilag szerzet tudásukat oklevéllel bizonyítani képte­lenek. Sérelmeik orvoslását az egyesülésben vélik legjobban keresztül vihetőnek és ez ok­ból gróf Szapáry Pál elnöklete és Szluha István országgyűlési képviselő, valamint dr. Kovách József szabolcsmegyei földbirtokos alelnöklete alatt a „Gazdatisztek országos Nyugdíj és ál­Az asszony észrevette, hogy valami bántja az urát, hozzá ment. — Mi baja kigyelmednek ? — Semmi édes lelkem, semmi; gondolkozom, azaz, hogy . . . eredj csak ki egy kicsit, majd utánad megyek. Az asszony még tett, vett egyet-mást a szobában, azután kifordult a konyhába ... Pál követte. — Édes asszonykám, apánk azzal a hírrel jött, hogy háború lesz s nekem el kellene mennem. Erzsiké szemei nagyra nyíltak, arca olyan volt, mint egy ijedt őzé. Pál folytatta: — Nem engedi, hogy én menjek. A nő arca ennek hallatára nem árult el semmi örömet. — Azt mondta, hogy ő megy el helyettem: ő, a hatvan éves öreg. Azt mondja, hogy ne­kem itthon a helyem, te melletted. Én nem akartam. Az asszony nem mert az ura szemei közé pillantani, lenézett a földre. Egyszerre rette­gés lepte meg: hátha elfogadja az apa ön- feláldozását? hátha! — De ugy-e, mégis csak elmegy kigyelmed? — Ugy-e, ugy-e! Te is azt mondod, hogy menjek ? — kapott a szón Pál. _ Az én uram nem maradhat otthon a mikor nincs otthon a helye. _ Ezt mondtam én is magamban. Ugy-e te küldesz? Te mondod, hogy menjek?! — Én, én.

Next

/
Thumbnails
Contents