Váci Hirlap, 1903 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1903-04-26 / 17. szám

4

Váci Hírlap

láselhelyezö Egyesületétu alkották meg. Ezen egyesület szervezi a mozgalmat országosan, a mely célból megyénként körzeteket teremt. A nyitramegyei körzet, mint értesülünk f. évi május hó 3-an d. e. 10 órakor a tartandó nemzetközi luxus lóvásár alkalmából Érsekújváron a városház tanácstermében tartja alakuló gyűlését, a melyre az érdeklődő kartársakat ez úton is meghívja a körzet elnöke Pichler Zdenl sarló-kajszai uradalmi tiszttartó úr és az egyesület központi vezetősége.

— Adókivetés. E héten ment végbe a harmadosztályú kereseti adó kivetése pótlólag a városházán. A községek felvonultak, Vácról is többeket beidéztek. Az első napon Bárezy László kir. tanácsos pénzügyigazgató is jelenvolt a bizottság munkájánál.

— Az obstrnkcióról a piactéren. Azt hinné az ember, hogy a mi kofáink mást se tudnak csak tilalom ellenére idő előtt összevásárolni a csibéket. Tévedünk. Beleszólnak azok a legmagasabb politikába is. Most, hogy az ellenzéki képviselők erősen obstruálják a katonai javaslatokat, egyébről sem beszélnek, csak az obstrukcióról. Gyümölcsös hölgyeink alig várják a Kis Újságot. Megvitatják a szónokokat, hasonlitgatják a küldöttségeket, elitélik Apponyi hallgatagságát, Szélinek meg egyenesen bizalmatlanságot seavaznak. Legérdekesebb mikor az ex-lexről beszélgetnek.

— Hallotta Maris néni, hogy május elsején mi fog történni ?

— Hallottam bizony, hogy még a vonatok se fognak menni.

— Nem bizony, mert nem ad a kormány reá egy krajcárt se.

— De adót se kell majd fizetni. Siet is a Bocskai végrehajtó, hogy még elseje előtt behajtsa a tartozásokat, mert azután már semmi köze se lesz hozzánk.

— Hát azt hiszi komasszony, hogy a nagytakarékban ok nélkül van az a zűrzavar?

— Bizony valaminek kell a dologban lenni.

— Tudja sógorasszony, magának megmondom, mert az uramtól hallottam. 0 tudja a

Az asszony büszke volt, hogy ő küldi az urát a háborúba.

Mikor Pál, meg a felesége bementek a szó- baba, már megbeszélték az egészet. Titkolni kell az apa előtt, hogy Pál is elmegy ; készülni kell, de titokban s majd ha már elment az öreg, megyen utána a fiatal is. Lehet hogy nem is találkoznak, csak valahol a csatamezőn, vagy a másvilágon.

Lázasan készülődtek. Nappal folyt a munka az öregért, éjjel a fiáért.

Mikor aztán Gergely ur paripáját kivezették, elkezdtek búcsúzni. Mind sírtak. Gergely köny- nyei örömkönnyek voltak, látva azt a boldog, boldog asszonyt az ura mellett. Ha neki ezeket el kellett volna szakítani egymástól ! . . .

Alig hogy kiment az öreg az udvarról, elővezették a másik lovat is. Itt a bucsuzás már rövidebb volt, végeztek ők azzal odabent.

— Gondolsz-e rám sokat? . . .

Furcsa az ember, a mikor elszakad egymástól nem tud egyebet, mint örökké ugyanazt hajtani:

— Gondolsz-e rám?

Imádkozom kegyelmedért! — felelt az asszony

Mikor Pál messze az elhagyott háztól visszafordult, ott lengett a távolban egy fehér keszkenő ; az súgta neki azon az édes, lágy hangon, a melyet olyan jól ismert:

— isten áldjon, Isten áldjon !

nagy titkot, hiszen állami ember, fegyőr. De ne szóljon ám senkinek se! Azt akarja a kormány, hogy miután májustól úgy sem kap pénzt a néptől, hát ráteszti a kezét a takarék- pénztárakra, mert kell ám a sok pénz a katonáknak.

— Az semmi Boris néne! hanem a siketnémák szakácsnéja a Mari már ki is vette a cselédkönyvét a Krakker úrtól, mert nagyon messzire való s a szeretője, a ki a furvizerek- nél katona, azt irta neki, hogy utazzon haza még elseje előtt, mert elseje után már csak ők mehetnek a vonatokon, a mikor őket is hazaküldik a katonaságtól.

— Bizony szomorú időket élünk szomszéd- asszony! Mernék fogadni, hogy ennek vagy háború, vagy korela lesz a vége!

— Vegye meg már nacscsága ezt a kis szakajtó babot, hiszen úgy se soká elünk, már nyakunkra hozzák az ex-lexet.

— ... Az égbe visszaszólít. Ivánka Pál főszolgabírót s nejét súlyos, mély csapás érte: ifjabb kis fiuk, Tiborka e hó 24-én hetedik életévében az égbe visszaszállt. Az ártatlan lélek földi porhüvelyét ma, vasárnap délután viszik ki az ágostai hitvallású evangélikus temetőbe a Budapesti-főút 68. szám alatt levő gyászházból.

— Vizsgálat egy gyárban. A kötőszövőgyár feljelentést tett a Neumann- féle szomszédos gyár ellen, hogy meg nem engedett lóerejű benzines géppel dolgozik, a mely tűzveszélylyel fenyegeti a szomszédos gyárat. A feljelentésre e héten Marsalko vármegyei aljegyző, Bauer kir. főmérnök s Lode Rezső kir. iparfelügyelő kijöttek Budapestről s a Neumann-féle gyártelepen megtartották a vizsgalatot. Határozatot nem hozlak, csak a jövő hét folyamán lesz nyilvánossá, hogy melyik gyártelep argumentációját fogadta el a bizottság.

— Tűz a szövőgyárban. E hó 24-én

veszedelmessé válhatott volna az a tűz, mely kiütött a szövőgyárban. Alig volt még dél, midőn a gépházban lángok csaptak fel: az ott felhalmozott kóc gyulladt meg a géptől. Merhót András fonómester észrevette a veszedelmet s többed magával eloltotta a tüzet, melyről a rendőrségnek, a vizsgálat megindítása végett is jelentést tettek.

— A takarékpénztár megroiia- nása. Már második hete, hogy tart a búcsú- járás a nagy takarék előtt. Valami rosszakaratú élcnek eleinte csak a környékbeli falusiak ültek fel s szedték ki rakásra pénzeiket. A héten azonban már a váciak is megijedtek s ők is kezdtek jelentkezni könyvecskéikkel. Az elmúlt napokban az egész városban, de különösen a piacon a kofák közölt másról nem is volt szó, csak a takarék dolgáról. Értelmesebb, okosabb polgároknál egy-egy napon tiz-husz öreg asszony is járt tanácsért, vájjon ki vegyék e pénzecskéiket a spórkasszából ? Hiába volt minden okos tanács, jó fölvilágo- sitás, hogy nem kell félni, nem lehet ott semmiféle baj, mégsem tudták teljesen megnyugtatni a tudatlan anyókákat. A legtöbben azonban végre elismerték sok beszéd után, hogy jó helyen van a pénzük, mert már a polgár- mester okos ember és „mégse“ veszi ki az árváknak odarakott ezreit. És nem érdektelen, hogy ebben az időben akadt egy olyan intelligens úri ember is, a ki pedig különösen hivatva van arra, hogy utána járjon a rosszakaratú élcelődőnek s kötelessége volna felvilágosítani a népet, hogy semmitől se tartson, e helyett ő maga sietett az elsők között megjelenni a takarékban, hogy megmentse összerakott forintjait.

— Felmentett anya. Múlt tavaszon történt, hogy Madár Teréznek gyermeke született. A kicsi, mikor az anyát ápolás alá vették, már meg volt halva. Az ügyészség vétkes gondatlanságot látott ebben s Madár Teréz a törvényszék elé került, mely őt egy évre Ítélte el. Ügyvédje, dr. Lengyel Soma megfelebbezte az Ítéletet a kir. táblához, a mely dr. Millin szakértő véleményét fogadta el s teljesen felmentette az anyát azzal az indokolással, hogy gyermekét holtan hozta a világra.

— Eljegyzés. Illeovics Lipót gyulafehérvári magánhivatalnok eljegyezte Vácon Kolü- mann Mór kedves és szép leányát Irma kisasszonyt.

— Zsidó trafikosok szombatja. A

pénzügyminiszter rendeletet bocsátott ki, mely szerint az izraelita dohánykisárusok szombati napokon a dohányeladást üzlethelyiségeikben e célra külön elkészített helyen megbízott által gyakorolhatják, mindazonáltal tartoznak gondoskodni arról, hogy ezen elkülönített dohany- elárusitó hely üzletük főbejárata utján legyen hozzáférhető, hogy az eladás folytonossága biztositassek és hogy a fogyasztó közönség igényeinek kielégítésében fennakadás ne történjék. Az elárusító helynek ezen intézkedés folytan esetleg szükségelt átalakítása legkésőbb folyó évi junias végéig lesz foganatosítandó.

— Az ekvitáció utón. Az ekvitáció tisztei Furtinger őrnagy és Havas főhadnagytanár vezetése alatt 20 án indultak lovaskör- útra. Útirányuk Balassagyarmaton és Losoncon át vezet s az egész utat nyolc nap alatt lóháton teszik meg. E hó 28-án érkeznek haza a kőrútról, mely után az ekvitáció feloszlik és az ekvitáció tisztei bevonulnak ezredeikhez.

— Lenyelt szerződés. Nagy kellemetlenséget okozott a napokban Szaák Jánosnak egy gazdaember, Szíjgyártó Ferenc. Megfogta őt az utón, hogy hallotta, van a spinyéri hegyen földje eladó. Szíjgyártó hajlandónak mutatkozott, hogy a földeket megveszi s kérte Szaákot, hogy a szerződést azonnal csinálják is meg, a pénzt még délben elviszi. így is történt a szerződés megírásáig. Délben be is állított Szaák János lakására s arra kérte őt, hogy mutassa meg a szerződést, hogy elolvashassa újra. Minden gyanú nélkül át is adták neki, mire Szíjgyártó rögtön kettészakította s hogy el ne lehessen tőle venni, az egyik felét rögtön begyömöszölte a szájába és rágni kezdte. A szomszéd fegyházból fegyőrök siettek át, de Szíjgyártót ezek sem tudták .megakadályozni, hogy a szerződést majdnem egész terjedelmében meg ne egye. Szaák János a rendőrséghez fordult, mely jegyzőkönyvet vett fel s az ügyet áttette a bírósághoz, a hol kérdőre vonják Szíjgyártót a szerződés furcsa megsemmisítéséért.

— Szenzációs esküvő. A főváros előkelő közönségét'nagy izgatottságban tartotta egy házassági eset, mely a napokban folyt le egy ismert családban. Az esküvőre a szokásos előkészületek minden irányban megtörténtek s már csak két nap választotta el a fiatal jegyespárt a házasságkötéstől. A vőlegény, egy előkelő bankhivatalnok, tele volt adóssággal, a menyasszonyt pedig dúsgazdagnak ismerték mindenfelé. Azonban a menyasszony apját üzleti spekulációi megfosztották utolsó fillérétől is. Akárhogy szerették is egymást a fiatalok, ilyen zilált viszonyok között a menyasszony semmi áron sem akart tudni az esküvőről, mert vőlegénye őszintén megvallotta neki, hogy mennyi az adóssága. Az összes családtagok és jó barátok elküldték már a nászajándékot és- éppen a menyasszony szülőinél lett volna fogadó ebéd. Sürgönyileg lemondták. Szomorú