Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)

1902-03-30 / 13. szám

Tizenhatodik évfolyam.

13. szám.

Vác, 1902. év március 30.

VÁCI HÍRLAP

Előfizetési árak :

Egész évre

....................12 korona, i

Negyedévre ................... 3 korona. 1

Egyes szám ára .... 24 fillér.

Megyeien minden vasárnap.

VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETI KAPJA.

Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő:

Kovách Ernő. Dercsényi Dezső.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Papnövelde-utca 6. szám alatt.

Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér.

Husvétkor. i

Vác, márc. 29.

Megújhodás, feltámadás, tavasz ün- j nepe: husvét, örömteljes reménységgel | fogad téged a magyar nép és ünnepel az ő istenfélő szivének minden érzésével. A pompázó tavasz ragyogásának közepette jösz hozzánk, te nagy ünnep, egy keserves hosszú tél után, a mely már évtizedek óta nem tapasztalt nyomorúsággal tette magát hosszú időre emlékezetessé a magyar előtt. Feltámadás ünnepe: egy jobb esztendő reményében üdvözlünk téged!

így ujjong husvét nagy ünnepe elé az ünnepi hangulat, a mely kiemeli a lelket a profán élet zsibvásáros lármájából.

Az idei husvéthoz azonban nem csak az ünnepi cikk Írójának van szava, hanem a publicistának is, a gazdának, a kereskedőnek és iparosnak is. Mert az idei husvétnak nem csak mint ünnepnek, hanem mint terminusnak is jelentősége van. Végső terminusa a gazdasági pangásnak, a munkásinségnek és kezdő terminusa a fellendülésnek és munkaPárommal az erdőn.

Párommal az erdőn jártam kora reggel; uta?n tele szórtam rózsalevelekkel.

Fölöttem madárdal, búja fü alattam: Boldogság virágzott, a merre haladtam.

De fordul az idő szomorú estére — egyedül bolyongok, célom el nem érve.

A virágos ágat nagy vihar letörte; rózsa leveleim a szél elsöpörte.

Elszdltak az álmok, tétovázva állok . . . harmatos utamra vissza nem találok.

bőségnek. A rossz gazdasági viszonyok, melyek husvételőtt voltak, talán elmúltak, a jó viszonyokat, melyek husvét után jönnek — várjuk.

És várjuk joggal. Nem egy okunk van rá, hogy bizalommal és reménynyel tekintsünk már a legközelebbi jövőbe. Csaknem minden terén a gazdasági életnek a fellendülés szimptomáit észlelhetni. S ezek a szimptomák nem csalékonyak, nem múló jelentőségűek.

Már a legközelebbi betekben megkezdik azokat a nagy állami közmunkákat, melyeknek költségét, a beruházási kölcsönt, még tavaly szavazta meg a törvényhozás. Országszerte megindul az építkezés és a sok-sok ezer munkáskéz, mely már fenyegetőleg emelkedett az ég felé, kenyeret adó munkát talál. S megszűnik a nyomor, az ínség, ez a legalkalmasabb agitátor, ez a legsötétebb képe a kedvezőtlen gazdasági viszonyok, a pangás által teremtett helyzetnek.

És az állami építkezések nyomán uj erőre kap a magánvállalkozás, mely már évtizedek óta nem volt olyannyira lePiros tojás.

— Klári lelkem adsz-e piros tojást, ha elmegyek husvét napján szagos vízzel megönteni? Kérdi a falu legszebb legénye, Barna Jancsi. A megszólított szegény szolgaleány biró-uramék házánál. Kicsi korában maradt árván. Atyját villám sújtotta agyon faragás alkalmával, anyjának akkor tűnt le a nap örökre, midőn Klára először pillantá meg azt. A biróék kegyelemből vették magukhoz, jó lehet az asszony tulajdon vére volt a bírónak, ki soha nem tudta megbocsájtani neki, hogy „gazdaember-leány“ létére, szegény zsellérhez ment nőül. Ki is semmizte a vagyonból teljesen. Az árva leánynak nem is volt egyebe szépségénél, de ebben azután kárpótolva is volt. Szőke haja, nefelejcs szemei, melynek igéző sugarától bomlott meg a Jancsi esze. Pedig sok lánynak hevesen dobogott a szive, mikor úgy tánc közben elhitta egyik-másikat, egy-egy fordulóra. De hiába mosolygott felé az a sok szép szempár, neki nem volt csak egy az üdvös, kinek kezét most is fogva tartja s dévajkodva ismétli a kérdést:

— Lesz-e piros tojás a számomra?

— Ne beszélj nekem ilyet, hogy adnék én a szegény szolgaleány piros tojást a falu első

törve, mint az elmúlt évben. Az állam által adott hatalmas impulzus semmi esetre sem fogja ebben az irányban eltéveszteni a hatását.

Vége felé közeledik a búr háború, mely örök dicsősége lesz egy szabadságát szerető népnek, melyben hozzájárult a világpiac deprimálásához. Mert hisz Anglia vezeti a világpiacot s e hatalmas nép, e gazdag birodalom erejét minden irányban teljesen igénybe vette a délafrikai háború.

Ez a nagy háború, mely két milliárd - nál több pénzt vont el a forgalomtól, immár megszűnt lidércnyomása lenni a tőzsdének és a nemzetközi forgalomnak.

Minden téren javulás: ez a helyzet szignatúrája husvét idején.

S hogy ez a javulás állandó legyen, hogy a tavaszszal együtt született reményeinket ne tarolja le valami nem várt, véletlen nagy fordulat, bizakodjunk abban erősen.

Az a nép, mely feltámadást ünnepel, az a nép tud bízni és keli is bíznia.

legényének? Ott a Sári. Az való neked Jancsi, nem ilyen ágról szakadt szegény leány, kinek még egy ünneplője sincs, miben elmehetne az Úr házába.

Halvány arcán végig peregnek könyei mig beszél. A leány szivét keserűség fogja el erre. Szemére vágja pörge kalapját s biztatja a leányt.

— Ne sírj Klárim! Mutogathatja előttem selyembe — bársonyba magát, nem kell ő nekem, sem testem, sem lelkem be nem veszi. Úgy segéljen ! Te leszesz a párom, vagy úgy elmegyek, hogy hírem sem halljátok többé. Megkeserüli még biró uram azt a napot, a melyen kimutatom neki, mily gáládul szerzi vagyonát.

— Ne szólj igy Jancsi! esd a lány s hideg borzongás fut végig rajta. Ők oly takarékos és szorgalmas emberek ; még a Gábor is jó és dolgos fiú. Csak hozná is már az Isten haza. Hisz’ mástól, mint tőle, úgy sem hallok egy jó szót sem soha. Egyet fordul a világ erre a beszédre Jancsival, szivét szakadni érzi. Megszorítja a lány kezét, szemei vadul néznek.

— Szólj igaz lelkedre, szeretitek egymást ? Azért ajánlgattad oly nagyon a Sárit, hogy menekülj tőlem. Jól tudod pedig a szivem gyerek korunk óta egyedül a tied volt s az

Ruduyánszky Gyula.

Ferencz-József keserüviz

az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtószer.