Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-03-16 / 11. szám
2 Váci Hírlap élén, rendezi az ünnepet, serkenti lelkesíti lakosságát. Nem is lehet másként, hiszen városunk dicső történelméhez csak igy maradunk méltók, csak igy leszünk méltó utódok. Ünnepi beszéd. Az alábbi sorokban közöljük Szeles József Tef. lelkésznek beszédét, a melyet f. hó tizenötödikén, mint a nemzeti szabadság újjászületésének évforduló napján, a honvédszobornál mondott el. Mélyen Tisztelt Közönség! Szeretve Tisztelt Polgártársaim! 54 éve történt! A metsző hideg által koldussá tett és ékességeitől megrabolt természet fagybilincseiből bontakozni és halottaiból feltámadni látszott, midőn a tavaszi fuvalom egész Európában a szabadság zászlaját lengeté. A nép jogait követelve szétzúzott bilincseiből kardokat kezdett kovácsolni. Sok helyen vér folyt. Trónok inogtak. A vihar 1848. február 22-én Parisban tört ki először, hol a polgárság a resz- publikát éltetve egy véres utcai harc után a Tuillerákból kiűzte Lajos Fülöp királyt — hatalmi jelvényét a tránt a Bastille-téren gúnykacaj között megégette — a hermelin bibor- palástot pedig, melyben annyit kevélykedtek az elűzött Bourbonok, darabokra tépve, bohóc-sipkákat csinált belőle, nem telt bele 48 óra s a monarchikus Franciaországból köztársaság lön. A forradalom vihara Zürichtől kezdve Olaszországon, Berlinen, Brüszszelen, Prágán, Bécsen, Pesten át egész Lembergig csakhamar végig zúgott egész Európán. Hazánkba március elején jutott el a párisi forradalom hire. A kedélyek nálunk is .lázban égtek, a szivekben a. szabadság vágya lobbant lángra. De hát hogyis ne, hiszen az uj eszmék, melyek Európát lángba borították, már Magyarországon jóval előbb termő talajra találtak. Martinovics és társai a szabad eszmék terjesztéséért régen, épen hadi-tanácskozás közben emlegették a kapitány előtt Zsuzsánna nevét. Özvegy asszony volt már és a fejedelemnek rajongó hive. Oh, mint irigyelte Rákóczyt a labanckapitány, ezért az egy szívért. Hogy csodálta azt a nőt, ki megerősítette várát és vitézül védte azt, szétverve nem egy portyázó labanccsapatot. Most pár év múlva, neki kell ostromolnia Hadad várat, talán fölégetnie. Mint ellenség fog találkozni Zsuzsánnával, ki maga is részt vett az őrség kirohanásaiban, maga is harcolt, csapásokat osztogatva villogó kardjával. A kapitány megremegett s arra gondolt, hogyha vele találkozik, nem lesz képes meg- állani, hogy eléje ne rohanjon s hogy térdre borulva ne rebegje feléje: — Imádlak, boldog vagyok, ha előtted meghalhatok. Csapatának trombitája megszólalt. Laucn- stein lovára ült és neki indult Hadad várának. * * * A várba küldött hadnagy két trombitásával visszaérkezett és jelentést tett Lauenstein kapitánynak. — Az asszony, — hejh, micsoda szemei vannak — haragosan ezt mondta: Nem, soha ! A vár a fejedelemé: Rákóczy Ferencé. Föl nem adja. Védi mig él. Ekkor elmondtam, hogy te kapitány uram ki vagy s hogy a régi jó emlékek révén, nem akarnád pusztítani a várat, melynek egykor vendége voltál. jutottak vérpadra. Lovassy László „a szabadszó vértanúja“ ezek miatt került a spielbergi várba, hol a hosszú börtönélet örökre kioltá lelke világát. E reformvágy még erőteljesebben kezd buzogni, midőn Kossuth Lajos fenomenális alakja feltűnik a közélet színpadán, ki merész hangon, elbűvölő ékesszólással követeli az alkotmányos szabadság és szabadelvű intézmények életbe léptetését. A francia forradalom újabb hatalmas lendületet adva az ébredő közszellemnek Kossuth március 3-iki hatalmas beszédében, üdvtelennek vázolván az idegeinket megmerevítő és lelkünk röptére zsibbasztólag ható bécsi politikát, már a parlamentáris kormányrendszert sürgeti, kifejtvén, hogy az leend a Habsburg-ház második alakítója, ki a birodalom kormányrendszerét alkotmányos irányban reformálja s ezáltal a trónt a népek szabadságára fekteti. Beszéde végén azt indítványozza, hogy az alkotmányos reformok megvalósítása tárgyában írjon fel az országgyűlés a koronához. Az indítvány elfogadtatott. A közteher viselés — jobbágyság felszabadítása — népképviselet, a honvédelem nemzeti irányéi fejlesztése, államháztartás ellenőrzése, független parlamenti kormányt kérő feliratot az alsó tábla egyhangúlag elfö- gadta. Az udvar hangulatáról értesülést nyerni óhajtó főrendek a feliratnak még tárgyalásába sem bocsátkoztak, hanem István főherceget szólították fel, hogy Bécsbe utazva, útbaigazítást kérjen a főrendek további magatartására. A közélet mozgalmaiban mindenkor résztvett hazafias pesti ifjúság lángoló lelkesedéssel kísérvén a tábla korszakalkotónak Ígérkező mozgalmait, a parlament reform akciójához csatlakozik. 12 pontba foglalja össze a magyar nemzet kívánságait s annak peticzió alakjában az országgyűlésre való felterjesztését batározatilag kimondja. A felirat követeli a sajtó szabadságot, felelős minisztériumot, évenkinti ország- gyűlést, törvény előtti egyenlőséget, vallási és polgári tekintetben, nemzeti sereget, közteherviselést, úrbéri terhek törlését, népképvisele- íet, esküdtszéket, katonáink itthonhagyását és — Nos, nos, gyorsabban beszélj már . . . — A szép várkapitány elmosolyodott — hejh, micsoda gyöngysor, foga van ! — Igen — mondta — akkor vadásztunk együtt, most pedig egymásra fogunk vadászatot tartani! Haháha! És kacagott bele. Kacagott, csak úgy csilingelt a nevetése, mint az ezüst — micsoda, mit mondjak hirtelenében ? — Folytasd már ! — Aztán elkomolyodott s ezt mondta : Ha a kapitánynak az a kötelessége, hogy harcoljon ellenem, hogy megtámadja váramat, tegye meg, én is megteszem a magam kötelességét. Ezt mondja meg neki. Ezzel ott hagyott a faképnél. Ennyi az egész. Azt hiszem legjobb lesz a két ágyút megszólaltatni. — Hagyd el, előbb majd egyebet próbálunk meg, szólt elméláz.va a kapitány. — Szép szerével, nem sokra megyünk vele | — fránya kuruc menyecskéje! Lauensteint ez a hang is bántotta. Ridegen szólt : — Jól van, elmehetsz, küld ide Pakurárt. Pár pillanat múlva vén labanc káplár állott a kapitány előtt. Pakurárt valaha havasi falujából kötéllel fogták katonának a császárhoz. Iváplárságig vitte. Agyafúrtsága, megbízhatósága és bátorsága a legkedveltebbé tették a tisztek között. — Egy levelet viszesz még ma este a várba. Aztán a vár asszonya «lé mégy és csak neki adod a kezébe. megesketését az alkotmányra s az Erdélylyel való urnát. E közben hire jővén a bécsi forradalom és Metternich bukásának, az ifjúság gyors cselekvésre határzá magát; ki mondja a 12 pontnak azonnali életbe léptetését, a petícióba bele veszi a status foglyok szabadon bocsáttatását is, bele vonja mozgalmába az egyetemi polgárságot s a nép egy mérhetetlen tengerét, Petőfi nemzeti dalát kinyomatván a magyar lirtaeus tüzet lehelő költeményével a lelkesedést az extázisig fokozza. A lelkesült közönség a 12 pontot a pesti városi tanács és helytartó tanácscsal elfogadtatja, a népjogok bátor védője Táncsics Mihályt börtönéből kiszabadítja. Ez irgalmas események után jő az örvendetes hir, hogy a főrendek hosszas huzavona után a feliratot végre elfogadták. A főváros diszt öltött, a sajtószabadság ünnepét ülte a közönség, a boltok zárva maradtak, a házakat tellobogózták. A március 16 iki szabadsajtó ünnep befejezését és koronáját a kivilágítás képezte, A kivilágítás örömzaja közben este 9 órakor érkezett Pozsonyból a meglepő tudósítás, hogy a feliratot a nádor vezetése alatt az országgyűlés egy külön bizottsága vitte fel Bécsbe a kiiályhoz s alapos a remény, hogy V. Ferdinand teljesitend-ő a nemzet óhaját, ma vagy holnap kinevezi az önálló magyar minisztériumot. A hir valónak bizonyult. A király, Gróf Batthyányi Lajost a magyar minisztérium megalakításával megbízván, március 27-én már ki is nevezte az első felelős magyar minisztériumot; a két tábla által többszöri ize- net váltások után végleg megszövegezte s felterjesztette a nemzet jogait és szabadságát biztosiiá 48-iki törvényeket pedig április 11-én szentesítette. A magyar nép öröm mámorban úszott „éljen haza“ éljen a király, szabadság, egyenlőség, testvériség kiáltásoktól hangzott a Kárpátoktól Adriáig minden bérc orom. A magyar népet egyenjogú polgárokból alakult szabad és független nemzetté tévé az 1848-ki törvény. Minthogy varázsütésre milliók kezéről hulottak le a jobbágyság bilincsei — szabaddá lett az ember, szabaddá a szó, a godolat, szabaddá — Megértettem kapitány ur. — Most pedig menj, mig megírom. A nyüzsgő tábor zaja közt, magányos sátrában, reszkető kézzel sietve irta levelét. Elmondta, hogy mily régen szereti, mennyire fáj neki az, hogy most támadnia, lövetnie kell a várat, talán az ő drága életét is veszedelembe hozza. Kérte, adja föl a várat s fogadja őt engedelmes szolgájának, rabjának. Kedvező válaszul egy fürtöt kért selymes fekete hajából, egyetlen fürtöcskét, melyet szive fölött viselne sírjáig. Pakurái- sietve ment a vár felé, az alkonyat homályában. Lassan egészen besötétedett. Az őrtüzek fölgyúltak. A tisztek sátorában vidám kockázas folyt. — Kapitány úr, nem tartasz velünk V — kérdezték a hadnagyok komor vezetőjüket. Lauenstein tagadban intett a fejével s tovább ment az előőrsök felé. — Én külön játszom, mormogta magában, — mindenem most tettem kockára. A vár felé nézett, mely komoran, sötéten állott a sötétben és titokzatosan, mint a jövendő. * * * * Csak másnap délfelé került vissza Pakurái*. Egyenesen a kapitány sátorába ment. Lauenstein pillanat alatt elfeledte százszor is tett ígéretét, hogy lelövi a késedelmezőt. Elfuladt hangon kérdezte:
