Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-03-09 / 10. szám
Tizenhatodik évfolyam. 10. szám. Vác, 1902. év március 9. Előfizetési árak : Egész évre....................12 korona. Negyedévre ........................ 3 korona. Egyes szám ára .... 24 fillér. Meg-jelen minden vasárnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. Készüljünk március 15-ikére! Vác, márc. S. Szabadság! Egyenlőség! Testvériség! Átértitek-e, felfogjátok-e ezen hármas szent ige jelentőségéi? Európa kullúr-népeinek legujabbkori történelme van megírva e három szóban. Zsarnoki hatalom alatt nyögött a nép, embert embertől áthághatlan válaszfalak zárták el, a parancsolgató kiváltságosak és a robolos nép között az összefűző kapocs a gyűlölködés volt egész Európában a középkortól a múlt század közepéig. Ekkor. Március Idusán, a természeti erők ébredésének idején a népek Istene elküldé angyalát, hogy rázza fel álmából az alvó oroszlánt: a trónoknak, államoknak erőt és hatalmat adó népet. A nép felébredt, kidörzsölte szemeiből az évszázadokig húzódó álmot — és •világosabban látott mint valaha . . . Saját érdekének tudatára ébredt s rövid nehány nap alatt a Szajnától a Duna torkolatáig megrázta a tespedt légkört, megtötté csodás érzelmekkel az emberi sziveket a menydörgésszerűleg elhangzó hármas jelige: Szabadság! Egyenlőség! Testvériség! Csillaghullás. Lehulltál hát szép csillagom ? Elhagytál már, kis angyalom ? Eltávoztál szebb hazába, — angyalok dicső karába ? . . . Mért hagytál el ilyen korán ? élted derengő hajnalán, — vigasz nélkül hagyva engem, vigasz nélkül, — árva lelkem . . . Arcod halvány, tested hideg, nem érez már bid a szived, — szép szemednek nincs már fénye, életednek immár vége . . . Gyötrő kínod már elvonult, kebledre örök éj borult, — nem hallhatom csengő szavad, hisz’ már pihensz — a föld alatt. . . Elhagytál hát, el — örökre . . . Szivem kínzó bú fedi be, mert nem láthatlak már téged, — fáj a szívem, fáj — te érted. . . A nép szabad, egyenlő, egy test és vér akart lenni! És akarata teljesült. Édes magyar hazánkban is felsütött a szabadság, egyenlőség és testvériség ál- dólag melegítő, aranytiszta fénynyel ragyogó napja 1848. március 15-én. Ez a nap a mai alkotmányos szabadság, a jog, törvény és igazság uralmának születésnapja. A ki magyarnak vallja magát, ünnepelje meg e napot! Ezen a napon kezdődik Magyarország legujabbkori történelme. Ünnepeljék meg e napot, mert áldás csak azon a nemzeten lehet, mely történelmét, mint egy nemzeti szentirást tiszteletben tartja és ünnepnapjait megüli! Ünnepeljük meg annál nagyobb mérvben megnyilatkozó kegyelettel ez idén, mert éppen az 1902-ik év be esik a nemzeti ébredés és önvédelmi harc fenséges szellemű s immár a nemzeti Pantkeonban a meg- dicsőüliík között h lyet foglaló nagy alakijának Kossuth Lajos születésnapjának 100-ik évfordulója. Ünnepeljen Vác város polgársága annál fényesebben, mert Kossuth Lajos Vác városának is díszpolgára volt! Szomorúfüz sárgult lombja, kihűlt szived’ betakarja ; — bús madárka sír az ágon, én is sírba, — hozzád vágyom . . . * Szívem vigaszt úgysem talál, ragadj hát el engem halál! Szálljon lelkem — az ég felé, hol ö nyugtát már meglelő . . . Bits szívem bár megrepedne, hogy lehetnék égben — vele, ott lenne csak békességünk, — óh ! mi jó vonj — ott fenn nekünk . . Jebb. A nevelőnő. Irta: Urbanovszky Maliska. Édes jó Anyám ! Nem használ semmit. Elég soká igyekeztem csalódásban tartani Téged nehéz helyzetem felől, hogy amúgy is nehéz életedet ne tegyem még nehezebbé. De ez nem mehet igy tovább. Fia hallgatok, akkor tele vagy izgaÜnnepeljen Vác város polgársága annál lélekemelőbb módon, mert e város véráztatta földén irta meg Glío istenasz- szony az 1848/49 iki magyar önvédelmi harc történetének nem éppen egy dicsőségtől tündöklő lapját. Vác város polgárai és honleányai ünnepeljétek meg március ló két. Öltöztessétek zászlódiszbe a várost, kebletekre tűzzétek fel a nemzeti szinű kokárdát és jöjjetek tömegesen, jöjjetek ezreivel, jöjjetek el mindnyájan e nagy napon a honvédszoborhoz! Élő szobor ez, mely lelkesítő történeteket beszél el nektek a névtelen félistenekről, kik meghaltak a Utáni harcok véráztatta porondján, hogy éljen a Szabadság, Egyenlőség és Testvériség! Ti kaptátok meg örökrészül ezt a nemzeti szentháromságot, ti adjatok érte hálát a magyarok Istenének ! Polgártársak! Közeledik az ünnepnap. Méltó módon üljétek meg, lángoló honszeretettől áthatott szívvel március 15-ikét! lommal és nyugtalansággal; ha azonban olyan üres józan leveleket írok, mint az utóbbi időben — melyek mindenről inkább szólnak, csak rólam nem — akkor már az Írásukkor érzem, mint nyilai szivedbe azoknak természet ellenes hidegsége. Ezt mi ketten igy soká ki nem bírjuk. így hát ma végre elhatároztam, hogy elmondom az igazságot. Szeretett drága Anyám ! nagy fájdalmat fogok neked okozni, a forró könnycseppeket, melyek most a papirosra esnek — nem magamért hullatom, hanem a fájdalomért, a mit neked ezáltal okozok. De nem tehetek máskép. Nekem nem megy jól a dolgom . . . Nem mintha az állásomban, az „uraságom- banu, a környezetemben, vagy a ream bízott gyermekekben bármikép is csalódtam volna ; óh nem ! Ebben a tekintetben minden úgy van, a mint azt már megírtam neked. Az én tanítványaim nem rosszabbak, mint a többiek, melyeket a mindennapi séta alkalmával a ligetben nagy mértékben ismerni tanultam ; nem sok dolgot adnak reggeltől estig, különösen a nyolc éves Mary, a ki rajongással csügg rajtam — már a kis fiúval több a bajom — Ferencz-József keserűviz az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtószer.
