Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)

1902-03-02 / 9. szám

Tizenhatodik évfolyam. 9. szám. Vác, 1902. év március 2. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak : Egész évre ....................12 korona. Negyedévre .................... 3 korona. Egyes szám ára .... 24 fillér. Megjeleli minden vasarnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. A magyar vas-szűz. Vác, febr. 25. A inkvizíció emlékeiből jut eszünkbe a nürnbergi vas-szűz. Ez a derék, ink- viziciókorabeli hölgy meg van spékelve belül kiszögellő késekkel és tőrökkel, a melyeket elkerülni, a melyektől visz- szahuzódni lehetetlen volt : az áldozat, hol jobbról, hol balról, hol balról, hol jobbról, mindenfelül menthetetlenül bele­ütközött s vérzett és elvérzett szegény. Van ennek magyar társa : a kihágási törvény. Körülbelül ilyen szörnyeteg, modern formában, a kihágási törvény ; bármerre fordul az ember, akármit csi­nál, vagy akármit nem csinál, ha nem köti előzetes instanciához és engedelem- hez: beleütközik a kihágás tőreibe és szögeibe és vérzik az adózó polgár, va­gyis tizet, mint a köles. Ha ja vitást teszel a házadon, a nél­kül, hogy bejelentenéd, avagy uj abla­kot törsz a lakásodban engedetem nél­kül : ez közigazgatási kihágást »képez« s büntetésed olyan maximum, hogy ugyancsak nyögsz belé, a mig kiizadod. Ha a kutyád megugat valakit, vagy el- tátja száját kosár nélkül s az illető meg­ijed, úgy, hogy nyomban szalad haza ruhát váltani, majd meg a hatósághoz panaszra : fizethetsz büntetést, mert a kutyád kihágást követett el. Ha a pa­raszt nem köt kereket a hegyen, nem ügyelsz a közegészségi és köztisztasági szabályokra, főleg éjjel a csatornák kö­rül egy pillanatra megállva, avagy a házad elé nem tesz tűzoltásra alkalmas eszkö­zöket : sajtár vizet, horgos rudat, szal­ma-seprőt — mind ezzel és még ezer­féle másegyébbel örökkon-örökké a ki­hágások útvesztőjében tévelyegsz, a miért különböző maximális birság jár. A bol­tos, ha üzletét így szereli föl s nem úgy. ha kőolajat, avagy benzint itt tart és nem ott, ha a redőt lejebb ereszti s nem feljebb, jobbra tolja és nem balra: ez mind kihágásban csúcsosodik ki maximális büntetéssel. Nincs oly terjedelme e lapnak, hogy felsorolhassuk, óh polgár, mi mindennel követsz te el kihágást. És kapsz idézést, a városházát, rendőrséget addig látoga­tod, mig le nem szúrod a büntetéspénzt. Szóval nincs az a gyámság a világon, mely oly kordában tartaná a gyámolta­lan kiskorút, mint ez az illendőségi és rendészeti törvény téged, óh magyar polgár ! És akkor csavarják nyakad köré a paragrafust, mikor nem is gondolod. A belügyminiszter is megsokalta az erős gyámkodást. Érdeme neki az a rendelet, melylyel felhívta a vármegyé­ket s rendőrségeket, hogy a közönséget a legkisebb kihágásért ne büntessék mindjárt a legszigorúbb büntetéssel. A közigazgatási hatóságok nem törődnek a méltányosságot érdemlő körülmények­kel, nem keresik, hogy a fél rosszaka­ratból követte-e el a kihágást, vagy mert nem tudta, hogy tettét valamelyik szabályrendelet kihágásnak minősiti. De nemcsak az Ítéletek kimondásakor, ha­nem a végrehajtásakor is túlságos szi­gornak a közigazgatási hatóságok. Sok Vadászat a búroknál. (Kaffer divat. — Goromba üdvözlés. — Fegyverkedvelő törzsfönök. — Tyukvadászat. — Pecsenyesütés kaffer- módra. — Nadrág, mint cselédbér. —- Jim-et kistafi- rozzuk. — Jim túlbuzgó.) Alig értünk a faluba, a kafferek mindjárt körülsereglették kocsinkat. Itt aztán meggyőződhettünk róla, hogy nem­csak nálunk, de a kafferek között is változatos a divat, mert mig a városok közelében többé- kevésbbé teljes az öltözetük s a „hölgyek“, bár a forró napsugarak arcukat és kezüket jobban már úgy sem süthetné el, előszeretettel vi­selnek kalapot, keztyűt, sőt rikító színű nap­ernyőt is, addig itt a vadonban még a leghí­resebb divatárus is hiába nyitna üzletet, mert a kaffer urak és hölgyek öltözéke csupán ab­ban különbözik Ádám apánk és Éva anyánk ruházatától, hogy a fügefalevelet állatbőr, vagy rikító sziriű lepel helyettesíti. Annál nagyobb változatosságot mutat a haj­viselet. Némely benszülött fején kiborotvált csikók és háromszögek voltak. Mások — kü­lönösen a nők — hajukat teljesen leborotvál­ták és csak fejük búbján hagytak meg tányér­alakú és nagyságú hajkoronát. Hajuk külön­ben sűrű és durva, göndör, de rövid. Láttam olyant is, a kinek összes fejdisze az orra irá­nyából egész a nyakszirtig terjedő három ujjnyi széles esik volt; ezt a csikót tulajdonosa ösz- szefonta, a mely művelet a dragonyos sisak tarajához hasonló kétes pompájú ékítményt eredményezett. Némely vidéken a nők hajukat zsiradékból és piros agyagból álló keverékkel kenték be, a mitől a hajfürtök összetapadtak, akárcsak a birkán a gyapjú. Mindezt pedig kétségkívül azért tették a kafferek, mert szép­nek találták. Az ékszert nagyon szeretik, de csak „valódiét hordanak, acél- vagy sárgaréz-drótból. Némely szeladonnak alsó lábszára a botától kezdve arasztnyi magasságban s mindkét karja a csuklótól a könyökig tele van acéldrót- vagy sárgaréz-karikákkal, melyeket karján és láb­szárán forrasztat össze. Nyakukon különféle gyümölcsmagvak, csontdarabok és állatkörmők diszfenek ; némelyek pedig meleg vassal bodo- ritott madártoliakat tűznek hajukba fejdiszül. A nyakra akasztott sárgaréz tubákos szelence még a gyermekeknél sem hiányzik. Azok, a kik vagy a városokban szolgáltak, vagy a banyákban dolgoztak, tehát már vilá­got láttak, a civilizáció nyomait viselik magu­kon. Ezek a nyomok azonban csak külsőképen a ruházaton nyilvánulnak, a mennyiben a vi­láglátott kafferek a szolgálatuk alatt szerzett 1 ruhadarabokat otthon is büszkén viselik. Persze, nem is gyanították, hogy micsoda nevetséges figurák voltak a mi szemünknek. Volt a körénlc sereglettek között néhány túlboldog, ki nadrágban feszitett, de1 eleget láttunk olyant is, a kinek csak mellény, vagy pusztán ing jutott, sőt akadt olyan is, a ki­nek szalonkabátját a legut ásó angol divat szerint szabták. Arra egyikük sem gondolt, hogy a csonka öltöny kiegészítő részeit is meg­szerezze ; mindenki azt hordja, a mije éppen volt. Mi bizony jóizűet nevettünk némely, teljesen mez nélkül s csak egy mellény­ben járó alakon s derültségünk még job­ban fokozódott, midőn egy frákkos vitézt pil­lantottunk meg, a kinek arcáról lesugárzott az ellenállhatatlanság büszke tudata, bár a frakkon kívül csak pár rézkarika díszítette tel­jesen meztelen testét. Vezetőnk a törzsfőnököt kereste föl s tud­tára adta, hogy egy-két napot nála időzünk. A törzsfőnök rögtön összehívta a vének tanácsát, kiknek élén sietett üdvözlésünkre. Hozzánk érve, félkörben helyet foglaltak a föl­dön s fejüket föld felé hajtva, tenyereiket összeverték és különféle érthetetlen szavakat mormogtak. Mi persze az. egész szertartás alatt komoly, méltóságos pózban állottunk, de az üdvözlés után siettünk megtudni, mit jelentenek a „dau, Ferenez-József keserüviz az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtószer.

Next

/
Thumbnails
Contents