Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-11-09 / 45. szám
Tizenhatodik évfolyam. 15. szám. Vác, 1902. november 9. / Előfizetési árak : 'Egész évre ....................12 korona, j Negyedévre ................... 3 korona. | Egyes szám ára ..... 24 fillér. Meg-jelen minden vasárnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség es kiadóhivatal; Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. A magyar nő kötelessége. A getiialis francia, Diderot azt mondja, hogy a ki a nőről méltó módon akar Írni, annak tollát a szivárványba kell mártania és egy lepkeszárny himporát hinteni soraira. Ezt kell tenni nekünk is, mikor különösen a magyar nőnek szociális helyzetével foglalkozunk. A földkerekség igen kevés nemzetének társadalmában juttat oly kiváló, előkelő szerepet a nőnek, mint a mi asz- szonyainknak. A kereszténység előtt való időkben a nő számba sem jött. Később a legtöbb népfaj, állami és családi éle- | tében, másodrendű alárendelt szerepet játszott és játszik ma is sőt a mohamedánoknál az áru értékének megszégyenítő alacsony színvonalára sülyed. Ezzel szemben a lovagias magyar népnél kezdettől fogva felesége, azaz fele segilsége volt az asszony az ő urának. Történelmünkben sok számottevő esemény fűződik az asszonyi névhez. Ezer éves nemzetünk megalkotásához, fenntartásához, sok alkalommal hozzájárultak a nők lelkes küzdelmei. Asszonyaink sohasem vonakodtak a kétségbeejtő veszedelmek legválságosabb pillanataiban sem attól, hogy a haza szent ügyét, tulajdon életük megváltásával is, diadalra juttassák. Neje tanácsát egy magyar ember sem mulasztotta el kikérni, a minek sok esetben az egész nemzet látta hasznát. Elég a történelemből egy-két példát felhozni arra, hogy a magyar nők magas kötelességeket is férfiasán tudtak teljesíteni. Szent István királyunk anyja és neje, buzgó apostolként jártak elül a keresztény vallásnak és ezzel egyetemben a civilizációnak, a nyugati művelődésnek terjesztésében. Bebek György hitvese Patócsy Zsófia 1567-ben bámulatra méltó vitézséggel védelmezte Szádvárát az ellenséges sereg ostroma ellen. Történelmünk fényes csillagánál, II. Rá- kóczy Ferencnek hőslelkű anyja, Zrínyi Ilona is Munkács várát 1685-től fogva három esztendőn át oltalmazta. Még őseink vándorlása közben és később a települések alkalmával jutottak a nők némi hatalomhoz a család körében. Ez főleg azon csatározó, nyugtalan, életmódnak tulajdonítható, a melyet a harcias nép azon időben folytatott. A férj gyakran hónapokig, sőt hosszú évekig, volt kénytelen vagy a táborban tartózkodni vagy a haza javáért a csatatéren harcolni. Ezen idő alatt az otthon hagyott háznépnek, mely néha igen tele- mes számú volt egyedüli, hatalommal felruházott parancsolója az asszony volt. Mikor aztán férje a csatamezőről ismételten hazatért családja körébe, az asz- szonynak a gyermekek és cselédség előtt I szerzett tekintélyt meg kellett őriznie. Azóta nemzetünk igen sok tekintetben nagy haladást tett. A harcias indulatú, kalandozó magyar többé nem a csatamezőn lelte nyugtalan vérének kielégítését, hanem letelepülve csendes, békés földműveléssel, kereskedéssel igyekezett anyagi előhaladását biztosítani, e mellett folyton lépést tartva és szem előtt kisérve a nyugati civilizáció törekvéseit is. Megváltozott egész állami és társadalmi életünk csak a nőnek a férjéhez való viszonya maradt a régi. Hogy pedig a nő még béke idején is megmaradhatott azon előkelő magaslaton a hová a háborús idők zivataros korszakában jutott, az tisztán a magyar faj lovagiasságának tudható be. Míg a nő közreműködése a régebbi időben a családi körön kívül, igen sokszor országos fontosságú eseményekben is nyilvánult, addig az újabb időkben szűkebb térre szorult e kötelesség. Nem apostolság, sem kardforgatás, hanem a család körében a gyakorlati tehetségnek fejlesztése ma a no feladata. Juttatott az élet a mai társadalom magyar asszonyának is több fontos szerepet. Ezek közül a mindnyájukat érdeklő nehéz feladatok közül legmagasz- tosabb Frőbel szerint az, mely a magyar nőre, mint nevelő anyára vonatkozik. Leszámítva a felső tízezret nálunk a legtöbb családban az anya az egyetlen nevelő. Hogy pedig asszonyaink ezen az államra és társadalomra nézve egyaránt igen életbe vágó kötelességüknek, az erkölcsi nevelés nehéz feladatának kifogástalanul megfelelhessenek, szükséges az államnak, de legelső sorban magának a társadalomnak gnndoskodni arról, hogy a magyar leányok, mint a jövendő ifjúságnak erkölcsi nevelői, elsajátíthassák azokat a nevelési irányelveket, nemkülönben a gyakorlati ismereteket, melyek őket nemes hivatásuk teljesítésében biztosan vezetik és fontos feladatuk helyes megoldására képesítik. Azért dicséretre méltók mindazon állami és társadalmi törekvések a melyek a magyar leányok praktikus ismeretkörének kiszélesítését célozzák. Az állam részéről e tekintetben nem sok kezdeményezést látunk. A száraz iskolai neveléssel útnak ereszti a serdülő hajadont. Annál több méltanyolásban részesül e felfogás a társadalom részéről. Épen e héten adományozott egy nagyváradi mae- cenás negyed millió koronát, oly iskola céljára, melyben a nők főzni, sütni, egyszóval háztartást vezetni tanulnak. Telte pedig e bőkezű adományt azért, mert élete folyamán ama népdal igazságát látta beigazulni a mai középosztály leányainál hogy : Nem tud főzni, sem sütni, Sem a rántást keverni. Huncut világ hamis világ, Minek nevel ilyen leányt . . . Nem elég a fiatalságot csak iskoláztatni, ideális eszmékkel, meg nem értett dolgokkal a fejét megtömni, hanem első sorban a természetes észnek követelményeit és a mindennapi életben használható gyakorlati életszükségleteit kell kielégíteni. De ez csak úgy lehetséges, ha az anya, mint a gyermek igazi nevelője ő maga is érti, tudja azokat a dolgokat, melyeket gyermekével megértetni akar. Kiválóbb tudósaink, költőink, állam- férfiaink életrajzi adataiban majdnem kivétel nélkül mindegyiknél rátalálunk az okos, értelmes, művelt anyának szeretettel teljes oktatására, a mely gyöngéd foglalkozás, a később nagy hírűvé tett tudós fogékony elméjével már annak zsenge, gyermekkora idejében megkedveltébe a tudomány egyik vagy másik ágát. — I r f* 1 rr 1 az egyedül elismert rerencz-Józset keseruviz keiieTaU^"es
