Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-02-09 / 6. szám
VÁCI HÍRLAP 3 sajátítandó ki. Hogy Vác város érdekeinek megfelelő vonalirány a vállalat kivitelére nézve mily hátrányos, ezt bizonyítja az a körülmény, hogy a kereskedelemügyi Miniszter Űr ő Nagyméltósága — a közigazgatási bejáráson a polgármester úr által — Vác városa képviseletében — a vonalvezetést illetőleg beadott kérelmét fennt kifejtett okoknál fogva elutasította. Mindazonáltal hajlandók vagyunk a vasútvonal irányát Vác város érdekeinek teljesen megfelelőleg akkép megváltoztatni, a mint ez a mellékelt (érképben „kék színnel“ berajzolva van, hogy t. i. mindkét irányból a vonatok a váci pályaudvarba fussanak be. Ezáltal 3 9 kilométer vonalhosszabbodás á 40-000 frt...................................156 000 frt egy kitérő állomás létesítése . . 36,000 „ és a csörögi szőlőknél egy rakodó létesítése................................... 9350 „ vagyis összesen .........................201 -350 írt több költség terheli a vállalatot. A törzsrészvénytőke ezen több költség 35°/0- ával, vagyis cirka 70-000 frt tál fogna tehát nagyobbodni, a mely több költség 10°/0-át vagyis 20-000 frtot az állam fedezi és igy a még hátralékos 50,000 frtot Vác városának és érdekeltségének kellene födöznie ! Ha tehát Vác városa és érdekeltsége ezen 50.000 frtot — törzsrészvények ellenében — megszavazza, akkor kész vagyok a vasutat a mellékelt térképben „kék színnel“ kijelölt irányban kiépíteni. Megjegyzem azonban, hogy ezen elhatárolást illetőleg Vác városának sürgősen kell intézkednie, mert a nagyin, m. kir. kereskedelemügyi minisztériumtól a költségvetés' elkészítését illetőleg a fölszóiitást már megkaptam, azt már elkészítettem és mielőbb be kell fejeznem, hogy az engedélytárgyalás megtartható legyen. Már pedig, hogy a Vác város által kívánt vonalvezetés kerüljön építés alá, a költségvetést ezen új vonalirányra kell alapítani, a mely célra még a helyszíni mérnöki fölvételek is szükségesek. Kérem, t. Szerkesztő Urat, ezen körülményt b. lapjának legközelebbi számában fölemlíteni. Kiváló tisztelettel Blaskovich Elemér, mint a budapest—palota—újpest—duka—váci h. é. vasút és ennek duka—rétsági szárny vonalának élőm. engedményese. Felvilágosításul adhatjuk a levélben említett irányváltozásra : A vasút tudvalevőleg úgy terveztetett, hogy Váchartvánból Haraszti pusztán át Dukára fut be s Dukától kaptunk volna egy kis szárnyvonalat Vácra, mig a fővonal Dukán át Rád felé felé folytatná az útját. Az uj, hozzánk beküldött térkép szerint Vác város érdekeinek megfelelő vonalváltozási terv ez lenne : A vasút Vác állomásból kiindulva áthaladva az u. n. három lyukú hídon elágazva a Csörög viz partján s ott, hol j. körülbelül ma Schmidt Ferenc szőlői vannak, térne ki az aszódi országutra. Az országút mellett haladva érintené a csörögi szőlőinket s a csörögi csárda előtt egy rakodó létesülne. Tovább haladva a 31-ik kilométerszelvénynél, a haraszti pusztánál eredetileg tervezett irány szerint futna Váchartyán felé. A második elágazás Csörög-kitérő állomásnál (Schmidt-féle szőlőtelepnél) lenne s ez Dukára futna be, de úgy, hogy a vasút Duka Vác felé eső részén haladna végig s folytatná útját Rád felé. Mindkét terv megoldásában azt mutatja, hogy Vác központi állomás lesz, mert ide kell befutnia minden vonatnak s innen ágazik is el, mivel a haraszti pusztánál tervezett átvezetést Dukára elejtik. Helyi és vidéki hirek. A tengeri kígyó és egyebek. j A múlt vasárnapi közgyűlés elég érdekes volt, egy interpelláció és több felszólalás tette azzá. Alig hogy megnyitotta a polgármester a közgyűlést, Balás Lajos kelt fel, hogy interpellációját a villamos világítás ügyében megtegye. A polgármestert kérdezte, hogy mi az oka annak, hogy a közvilágítás ügye még most sincs a tárgysorozatba felvéve s mikor ! szándékozik a polgármester ezt a már-már tengeri kígyóvá kinőtt ügyet tárgyalás és döntés végett a közgyűlés elé terjeszteni ? Dr. Zádor János rögtön válaszolt s kijelentette, hogy az ügy nincs még abban a stádiumban, hogy a közgyűlés elé kerülhessen. A szerződési tervezetek elkészültek, a szakértőhöz kerültek, kinek véleménye újév táján érkezett meg azzal a kijelentéssel, hogy az ál| tala javasolt észrevételek alapján újabb tár- j gyalásokat kezdjenek az ajánlattevőkkel. A polgármester is, a bizottság is újév táján legjobban el van foglalva, ezért nem kezdhette meg’a tárgyalásokat, de most már rövidesen hozzálátnak s a megállapodások után a világítás ügyét közgyűlés ele viszi. Eddig azért nem tette, mert a helyi lapok az ügy minden fázisáról tájékozást nyújtottak. Tiltakozott végül a polgármester az ellen, hogy a világítás ügye tengeri kígyóvá nőtte ki magát. A halasztgatás a város és közönsége érdekében történt, sem őt, a polgármestert, sem a kiküldött bizottságot mulasztással vádolni nem lehet. Balás Lajos kijelentette, hogy távolról sem ez volt a célja, csupán az, hogy a polgármester szájából nyerjen egyenes felvilágosítást a város közönsége. A választ tudomásul vette, úgy szintén a képviselőtestület is, azután áttérhettek a napirendre. Bucskó Lajos és Skultéty Mátyás halálával megüresedett állások betöltése iránt az alispánhoz választási határnap kitűzéséért fordul a képviselőtestület. Kulcsár Ernő lakbérét, miután a fegyelmi ellene befejezést nyert, folyósították. Knrdi Bálint szólalt fel a tisztviselők lakbérilletményének rendezésénél. Kívánta, hogy a lakbér rendes legyen, de a tisztviselők a hivatalos órát is betartsák, ezért kéri, hogy a szervezési szabályrendeletben erre vonatkozólag is intézkedjék a közgyűlés. A polgármester felvilágosította Kurdi Bálintot, hogy erre szükség nincs, hisz a tisztviselőket esküjükön kívül a törvény kötelezi a hivatalos óra betartására. Az Eötvös-utca rendezés ügyében megállapodtak, Kubiczky Görgy horgany-gyári igazgatónak, Uhl Jakab péknek a váci illetőség elnyerését kilátásba helyezték, a házaló kereskedés eltiltásáról szóló szabályrendeletet pedig a vármegyéhez felterjesztik. Fontos felszólalás volt még Csávolszky Józsefé, ki a siketnémaintézet jubileuma ügyében állt fel. Az intézet ugyanis kérvényt adott be a városhoz, hogy a szeptemberi jubileum költségeinek egy részét fedezze. Csávolszky figyelmeztette a várost, hogy akkor a város közönde most már magukra vessenek Önök, ha nem lesz rövid a felolvasás. Tehát a vizes kancsó volt az utolsó ugyebár. Még alig szunnyadt el az én titkár barátom, már is zűrzavaros álmok kezdették nyugtalani- 1 tani. Fözőkanál fallanx kénződött körülötte, melyek mindegyikén valami' kellemetlen illatú kotyvalék párolgott, mit neki végig kellet kóstolnia. Pokoli kínok környékezték, mig az egész főzőkanál erdő tartalmát leszopogatta. Mikor ezzel készen volt s a főzőkanalak eltűntek megkönnyebbült szívvel lélegzett föl, annyival is inkebb, mert a főzőkanalat, mint nagyhatalmú szimbólumot nagyon respektálta. Kedvét azonban hamar követte gyász. Mintha földből nőttek volna ki — egyszerre a szegény konyha ismeretes látogatói egy-egy inegkozmásodott levessel telt hatalmas fazekat és egy-egy mordályt tartva kezükben, fenyegető zúgással vették őt körül. Ijedten kérdi a társaságot, hogy mit kívánnak tőle. Előáll egy vörös szakállú öreg koldús és imigyen dörgi társai rettentő kívánságát. Hallja meg az úr, hogy mit kívánunk. A mit ma nekünk főzetett a szegény konyhán, attól mindannyian ott hagytuk a földi életet. Szóval az úr megölt bennünket, hanem mi bosszút állunk az úron, eljöttünk s elhoztuk a mérget, hogy vagy meg fogja előttünk enni az egészet, vagy mindenikünk egy golyót röpít az úr testébe. Szegény titkár barátomat a nagy hőségtől a guta környékezte, hajszálai az égnek meredtek. Más választása azonban nem volt, — mert élni akart, — mint hozzáfogni a fazekak kiürítéséhez. A legelső fazék után nyúl és ránéz annak tulajdonosára. Csincs Pista volt, a kinek naponként nehány krajcárt szokott könyörü- létből adni. E hálátlanság annyira felbőszítette, hogy feledve a veszélyes fenyegetést, dühében hatalmas ökölcsapással kiütötte Csincs kezéből a fazekat. Becses! Bumm! Pacscs ! Jajaj! Mind e szavak egyszerre kimondva oly szép összhangot adtak, hogy a pajtásom legényszobájától egy szekrénynyel eltakart ajtóval elválasztott szobában alvó háziasszony álmaiból felriadva, tolvaj, rabló kiáltással az egész háznépet fölverte, kik revolverrel, bottal fölfegyverkezve í tolvajlámpával kezükben vonultak a titkár úr szobájába, hol már akkor a lámpa égett. Ritka látvány tárult eléjük. A vizes korsó ezer darabra széttörve a padlón hevert, az egész szoba tele volt vízzel, az agy szétrúgva összeesett, a titkár barátom pedig lábát kötözgette, melyen egy kancsó darab alapos folytonossági kiányt csinált. Ilyen kellemes a titkároknak az élete kérem. Hat mégha azt tudnák, hogy hányszor kell annak a szegény titkárnak a hátát tartania, mikor a dolog nem úgy üt ki, mint a hogy | kellett volna. így az én kedves barátomnak is volt mit hallgatni, ha a dalestélyeken, vagy tea estélyeken nem táncoltak a fiatal emberek, ha a czigány nem jól muzsikált, ha a lámpák füstöltek, ha a parkett nem volt elég sima stb. stb, Ennek mindig ő, a titkár volt az oka, szegény feje, mintka tehetett volna ő arról. Megtörtént az én titkár barátommal az is, hogy kétszer egymásután nem ment próbára a dalárdába — disznótorba lévén hivatalos — hát uramfia, már a Váci Hírlap legközelebb számában egyik dalárdista, a ki különben csak minden két hónapban egyszer szokott próbára jönni, azt kérdezte a szerkesztőtől, hogy nem tudná-e neki megmondani, vájjon ki is volna tulajdonképen a dalárda titkára? Látják kérem alásan ilyen háládatlan állapot titkárnak lenni. De vájjon miért olvassa ez az ember föl mindezt nekünk és miért épen ő olvassa föl? Gondolják önök, bibliai Jób türelmére kárhoztatott nyájas hallgatóim. Jó, kérem, nem untatom tovább már Önöket, csak kérdésökre válaszolak : Az elsőnek az az oka, hogy a titkárok iránt jó indulatot akarok Önökben kelteni, a másiknak pedig az, hogy kényszerülve voltam rá. E kettőnek okául ismét csak azt hozhatom föl, — de kérem ezt tartsák titokban — hogy én magam is többszörös titkár vagyok.
