Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)

1902-02-09 / 6. szám

4 VAGI HÍRLAP sége vendéglátó gazda, vagy legalább is társ­gazda lesz, de nem mint meghívott fog szere­pelni. A közgyűlés különben ul ásította a városi tanácsot és pénzügyi bizottságot, hogy lépjen ez ügyben állandó érintkezésbe az in­tézet igazgatóságával és a tárgyalások ered­ményéről alkalmas időben jelentést tegyen. — Balkay igazgató Illaváii. Bal­kay István fegyintézeti igazgató elmúlt héten az igazságügyminiszter meghagyásából Illaván járt az ottani fegyintézetet megvizsgálni. Ez alkalommal több életfogytiglan tartó fegyházra , elitéit s a föltételes szabadságtól megfosztott I fegyenc kegyelmi kérvényét is átvette oly célból, hogy hivatalos utón azok felterjesztes­senek. Nem érdektelen, hogy a kegyelmet kérő fegyencek közt akadt egy olyan is, ki harminc éve ül a fegyházban. Ez Illává legidősebb rabja. — Nyugalomba. Mint értesülünk, Csillon Izidor a takarékpénztár jubiláris tisztviselője megválik az intézettől s jövő hónapban nyug­díjba vonul. Barátai és ismerősei tiszteletét viszi ide is magával. — Az iskolaszék megalakulása. Minden tekintetben érdekes és fontos ülése volt múlt vasárnap az iskolaszéknek, midőn j újonnan megválasztott tagjai alakulásra jöttek össze. Hogy december óta csak most hivatott össze, annak okát bizonyos fájdalmakban nem | keressük. Az ülés elején Bucsek István kanonok­plébános. egyházi elnök jelentést tett az iskola- j szék választásának mozzanatairól, köszönetét tolmácsolván a vezető férfiaknak munkássá­gukért; egyszersmind beterjeszti az egyház- megyei főhatóság leiratát, mely a választást megerősíti. Uj tagok lettek: Schmidt János felvárosi kanonok-plébános hivatalból, válasz­tás által Gindrich József és Fóti Gyula, a tantestületből pedig Miokovich Antal tanító. Elnök üdvözölte az új iskolaszéket, kérte an­nak tagjait, hogy mint a múltban, úgy a jövő­ben is a tanügyet felkarolva a legmagasabb nívóra emelni iparkodjanak az egyház és haza javára. Bejelentette, hogy a választás után a j fönhatóságnál szokásos bemutatkozás ezúttal a grófpüspöknek a közbeeső ünnepek alatt túleffoglaltsága miatt elmaradt. Miután a me­gyés püspök az uj iskolaszéket nem fogad- j hatja, a tagok tudomásul vették és a tiszt­viselők választását ejtettek meg. Világi elnöknek egyhangúlag Gajáry Géza kiáltatott ki, a ki. j azonban megköszönvén a tagoknak iránta ta­núsított bizalmát, kéri az iskolaszéket, hogyha lehetséges, mentse föl e reá nézve igazán meg­tiszteltető állástól. Mi akarta a népszerű világi elnököt lemondásra bírni, a magyarázatot ta­láljuk abban, hogy midőn Agócs János egyházi elnök meghalt, a fönhatóság karkáplánt neve­zett helyettes egyházi elnöknek s ő, a ki a szabályok értelmében hivatva lett volna az iskolaszék ügyeinek tovább vezetésére, egysze­rűen mellőztetett. Ő méltán talált tehát sérel­met a fönhatóság eme eljárásában, midőn ezúttal az iskolaszék tudomására -is hozza, de másrészt, dacára annak, hogy az elmúlt iskolai évben az összes vizsgákon fáradhatatlanul részt vett, nagymérvű elfoglaltságát hozta fel okául lemondásának. Zádor János polgármester azonban tolmácsolván az egész iskolaszék érzelmeit, melyek szerint a világi elnök által felhozott sérelem nemcsak ő reá, de az összes tagokra fájdalmasan hatott, úgy, hogy ő a polgármester helyettes egyházi elnök vezetése alatti egy gyűlésen sem vett részt. Kéri az iskolaszéki tagok nevében is Gajáryt, hogy tartsa meg e bizalom állását, mit — az engedve a közóhajnak, végre meghatva mondván kö­szönetét a tagok ragaszkodásáért, el is fogadott. Jegyzőnek továbbra is Vörös Ferenc, gondno­kul Fodor Imre, választatott meg, a temetők felügyeletével ismét Zemanovics János és CseJcó Pál lettek megbízva. A menhely felügyelője egyhangúlag Gindrich József lett. Az ülés végén Bucsek István elnök az iskolák kedvező köz- egészségügyéről, a szegény gyermekek felruhá­zásáról, mely célra 600 korona fordittatott, terjesztette be jelentését, kérve egyúttal a ta­gokat, hogy a tanügy érdekében, látogassák szorgalmasan az osztályokat. — Hangverseny a lutheránusok­nál. Ma egy hete hangverseny volt a luthe­ránusok iskolájában, a melynek falai e célra apró nemzeti zászlókkal és szalagokkal vol­tak gazdagon és ízlésesen feldíszítve. Külön meghívókat e hangversenyre nem küldtek szét s mégis az érdeklődők száma oly nagy volt, hogy az eléggé tagas iskolaterem a zsúfolásig megtelt. A jelenvoltak türelmetlenül várták a hangverseny kezdetét, de azt, — dacára hogy hét órára volt kitűzve — csak félnyolc­kor kezdték meg, tekintettel a folyton érkező érdeklődőkre. Végre félnyolckor fellépett az emelvényre az ev. énekkar és elénekelte a „Zengjen a dal“ . . . kezdetű szép nótát, mély érzéssel, őszinte hévvel s igaz lelkesedéssel. Az énekkart, Szuhovszky Zsigmond ev. tanító nagy fáradsággal tanította £ szép dalra, ő is dirigálta őket ez estén. Szuhovszkynak fárad­sága nem volt hiábavaló, neki is, valamint az énekkarnak is, bőven kijutott a tapsokból s az éljenekből. A műsor második pontja „Az én lakótársam“ ez. költemény volt, Földes Imrétől. Ezt a szépkölteményt Petrányi Mariska szavalta el, egy cseppet sem ijjedve meg a kis teremben összegyűlt érdeklődők nagy szá­mától. A megfelelő hangot mindenütt eltalálta, gestusai ügyesek, helyesek voltak. Általában egész szavalatából kitűnt az, hogy e szép költeményt igazán megértette, átérezte. Jutalnia nagy tapsvihar volt, Utánna Scholtz Lajos si- ketnémaintézeti tanfolyamhallgató lepett az emelvényre s egy körülbelül fél óráig tartó beszédet tartott a boldogságról. A komikus részek egymást váltották fel beszédében, a mely alatt nem volt arc a jelenvoltak közül, a melyen a jókedv derűje ne honolt volna. Szívesen, tapssal fogadták előadását. A mű­sor negyedik pontja Gabányinak egyik mo­nológja: „A bányaszerencsétlenség“ volt, a melyet Deschensky Ferenc adott elő. Desc- henskyt már többször volt alkalmunk hang­versenyeinken hallhatni, már többször meg­győződhettünk szavaló tehetségéről. Valóban megérdemelte azt a sokáig tartó tapsvihart, a melylyel a jelenvoltak őt megjutalmazták. A műsor öLödik s egyszersmind utolsó pontja az ev. énekkarnak volt feltartva. A régi, de mindig szép „Felleg borult az erdőre“ c. dalt énekelték őszinte, igaz érzéssel, majd utánna a „Még azt mondják nincs Szegeden boszorkány“ c. nóta hangzott el ajkaikról magyaros frissességgel és jókedvvel. A hang­verseny végeztével a cigányok uralma követ­kezett. Rázendült a zene, táncra perdült min­denki ; elkezdődött a kedélyesség, a vigság, az igazi jókedv. Nem volt hiány sem a tán­cosokban, sem a táncosnékban. A táncot csak a „társas vacsora“ szakította félbe, a mely alatt Sommer Gyula ev. lelkész, mint házigazda, meleghangú beszédben üdvözölte az egybegyűlteket. Vacsora után folytatták a táncot s táncoltak szakadatlanul reggel hat óráig. Akitartásból látható, hogy a hangverseny­nek nagy sikere volt. Ezen buzdult fel a rendezőség, mely, mint halljuk, több ily csa­ládias estét szándékozik még rendezni. A hangversenyt dacára, hogy belépti dijak nél­kül rendezték, mégis 120 korona gyűlt össze, mit szintén az iskola építési alaphoz csatolnak. r —nn. — Felolvasás az ipartársulatban. Régi jó szokását felújítva a váci I. általános ipartársulat múlt vasárnap 2-án sikerült szóra­kozást szerzett tagjainak. Hogy életre való eszmét testesített meg a társulat elnöksége, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a leg­régibb tagok sem emlékeznek a társulat helyi­ségében egybegyült ily nagy számú közönségre, a fiatalság pedig örömmel nézhetett a szépszámú hölgyközönségen. Az elnök megnyitó beszede után Havas Lajos olvasta fel Visszapillantás az ipartársulat fejlődésére című munkáját, mellben a társulat életének főbb mozzanatait vázolta alapításától napjainkig. A nagy gond­dal kidolgozott munkát zajosan megtapsolták. Ezután Jeremiás Pál szavalta el Révész István­nak Prolog című költeményét. Majd Varga Jó­zsef szininövendék lépett az emelvényre és Tóth Lajos harmonium kísérete mellett az Unatkozó király operettből énekelt egy rész­letet oly sikerrel, hogy a hallgatóság kétszer is megismételtette. A program negyedik száma­ként Varjú Janos kegyesrendi tanárnak Jókai humora című felolvasása szerepelt. A katholi- kus kör felolvasó estéiről előnyösen ismert tanárt az emelvényre léptékor a közönség zajos taps­sal fogadta. Hogy nem hiába volt az előlegezett bizalom, misem igazolhatja jobban, mint hogy oly derült kedélyre hangolta a hallgatóságot, hogy a hangos jókedv többször meg­akasztotta a felolvast. Utánna Kisfaludi a Karácsony éj című költeményét szavalta el ifj. Kökény Ferenc főgymn. tanuló oly hévvel, hogy a hallgatóság annak megismétlését kiváida. A program utolsó számaként Varga József énekelte el Kuliffay Izabella Pásztordalát és egyik népdalát, melyet a közönség kétszer is megismételtetett. Majd közkívánatra ifi. Kökény Ferenc szavalta el Arany Jánosnak Hamis tárni költeményét, melyet zajos tapssal honoráltak. A kellemesen el tő U ö 11 est befejezéséhez a fia­talság szerint semmi sem hiányzott, csak pár száll cigány, hogy az élvezet folytatásának tánc lett volna a vége. — Baky Béla megőrült. Részvéttel értesült városunkban mindenki, ki csak ös- merte, hogy Baky Béla a vármegye főszám­vevője megőrült és Lipótmezőre szállították. Régen tudott dolog volt, hogy felgyógyulni aligha fog s hosszabb szabadságot is élvezett. Most azután betegsége annyira előre haladt, hogy Lipótmezőre kellett vinni. Baky körül­belül tiz éve szolgálja a vármegyét. Kiváló te­hetsége, szorgalma vitte gyorsan előre s álta­lános tiszteletnek örvendett. A megyei pénz- kezelési szabályrendeletek megállapítása körül nagy érdemeket szerzett s ezek a rendeletek megakadályozzák azt, hogy Pestmegyében a torontáli állapotok megismétlődhessenek. A megyei számvevőségek államosításával reá nagyobb szerep vált volna, de betegsége — sajnos — megakasztotta abban, hogy szép karriérjét folytathassa. — Áthelyezés. Rozgonyi Béla főszolga- birósági tiszti írnokot saját kérelmére a fő­ispán Ráckevére osztotta be Rudnyánszky László főszolgabíró mellé. — Tisztujitás az ipartestületben. A helybeli ipartesületben érdékes gyűlés lesz ma. Az elnök, előljárósági tagok, számvevők mandátuma lejárt s újra betöltetnek. Mint hall­juk, a közgyűlésen, melyet délelőtt a Kúrián tartanak meg, az iparosok nagy számban vesz­nek részt s igy nem kell elhalasztani a máso­dik dátumra: február 16-ikára. Mozgolódás nincs. Úgy látszik Racsek Jánost, az eddigi \

Next

/
Thumbnails
Contents