Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-06-22 / 25. szám
Tizenhatodik évfolyam. 25. szám. Vác. 1902. ev junius 22. /^v jr* Előfizetési árak : K.iresz evre .... .12 korona. Negyedévre ......................... 3 korona. Rgyes szám ára .... 24 fillér. Megjelen minden vasarnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőse^ es kiadóhivatal: Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-ter sora 60 filler. Az érettségi. Vác, junius 19. j Csak a hírhedi velencei ólomka nirak fojtó, nyomasztó levegője lehelen olyan elviselhetetlen, a milyen az az atmoszféra, a melyben az éi'eltségi vizsgálatok i évről évre lemorzsolódnak. A nagy hőség, de még inkább a vizsgálatokkal jaró izgalmak nemcsak a vizsgázó ifjúságot, ! hanem a tanárokat, sőt legtöbb helyen magukat a kir. főigazgatókat is erősen megviselik. Az érettségi mumus rendszerint még azokat az ifjakat is elcsüggeszti, demoralizálja, a kik nyolc éven át nemcsak szorgalmukkal, hanem jo maga- viseletükkei is kiérdemelték tanáraik jóindulatát. A páni rettegés a legjelleme- sebbek akaraterején is léket üt. Nem csoda hát. bogy azok is puskáznak és azok is svindliznek. a kiket tudásuk és j a nyolc évi becsületes munkásság távol kellene, bogy tartson az efajta diákfogásoktól. Az érettségi mai formájában a legjobb eszköz a főiskolákra készülő ifjúság erkölcsi integritásának a kikezdésere. S a mig egyrészről ez az érettségi erős próbára teszi a lelki szilárdságot, másrészről a serdülő ifjúság idegrendszerét is erősen megtépázza. Igazuk van azoknak, a kik azt hiszik, hogy az egész lateinerséget, vagyis a magyar értelmiségi osztályt szomorúan jelemző idegességnek a bacillusait az érettségi vizsgálatok izgalmaiban kell keresni. A kiknél ezek az izgalmak egyformán támadjak meg a lelkel meg a testet is, azok rendszerint pisztolylval, revolverrel oldják meg a hamleti kérdést, — magyar viszonyokra vaíó alkalmazásában — mondván: érettségizni, vagy nem érettségizni! S elvetik maguktól a fegyvert, vagy az életet, a szerint, a mint kevésbbé, vagy pedig erősebben feszülnek az idegek. Évrol-évre szaporodik a száma azoknak, a kiket az érettségitől való félelem, vagy a bekövetkezett bukás képtelenné lesz az élet küzdelmeire. Nem akarunk szentimetálisak lenni. Az angol lapok évente kimutatást közölnek a footbal, a kricket és egyébb nehezebb sportjátékok alkalmából történt halálesetekről. Nincsen olyan esztendő, hogy néhány százán áldozatul ne esnének a sportszenvedélynek. Ám az angol anyák ha siratják is gver i mekeik pusztulását, mégsem kívánják a football, vagy kricket eltörlését. Az angol közvélemény tud|a, hogy ezen áldozatok nélkül az angol nép virilitása nem érné el azt a magas fokot, melyet világ ámulatára elért, mert a férfias bátorság, a fegyelem és önmérséklet a sport nehezebb és kockázatosabb nemeiből menti legjobb erejét. Ámde mi baszna van a magyar nemzetnek az érettségeiből folyó etikai és : fizikai megpróbáltatásokból ? Semmi ! Még j • az sem mondható, hogy az érettségi al- j kalmából kifejtett magolasi tevékenység néhány százalékkal is fokozza a magyar ifjúság tudását és értelmiségét. Hisz mindnyáján tudjuk, a kik keresztül estünk Egy szál gyújtó. Agglegény vagyok. Két ev múlva negyven éves leszek. Azért nem nősültem meg, mert mindig ifjúnak képzelem magam és nem veszem észre, hogy a lányok már bácsi számba vesznek. És még eddig nem is ereztem a legényeiét. hátrányát. Mindig rózsaligetben jártam, csupa rózsát szakítottam, a legény étet. rózsáit, melyek ha elhervadtak, helyettük könnyen frisset talaltam. Naponta hivatalomban egy keveset dolgozom s szabad időmet hol ebben a kicsi városban töltöm, hol pedig lerandulok Pestre. Számtalan szórakozás, változatosság elfeledtetik velem, hogy a frissen szakasztott rózsáknak frissen szúró tövisei is vannak; úgy, hogy mikor éjjelre hazatérek váci legény lakásomba és nyugodt kényelemben magányos személyemet dédelgetem, soha eszembe sem nem jut, hogy párosával is lehet élni e világon. Szeretem a színházat, a cigányt, a társaságot ; szinte lehetetlennek tartom, hogy időtöltésemről valaki másnak, egy asszonynak, a feleségnek is be kellene számolnom. Ha hazajövök éjjel, vagy reggel, senki sem tudja meg, mert még az inasomnak sem engedem meg, hogy velem egy házban lakjék. Nek' is külön kulcsa van lakásomhoz és naponta csak reggel kilenckor látom, mikor felébreszt és kitakarított ruhámat a kezembe jdja. Három szobás lakásom van egy kevé-bbé forgalmas helyén e városnak; van egy csinos keltem is, melyet közösen bírunk egy másik lakóval. Már ezekből, melyeket eddig is elmondtam, látszák. hogy olyan teljhatalmú kis király vagyok, kinek nincs szüksége arra, hogy helyzetének megváltoztatásáról gondolkodjék. De talán még soha sem boszankodtam az én aranykoronás, független magányomban annyit, mint tegnaj . És ezt a bosszúságomat is nem más, mint egy szál gyújtó okozta. Ugyanis tegnap’ az esti vonattal lerándul- J tarn Pestre, az operába. Nagy élvezettel és ne- j mesen szórakoztam. Meg is voltam elégedve magammal. Csak az hátrányos egy kissé, hogy a színházból azonnal a vonalhoz kell sietni, éhesen, szomjasan haza menni. Most is, alig hogy a nyugati pályaudvarhoz értem és egy szakaszba beugrottam, indult a vonat. A szakaszban ismerősök voltak, egy barátom a feleségével és mi Vácig kedélyesen elbeszélgettünk. Szinte elfelejtettem, hogy éhes vagyok. Sőt Vácon kiszállván, mint rendesen, úgy most is az állomáson kocsi nem lévén, szép lassan, gyalog sétáltunk haza. Még.elkísértem őket a lakásukra, valahova a kisváci fő útra és csak azután volt időm elmélkedni, hogy mit is fogok én ma vacsorazni. Mar 12 óra elmúlt és csak a kavéházak voltak nyitva, ho' úgy sem kap az ember rendes enni valót. De eszembe jutott, hogy odahaza : van nekem friss prágai sonkám, mely meg a reggeliből megmaradt és ez egy csésze illatos teával kitünően fog izleni. Szinte örültem, hogy az én boldog függetlenségemben milyen jóízűen fogom elkölteni az én egyszerű kis éj leli vacsorámat. Siettem haza és miié a Gasparik-utcába értem. a nagytemplom órája épen tel egyet ütött. Pár perc alatt lakásomon voltam és azzal az egyenes járással, mely saját lakásunkban sötétben is oly biztqs, mint nappal, a hálószobámba mentem, hogy gyertyát gyújtsak. A gyertya az éjjeli szekrényen volt és biztos kézzel a gyufa után nyúlok, hogy meggyujt- sam. De a gyufa nem volt a helyén. Keresem egy másik asztalon. Mines. Gyorsan a zsebembe nyúlok és szerencsétlenségemre, dohányos ember létemre csak egy üres skatulya volt nálam. Rázom a skatulyát, összetépem siettemben, de semmi sem volt benne. És a szobámban sötét volt, sötétebb mint a legsötétebb Afrikában. Mit tegyek? Éhes voltam és képzeletben csiklandozta orromat a frissen párolgó illatos tea. az egyedül elismert kellemes ízű természetes hashajtószer.
