Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-06-15 / 24. szám
Tizenhatodik évfolyam. 24. szám. Vác, 1902. év junius 15. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak : Egész évre ....................12 korona. Negyedévre ................... 3 korona. Egyes szám ára .... 24 fillér. Megjelen minden vasárnap. VÁC ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. Emelik az adót! Vác, junius 14. A harmadik osztályú kereseti adóra vonatkozó s 1902—1904. évi adókivetési időszakra a budapesti m. kir. pénzügyigazgatóság által készített kiszámítási javaslatokat tartalmazó kivetési lajstrom a városházán közszemlére van kitéve. A mai viszonyok mellett vájjon ki nem kiváncsi arra, hogy mit terveztek fölötte s a magas államkincstár vájjon észre veszi-e, hogy a szegényedés a legtöbb ^portán otthon van, a vagyonosodó embert ipedig Diogenes lámpájával kell keresni. Sajnos, évről-évre állandóan tapasztalhatjuk, hogy a kincstár képviselőinek a szeme állandóan be van kötve s nem látnak. Vagy ha iáinak, nem akarják észre venni a kereskedelemben és az iparban a pangást, nem akarják tudni, hogy ma elég, ha valamely iparos csak napról-napra él seresetéből s arra, hogy félretehessen, íem is gondol. És mégis, alig van iparos és kereskedő, i kinek az adóját a közszemlére tett ajstromok szerint fel ne akarnák emelni. Ugyan, mi az isten csodájára alapítják ezeket a kegyetlen adójavaslatokat a helybeli iparosokkal és kereskedőkkel szemben? Hát kinek megy itt olyan jól a dolga, hogy most több terhet bír el mint azelőtt? Úgy tudjuk és tudja, látja mindenki, hogy keservesen küzködik itt a legtöbb üzlet- és iparos ember, hogy a kereseti viszonyok mind rosszabbak lesznek. Hát mindezzel nem gondolnak az urak, a kik az adójavaslatokat csinálják? Hat azt hiszik, hogy ebben a városban csak azért élnek az emberek, kiizködvén keservesen a mindennapi kenyérért, hogy j az államnak évről-évre többet fizes- i senek? Még inkább szembeötlő ez állapot visz- ; szássága, ha figyelembe veszszük a pénzügyminiszternek a minap egy terézvárosi deputáció előtt ünnepélyes kijelentését, hogy az adókivető közegek semmiféle utasítást az adóemelésre nem kaptak s hogy az államháztartást ezt éppenséggel nem is kívánja meg. Az idén — maga j a miniszter mondta — nincs szüksége az államnak több adójövedelemre, csak Vácig nem hatott el ez a szózat, mely országszerte örömet keltett! A kik tehát Vácon az adót felemelik, azok azt tisztán a maguk jó, illetve rosszszántából teszik! Minden adókivetés alkalmával fokozódó keserűséggel tapasztaljuk, hogy vakon, tekintet nélkül a visszafejlődő gazdasági állapotokra, mindig csak emelik az adót, mintha ez lenne hivatásuk. Belátást, méltányosságot hasztalan keresünk, sportszerűig űzik az adóprésen a csavarintásokat. Június 23-án kezdik meg a váci városi adókivetéseket. Bizonyos, hogy zaios, szenvedelmes tárgyalások lesznek, mert a méltánytalanul megterhelt kereskedők és iparosok nem fogják ezt szó nélkül tűrni. Megvagyunk győződve, hogy ezen eljárásról a felsőbb pénzügyi hatóságnak nincs tudomása, de rajta leszünk, hogy legyen. A tervbe vett indokolatlan, aiapnélküli és aránytalan adóemelések kirívóan ellentétben vannak a felsőbb pénzügyi ható Illik? Nem illik? Erős a reménységem, hogy most már, miu- ián van önműködő dugóhúzónk, örök-kalen- láriumunk, végére jár valaki még a repülő- épnek is. Ezután nem lesz a világon több, oegmagyarázhatlan, örök-kérdés, mintáz, hogy ni illik és mi nem illik? De ez megmarad. Még a végítélet napján 3, mikor majd megesik velünk a legnagyobb letlenség, hogy valamennyien hátat'forditunk innék a szép világnak, lesz egy ártatlan kis- isszony, egy aggodalmas ifjú, a ki megkér- ezné valamelyik szerkesztőségtől : illik-e csak »y, hires doktorok segítsége nélkül, meghalni? Hiába született, élt, tanított, irt könyveket nigge, Sasku és az ismert „nagyvilági hölgy,“ zt a problémát nem tudta megfejtni. Eellen- ült általuk a könyvforgalom, mert hiszen az lemről szóló tanitás az a bizonyos könyv, íelyet valóban meg is vesznek, nemcsak köl- Jönkérnek az emberek — ámbátor egyálta- ban nem illik — de ez a kérdés örökre fontos, 2[godalmas, megfejthetetlen marad. Addig, mig a kisasszony hosszú harisnyát ; rövid hajat, az urfi pedig hosszú hajat és • vid nadrágot visel, ezeket a fontos kérdésest elintézi egy-egy légycsapó vagy néhány ■ai száműzetés a sarokba. Mire a kisasszony | haja megnő és az urfi haja kihull, már alapos fogalmat szerzett magának arról, hogy nem illik megkérdezni a kellemellen vendégtől: — Hol van az az ördög, a melyik, a mama mondta, magát minden heten idei)ordja ? Ellenkezőleg, énekkel, zongorával, szellemes csevegéssel illik mulattatni. Ha ezután valamiképen még is elveszi az, a mi ide hozta, mossuk a kezeinket. Mi mindent megtettünk, a mi illik. Igen ám, de ezután merülnek fel olyan kérdések, melyeket nem lehetett megoldani az első hosszú ruha és az első adósság előtt. Azok a bizonyos, fontos, érdekes kérdések, melyeket például Kovács Péter szeretne tudni, de miután nem épen mindent illik tudni, Sappho meg Szókratész kérdezget ő helyettük a szerkesztőktől. És minő szépek, szelídek, ártatlanok ezek a kérdések. Mind megannyi fehér lepke, melyeket megcsodálna az ember, ha véletlenül nem tanult volna természetrajzot. De a származás kutatása mindig, mindig is elrontja az illúziót. Egyáltalában nem tanácsos a származásokat I kutatni se névben, se vagyonban, se hírnévben, mert az ember csak pusztítja vele az illúzióit. Pedig hát, én Istenem, van ennél, az illúziók őrizgetésénél, olcsóbb mulatság a világon ? Szokratesznek, mikor csak Molnár Péternek hívják, temérdek adóssága van, következésképpen teletömött postazsákokról álmodik. — Ha elém kerülne, temészetes, hogy rárohan nek. Ha aztán a postások védelmére kelnének, azokat okkal-inóddal lekenyerezném. Abból a tízezer forintból, a mennyi minden ilyen kailódásnak indult postazsákban van, szépségesen elcsendesednének a hitelezőim. Molnár Péter ugyanis nem volt tagja a Nemzeti Színháznak, hogy ennél többre tudta volna vinni az adósságát. De ennél kisebbre sem bírta leszállítani s ezért mód felett sokat busongott, a mi ismét arra vall, hogy tökéletes gavallér sem volt. Mivel hogy tökéletes gavallér sem volt, még nem ismerte alaposan az unalmat és rettegés nélkül lépett be egy olyan szalonba, hol éppen J°ur volt énekkel, vajas szeletekkel és Szeles Mariskával, ki nem régen éppen annyit örökölt, mint a mennyi minden kailódásnak indult postazsákban van. Két ravasz postás, akarom mondani: egy papa meg egy mama őrizgette, de csak úgy, a mint illet s nem úgy, a hogy üdvös lett volna. Ezután a jour után pattant ki Molnár Péter fejéből az a Szokrates, a ki kérdést intézett a szerkesztőséghez :-erencz-József keserűviz az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtószer.
