Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-05-25 / 21. szám
Tizenhatodik évfolyam. 21. szám. Vác. 1902. év május 25. VÁCI HÍRLAP { Előfizetési árak : Egész évre ....................12 korona, i Negyedévre ................... 3 korona. | Egyes szám ára .... 24 fillér. Megyeien minden vasárnap. ' ' " ------------- ^ VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. Adómizeriák. I. (0 H ebehurgyán összetákolt törvényeink nemzeti átka talántan semmiben sem iit ki annyira kórosan, mint az adóknál. A kincstári fizetéseket a magyar mindig is gyűlölte és ha idegenkedésének kicsirázása történelmünk siralmas adataiban találja magyarázatát, az adókból való húzódásnak ez a megmaradása egvesegyedül a képtelenségig elpuskázott adózási (örvényekben leli nyitját. A kis emberek garasait idegen célokért, idegen tervekért sarcollák ki — hej de sokszor idegen martalócok kezei is — és a nemzetben gyökeret vert a hit, hogy még amivel saját kincstárának adózik, abból se fog ő reá háram- j la ni semmi áldás. Ma mikor az önálló ! gazdálkodás és a minden pillanatban ki- j domborodó és jótékonyan működő államhatalom jegyében élünk: ma kizárólagosan adózási rendszerünk égbekiáltó igazságtalanságai táplálják és növelik a nemzet efajta előitéíeteit. Mert egész bátran kimondhatjuk, hogy adórendszerünk példátlanul szerencsét- j A törvény nevében! A szerecsen-utcai Trotl-féle kávémérésfien jav.ában folyik a ferbli. Négyen 'ülnek a zöld asztal körül. Egy potrohos lúdmájkereskedő, a kinek az a szokása, hogy az asztal alatt gusz- tálja ki a kártyáit. Ha nem vág be. nagy ügyességgel visszacseni a vízijét, ha pedig bevág, hozómra blindel, besszerel s mikor e miatt játszótársai a pokolba küldözgetik, oldalzsebébe nyúl, kivesz onnan egy hatalmas duzzadt piros bugyellárist, a mit mindig felnyitni készül, de a kísérlet stádiumán sohse megy túl. Szemben vele egy lángvereshajú pénzügynök foglalt helyet, a ki csúnyábbnál csúnyább grimaszokat vág s egyre káromkodik. Különösen Staufacher Werner-1 szidja, a ki mindig akkor jön, mikor Gessler-t várja. A harmadik játékos egy rettentően borzas fodrász, a ki mindig vigyorog, bizonyosan azért, mert tudja, hogy bosszantja vele a veres-hajút. Átkozottul pisze orra van, a mi azonban nem gátolja abban, hogy arany szegélyű cvikkert ne viseljen. Folyvást nyer: azt mondják, hogy nagy disznóban van. len. Sem nem arányos, sem nem becsületes ez a rendszer, mert van benne nagyon sok, a mire akár a jogosságot, akár az általánosságot még a lúlságba vitt erőlködésekkel sem lehel ráfogni. Az adót a világ minden törvényei olyan szolgáltatásnak mondják és tekintik is, a mi fizetésének tartamára nézve állandó. Ilyennek mondja minden elmélet és ilyennek tekinti minden gyakorlat, a mikor intézkedésében egyetlen pillantásra sem téveszti szem élői ennek a tételnek azt a kiegészítését, hogy az adó csak úgy lehel, állandó szolgáltatás, ha nem rontja meg, sőt nem is csökkenti az adózó fizető képességét, szóval gazdasági helyzetét. Minálunk ezt a sarkigazságot lábbal taposták, mikor az adótörvényt hevenyében odavetették. Nem elég, hogy a tételek megállapításában fei-etkeztek meg minden igazságossá gr ói, de még a beszedési eljárásban se hagyták meg az egérutat, a melyen az a kiüldözőtt méltányosság besompolyoghatna. Összevonalaztak tengernyi rubrikát, kívánnak melléje jó sok gépei, a mi kitölti és azzal le van. Hogy lehetnek, sőt vannak egyéni viszonyok, a Végre a negyedik játékos egy elegánsan öltözött ügyvédi írnok. Igazi gigerli, csak épen hogy a cipellője van egy kicsit fölfeselve, a mivel azt is elárulja, hogy nem is visel harisnyát. A derék ifjú minden tiz percben a fizető pincért szólítja, egy ötöst kér kölcsön, fizető pincér pedig minden tiz percben azzal válaszol, hogy nincs. Á gigerli erre követi a lúdmájkereskedő példáját, kiveszi a bugyellárist és játszik hozómra. Annyi bizonyos, hogy szép kompánia. Most éppen a gigerlin van az osztás sora s a vereshajú ügynök mauszvizit ád. A vigyorgó fodrászlegény megtartja, megadja a beszelt is, sőt kóstált at, Teringettét! Ez már mégis bosszantó ! A vereshajú két felsőre megy és csodák csodája : még kettőt kap reája. — No nyavalyás, most vigyorogj ! Öt forintot hívok ! — Megadom. Két kártyát ! A vereshajú nem mutathat mást mint két felsőt. Hanem azért úgy tesz, mintha tévedésből vetette volna fel Gesslert és Rudenz Ulrikot. A vigyorgó fodrász nem ijed meg. — Ha le két felsőt mutatsz, én két disznómelyeknek döntő szavuk volna az adó kirovásánál, hogy akadhatnak, sőt kior- ditanak, emberiességi, gyakorta megélhetési szempontok, melyek gyengébben és más irányba vezethetnék azt az adókivető kezet: erre minálunk a törvény- hozás nem gondolt és nem gondol ma se. Franciaországban, Svájcban és egyebütt is a hét, vagy több gyerekes családfők nem fizetnek személyi adót. Németországban és Ausztriában nagy család, vagy betegség az adó beszállítására ad okot és jogot, kiterjesztve nem csak a személyi, de vagyoni adóra is. Nálunk a törvény mellőzi, a gyakorlat meg kénytelen elhanyagolni az olyan elemi igazságokat, hogy például gyerektelen, vagy egészséges ésalad mennyivel jobban és könnyebben fizethet, mint sok gyerekű, vagy beteg família. A merre csak eljutott a civilizáció és vele az adó, abban az európai kiadásában. a hogy azt ma értjük, ott mindenütt az adóbehajtás eljárása a köré az aranyigazságú elv köré jegesedet! ki, hogy kényszernek csak ott van helye, a hol nem a képesség, hanem a készség hiányzik a fizetéshez. Csak éppen a val állok elő. Ehun ni! Most pedig visszahívok tiz forintot. — Megadom, ha mindjárt meghalok is, sőt még busz forintot, kérek. — Ehun la! A vesédbe látok, hanem azért nem vágok vissza. Mid van ? A vereshajú diadalmas ábrázattal veti fel a négy felsőt. Az nekem bliktri! Ne nyúlj a pénzhez, szamár! Látod, hogy négy disznóm van? A vereshajú dühösen felugrik, káromkodik, mialatt a lúdmájkereskedő elcsen a kasszából egy ezüstforintot és megosztja a szemfüles gi- gerlivel. E pillanatban egy idegen alak jelenik meg az asztalnál. Az az első dolga, hogy hatalmas tenyerével elfödi az asztal közepén levő kasszát, aztán stentori hangon odaszól a meglepett játékosokhoz : —- Ezt a pénzt a törvény nevében lefoglalom ! Tyűh, az áldóját! Itt a rendőrség! A lud- májkereskedő azzal mentegetődzik, hogy ő csak kibicelt s bizonyítékul fölmutatja üres tárcáját. A gigerli hősies poziturába vágja maFerencz-József keserüviz az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtószer.
