Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-05-25 / 21. szám
2 Váci Hírlap piros, fehér, zöld törvényhozás hány fittyet az ilyes érzelgősségeknek. Nálunk adóbehajtáson olyan javakat is foglalnak, a melyek birói végrehajtás tárgyai nem lehetnek. A mit az állam, mint biró saját polgárának, mint felperesnek meg nem Ítél, azt önmagának megkaparintja, mint finánc. És ez a nagy finánc — talentum megütteti az árverező dobot olyan holmik felett is, a melyeknél pedig elvárná az ember a nagy pénzügyésztől, hogy két lépésről is meglássa, hogy nem adja ki még a költségeket se. És a mit az esze nem lát meg, azt a szive, a lelke érzése se súgja, mert nagy vígan elkótyavetyélnek olyan tárgyakat is, melyek zárlat alatt vannak — a humanizmus és egyéb filozófia szamárságok ostoba zárlata alatt. Az iparosok szerszámjaira csináltak már valami tilalmat, de mit ér olt az angol-tapasz, hol tátongó sebek körül már a hús rothad és a csontokból ömlik a genny! Budapest bebizonyította, hogy még nem értük el a iicitációk f'önséges jótéteményeiben az álmodott tökéletességet, mert hisz a törvény még nem az az igazi erélyesség. Ha a lakásban marad a bútor, még épségét se éri bántódás, tehát kocsira kell dobni, össze is lehel egy kevéskét tördelni azt a pár lim-lomot, ha mindjárt az a szegény embernek otthona is, tehát egész világa és mindene. Ezért a szabadalmazott hajléktalan —■ gyártásért eddig csak a fővárosnak jár ki a dicsőség és koszorú, de szinte csodaszámba megy, hogy nem sietlek adótörvényeinknek ezt a bántó csonkaságát kiépíteni. Hisz nem kell hozzá sok, sőt inkább hiányoznia kell mindennek: az észnek, a szívnek és egyéb fölöslegességeknek, melyeknek — óh csodák csodája — egyebütt mégis első szavuk van ott, hol törvényt hoznak és országokat kormányzanak. gát, mintha csak akarná mondani, hogy hát jöjjön a minek jönnie kell! A vereshajú macskaügyességgel megugrik, mig a borzashajú fodrász kétségbeesetten fütyülni kezd. — Hallja az ur! Ne fütyüljön az ur ! Viselje magát illedelmesen az ur! Ki az ur ? ! És a hivatal embere noteszt vesz elő, hogy majd följegyzi a hazárdjátékosok nevét és lakását. Természetes, kogy mindnyájan hamis nevet mondanak be s örülnek, hogy odább állhatnak ; úgy kifutnak, hogy a lábuk sem éri a földet. A kávéházban maradt tisztviselő pedig tol- jegyzi a nevét a kávésnak is, meg a fizető pincérnek is. Aztán magához veszi a pénzt s köszönés nélkül távozik. Siet a dob-utcába, a hol már várja egy fcrblikompánia. Mert most már megsúghatjuk Hogy a derék ember solise volt rendőrtisztviselő; csak egy kis komédia volt az egész a mi nem kevesebb, mint 70 forintot jövedelmezett neki. A dob-utcai kávémérésben aztán leült ferblizni s a könnyen szerzett pénzt az utolsó fillérig elvesztette. Gntius. i Több, mint fonákságok : a botrányossághoz kétségbeejtően közel álló állapotok ezek, a melyeken való mélyre ható segítés állami életünk első feladatainak egyike. Kezelési, hivatalosan: közönséges ügyrendbeli visszásságok ezek, a melyeket alaposan rendezhetne egy-egy miniszteri rendelet is. Semmi rendszerváltozás, semmi kiadás, semmi félthető kísérlet nem settenkednék az annyira szükségelt reformok körül, vagy nyomán és még sincs meg a vezető emberekben az akarat, vagy talán szándék se, ezeken az annyira súlyos és mégis olyan könnyen javítható nyavalyákon segíteni. Némileg más fejezet alá tartoznak adózásunknak ama szintén sereges és jelentős bajai, melyek nem a törvény mulasztásaiból, vagy fogyatkozásaiból, hanem egyenest 1 annak téveteg szelleméből fakadnak : és épp ezért ezeket legközelebb vesszük toliunk alá. De mindakét fajtája adózási j mizériáinknak megegyezik abban, hogy ' éppen a nemzettest legalsó rétege : a kis 1 emberek milliói nyögik és hogy az öngyilkolás bűnével egy és ugyanaz a nemzet zömét kiszolgáltatni egy vérszopónak a minek, ha a jó törvény és nem gyalázatosán komisz szörnyszülött : vérkeringésünk regulátorának kellene lennie és az is lenne! Nem ott szopná magát agyon, hol az utolsó cseppeket szivaty- tyúzza, hanem arányosan lefölözné mindenünnen a meg nem érezhető és nélkülözhető mennyiséget. Zubovich. és Törzsök. Tavaly nyáron Zubovich Fedor kapitány másodmagával Vacról hazafelé lovagolt verőcei kastélyába. Hazaérve, eiső dolga volt a kastély őrét, Sisa Pistát keresni, a ki sehol sem volt található. Ez a Sisa Pista hírhedt rablóbetyár volt (?) annak idején a váci határban. Midőn a ; börtönből kiszabadult, Zubovich magához fo- f gadta és azóta hűségesen szolgált a verőcei kastélyban. Tehát aznap Zubovich sehol sem találta Sisát. Lementek a lakására, de az ajtaja zárva volt. — Csak azt szeretném tudni, — szólt Zubovich, — hogy a puskáját meg a fokosát magával vitte-e, mert ha igen, nem is jön az többé vissza, elmegy megint betyárnak. Belovagoltak a verőcei községházára és midőn Sisát tényleg ott találták csendőrszuronyok között, megnyugodva indultak ismét hazafelé. A mint gyanútlanul haladtak az országúton, egyszerre egy bokor mögül kiugrott valaki s egy hatalmas doronggal hátulról fejbe ütötte Zubovichot. — Nesze, te zsivány, itt van a kutyalövő ! — Ezt a kifejezést az magyarázza meg, hogy röviddel ez eset előtt valaki agyonlőtte Zubovich kapitány 800 koronát érő hatalmas vérebét. A kapitány Törzsök István uradalmi erdőőrt, régi haragosát gyanúsította a kutya agyonlövésével. A hatalmas ütésre Zubovich kapitány leugrott a lováról és torkon ragadva támadóját, kiben Törzsök Istvánt ismerte föl, a földre te- perte, a botot kicsavarta kezéből és úgy elverte vele, hogy az orvosok 68 sérülést konstatáltak rajta ; közben ő maga is csonttörést szenvedett a kezefején. Törzsök följelentést tett a kapitány ellen a pestvidéki törvényszéknél súlyos testi sértés miatt, a törvényszék azonban jogos önvédelmet látott fönnforogni és Zubovichot fölmentette a vád alól. Ellenben a kapitány viszon- vádjára Törzsökét, mint támadót súlyos testi sértésért elitélte három hónapi fogházra. A kir. ítélőtábla Törzsök büntetését egy hónapra szállította le, Zubovichot pedig könnyű testi sértés vétségéért 140 korona pénzbüntetésre Ítélte. A kir. Kúria szerdán tárgyalta a port és Tassy Pál koronaügyész-helyettes indítványára a benyújtott semmiségi panaszokat elutasította. A kapitányról különben még ezt Írja egyik fővárosi újság : Zubovich Fedor százados szerencsés üzletet csinált. Nyilvános árverésen megvett nemrég a közös hadügyi kormányzattól Trieszt mellett három erődöt, melyek már nem feleltek meg a mai hadkövetelményeknek 320,000 korona vételáron. Triestben és Poiában egy ideig egyeben se mulattak, mint ezen a furcsa akvizíción. Zubovich pedig egyik várát szépen be- rendeztette s az élcelődéssel mit sem törődve, családostul oda ment hallgatni a tenger mor- rnolását. Most az osztrák kormány elhatározta, hogy a trieszti kikötő egy részét újjá alakítja. Könnyű ezt mondani, de honnét. vesznek az : újjáalakításhoz követ, mert Trieszt környékén j tömérdek ugyan a kő, de hát az nem olyan, , mely kikötő építésre alkalmas volna. Egy darabig kutattak alkalmas kő után, azután ver- - seny-árlejtést hirdettek annak szállítására. Az 2 árlejtésen megjelent Zubovich Fedor is és mintagránit és márványkövet is hozott magával egyik várának az egyik sarkából. Szóval a * verseny-árlejtésen ő lett a győztes s az egyik 1 várának az egy negyedrész kőanyagát a trieszti i kikötő építési céljára eladta az osztrák kor- - mánynak 800,000 koronáért. Mire az egész s trieszti kikötőt kiépítik, akkorra felhasználják 1 Zubovich Fedor egyik várának egész kőanya- - gát, a melyért azután kap 3,200,000 koronát, melyből levonva a három vár vételárát, marad t a vitéz kapitánynak tiszta haszna 3 millió ó 40,000 korona, meg kel vár teljes épségben. .1 Most már a trieszti lapok sem gúnyolódnak jí többé. Helyi és vidéki hirek. Párhuzam. 1. Udvari bál volt a cári palotában künn Szentpétervárott nemrég, minapában. Pihent a kancsuka egész éjen által, hallgatott a diák zord Szibériában ; bősz nihilisták se jelentkeztek máma, nem ment egyikök se az udvari bálba. Annál hangosabb volt a cári pár terme, jó kedvvel, wiskivel minden sarok telve. Fluzta a cigány is a hogyan csak bírta, félve, türelmesen, mint a magyar birka. Reggelre már aztán annyira jó kedv lett, hogy ez is, meg az is- valamit elvesztett.
