Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-05-04 / 18. szám
Tizenhatodik évfolyam. 18. szám. Vác, 1902. év május 4. Előfizetési árak : Egész évre ....................12 korona. Negyedévre ................... 3 korona. Egyes szám ára .... 24 fillér. f Megjeleli minden vasárnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETI KAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kováeh Ernő. Bercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Sfyilt-tér sora QO fillér. dosszák egy egyesület közgyűléséről. Vác, április 29. A muzeumegyesület múlt vasárnapon tartotta évi közgyűlését. Olyan idegenen állott közönségünk elé. mint a melyikről alig tudnak valamit. Ha jól emlékszem, két esztendeje az, hogy a váci muzeumegyesület létezését egy fekete, rongyos zászló jelezte. Nem akarunk vádolni senkit az egyesület szünetelése miatt. Nem, mert vagy nem akarták, vagy nem tudták a mu- zeumegylet céljait felismerni. Az előbbit inkább hiszszük. Mi a jövőjéről akarunk szólni, arról, mely kidomborodott, nagynevű elnöke, Csdoolszky József, később pedig dr. Freysinger Lajos beszédében. * Nemzeti ideálról hallottunk szavakat •megvalósulás nélkül, A magas körökből hangzott le a szózat, oly ihlettel hallgatta a mindenért lelkesülő ifjúság s im, más nem vált belőle, mint két millió korona nyereség Bécsbői s egy pár nagyobb botrány az egyetemen. A nemzeti ideából az igazi ideáiig hosszú az ül. Kifejtette Csávolszky József c. püspök, az egyesület elnöke. Vázolni nem is akarjuk. Egyhangú a vélemény (azoké kik hallották), hogy fenkölt szárnyalásul s igaz útját mutatta annak, merre kell keresnünk az igazi szépért való lelkesedést. Nem vallási kérdés, miként egy főpaptól várható, nem is felekezeti, csak a szépért, az igazért való rajongás, melyet a mai idők szokása, erkölcse fátyollal borított be, melyre nem divatos nézni, melylyel nem hasznos foglalkozni. * Ámde ha csak ennyi volna a váci muzeumegyiet kötelessége ? A tagok mindegyikének lelkében éreznie kellelt Csávolszky elnök szavait, mely elrejtve, szunnyadva kell, hogy olt éljen. De vájjon csupán a magasabb ideal keresése a célunk, reálisan, apró pénzre váltva, nem használhatunk városunknak más utón ? igen. Nem csak az a kötelessége a muzeu megy lelnek, hogy a létező tárgyakat, melyek a múlt történetének néma tanúi, megőrizze, hanem, hogy azokat szorositsa, Írásainkkal gazdagítsuk, kutatásainkkal nevessé tegyük. Ősrégibb város kevés van az országban Vácnál. Mit a történelem nagy vonásokban a mi városunkról megrajzolt, annál többet alig egy-két ember tud itthon. Vagyunk a történelmi idők óta, Géza király életében állítólag jelentős szerepet játszott, tatár feldúlta ezt a várost, török járom alatt nyögött, a szabadság harc idején két döntő csatát vívtak itt a félistenek : ki íud többet róla ? Iskolában ennyi elég, ennél többet a modern lélek sem kíván. A nagy nemzeti történelemnek tán elég, de nem azoknak, kik teljes fényében, pusztulásában látni akarják az Ősi város. Hol voltak a város sáncai a török hódoltság alatt? Állítólag két csőrszárok volt, az egyik Vácnál vonult végig. Nevezetes épületeink hol emelkedtek századoknak előtte? Egy nehány földsánc ma is ép a város határában, ki emelte és miért? Régi épületeinknek mi a nevezetessége, Majoreskó saületése. Nem valami grófi, vagy főnemesi majorés- kóról van szó, hanem az én szerény családomról, hol az élet és halál ura vagyok. (Azért merem ezt oly bátran hangoztatni, mivel a feleségem soha nem olvassa el a kar- colataimat. Eleinte bántott is is ez a meggyőződés, de megtudtam, hogy más sem olvassa, egy kissé meg lettem vigasztalva.) Hat évi sokszor viharos, de különben egészben véve boldog házasságom ideje alatt drága nőm öt princeszszel ajándékozott meg. Nem mondom, hogy öt pricesz helyett nem elégedtem volna meg egy szerény fónyere- ménynyel, de ilyesmit nem jó hangosan feszegetni. Derék jó kis leánykák, csak az az egy hibájuk van, hogy nem az anyjukra, hanem az apjukra hasonlítanak. De hát mindenki nem lehet olyan szép mint Küry Aphrodite. Néhány hónapja történt meg, hogy rettegve szeretett drága nőm egy édes titkot súgott a fülembe, melynek hallatára — nem mint a szép regényekben le van Írva, a nyakába borultam és összecsókoltam — hanem kieresztettem a számon egy oly szójárást, melyet a csikós alkalmaz, ha ötven lova száz felé szalad szét. Végül mikor láttam, hogy az asszony elkeseredik, kijelentettem neki, hogy az egy cseppet sem titok, a mit minden évben — ha más-más időszakban is — a fülembe sugdos. Belenyugodtam a megvált ozhatlanban, a káplán urat felkértem, mondjon misét, hogy | fiú legyen, de egyszersmind a lelkére kötőt- i tem, ne nagyon erősen imádkozzék, mert az Ur Isten nagy jóságában kettőt fog adni egyszerre. Négy héttel a nagy esemény előtt meg- | jelent mindennap reggel és délután az uzso- j mára Kudlik néni — Bojtorján szakértő s je- | les bábája — az asszonynyal mélyreható tanácskozásokat folytatott, melyből én természetesen ki voltam zárva. Kudlik néni minden reggel kikérdezte a feleségemet, hogy mit álmodott s viszont elmondotta az ő álmát, a miből kétséget kizárólag megállapították, hogy feltétlenül fiú lesz. Sőt egy alkalommal, mikor az uzsonnához bort is hozattam, Kudlik néni azt mondotta, hogy soha életében többet mást nem iszik, mint vizet, Ha fiú nem lesz. Én rögtön visszavonattam vele ezt a fogadást, mert egy hónap múlva föltétlenül bele halt volna, a mi rendkívül nagy kár lenne a városra, lévén igen kitűnő bábaasszony. . Egy délelőtt szorgalmasan róttam a betűt a betűhöz az irodában, mikor beront rajta Zsuzsi. (A Zsuzsi egy házhoz tartozó régi cselédem, nem sokat ér ugyan, de meg kell tartani, mert az anyósom adta a stafirunggal.) — "tekintetes ur ! Tekintetes ur gyüjjék haza, de mindjárt! — Mi az, kérdem, megbolondultál, vagy a ház ég? — Ne kérdezzen most sokat, hanem csak gyüjjék hamar. Szorongva vettem a kalapot, mert eszembe jutott, hogy szerda van, a mikor az anyósom, többnyire be szokott jönni. E szorongásom annál is nagyobb volt, mert az éjszaka sárkánynyal és nagyon sötét felhőkkel álmodtam. Otthon Kudlik néni fogadott, a nyakamba borult és háromszor megcsókolt. Ezek után a csókok után, ha valaki megkínál köményes likőrrel, úgy bicskát fogok rá. — Mit mondtam, nem mondtam, fiú lesz és az is lett, egy hatalmas, nagy gyerek. Szakasztott olyan, mint a tekintetes ur, még az Ferencz-József keserüviz az egyedül elismert kellemes izű természetes ’ hashajtószer.
