Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-05-04 / 18. szám
Váci Hírlap emplomaink festészeíi, építészeti titkairól ki tud az archívumokon kívül? Nászasszonybarlangja s ehhez hasonló népmeséket ki gyűjti egybe ? A szabadságharc váci ütközeteiről ki beszél hiteles adatokat, ki látta, ki ismeri minden aprólékos részleteit? A könyvtárakat, a családok közérdekű okmányait ki tekintette meg s hozta nyilvánosságra? Állítólag Rákóczy korabeli fontos okmányokat őriznek valami szegény házban. Gondolt-e valaki arra, hogy a város régi képét megalkossa, a régi állapotok valóságát feltüntesse? Az ősrégi város ásatásai véget értek-e, vagy talán jönnek szebb idők is? * Egy csomó kérdés hirtelen ötlött fel és feleletet a muzeumegylettől válunk. Nem csak az a kötelessége, hogy sok tárgyat megőrizzen, melyek közül alig nehány az igazi történelmi nevezetesség, hanem a megrajzolt fényes irányban teljesítse városa iránt kötelességét. Negyven tagot választmányi taggá választott múlt vasárnap az egyesület. A legbuzgóbbakat, kik tenni akarnak s tán tudnak is. Ezeknek kötelessége, hogy az archívumokat kutassák, az épületek nevezetességeit egybegyűjtsék, a múlt idők elmúlt alkotásait feltárják s mindazt, mi a városnak ezeresztendős történetét egy- egy adattal szaporítják, közkincsre, tudomásra adják. Pénz kell ehhez ! Mondják a kislel- kűek. Egy kis eredményt ! mondják a jövőben bízók. Igen, eredményeket mutassunk fel, csak egy keveset is és a város meleg támogatása nem maradhat el, hisz az ő érdekében teszünk. Mi kitartást, a szép iránt való leikedést kívánjuk a muzeumegyletnek ! 2 ____________ is ráismerne, a ki soha nem látta tekintetes urat. Hozta rögtön megmutatni és én bizony semmi hasonlóságot nem találtam, hanem a mikor megláttam a hatalmasan megszerkesztett füleket, el kellett ismernem, hogy én reám ütött. Az asszonynyal rögtön tárgyalásokba bocsátkoztunk a név felett. 0 erősen ragaszkodott ehhez a háromhoz: Ingóinál-, Adolár, Aladár. Azzal érvelt, hogy a regényekben is minden szép, ifjú csábítónak ilyen neve van. Én erősen ellenkeztem s kijelentettem, hogy vagy Sámuel, vagy Fülöp lesz, mert a hány embert e néven ismerek, mind körültekintő, gondos és komoly ember. Ebből a kérdésből erős csatározás fejlődött ki, a melyben Kud'ik néni először az asszony pártját fogta, de a mikor megsúgtam neki, hogy a másik szobában a kaszni aljában konyak van, hozzám szegődött. Ezen csatározások közben, megérkezett az öreg ágyú, a felmentő sereg, ugyanis megjött az anyós. Megtudva miről van szó, összeszidott, hogy mit avatkozom olyan dolgokba, a melyek legfeljebb negyedsorban érdekelnek. Dühös lettem ezért, hogy ha az én fiamról van szó, engem csak negyedsorban hallgatnak Május elsején. (t.) Nem írjuk vörös hetükkel, mert ez a nap már nem olyan. Megkopott, kifakult, sőt nekünk ismét úgy rémlik, hogy talántán nem is volt sohasem más-milyen, csak a nagyképűsködés tükröztette, csupán dermedtre hü- ledezett pénzeszsákok rémlátták olyannak. Vannak töménytelen sokan, kik ezt a napot úgy köszöntik, mint az ősidők Szabadságának napját. Mint érlelő idejét és biztató és bizonyító jegyét, annak a nagyszerű gondolatnak, hogy ime: a munka embere szabad, ura akaratának és idejének, mert hiszen keresett és teremtett magának egy pihenő napot, mely nem azért lett azzá, mert a kalendárium parancsolta, hanem az kényszeritette magát a világ naptárára. Fenekére nézve e nagy szónak, megköny- nyebült humanizmusunkat megest lenyomja a esüggedés, mert ez a nap korántsem mért- földmutatója az eszméknek, melyeket ide vontak a vezércikkek gyönyörűségére és a nyárspolgárság rémületére. Ha levakarjuk erről a napról a vezércikkek fontoskodását és a sze- pegő nagytőkések vízióit, megmarad : a semmi, hogy a munkások ünnepet tartanak, de nem egyetemesen es nagyon is sablonosán. Mi itt vagyunk a fővárosnak majdnem faobourgja- ként és ki látott minálunk csak egy csip- petnyi jelet, hogy ünnep volna, a munkások ünnepe ? Senki, mert igaz, hogy sok mindenféle kihamvadnak a kazánok füzei, elpihen a gépek járasa és százezrek üdülhetnek szabadon. De nagy sor masina ekkor is fülük, megszámlálhatatlan szerszám ekkor is tevékeny és milliók verejtékezik ekkor is robotjukat, ha még olyan vörösre is festették ezt a napot. A munka napszámosai — vagy ha úgy tetszik proletárjai — meg nem jutottak odáig, hogy ők minden összességükben, kidiktálhassanak maguknak valamit, ha mindjárt csak egy szabad napot is. Nem mintha az erő hiányzanék a tömegből, hogy általános érvényt szerezhessen akaratának. Hiszen még fantazmagóriának is fogat vacogtató elibénk álmodni, azt a világfelfordulást, mely keresztül tombolna mindakét föld tekén, ha a munka nyomorultai egyetlen nap szabad mozgásához forrasztanák a maguk problémáját. Nem is a félsz a kerekük megkötője, hanem meg, de nem szóltam semmit annál az elvnél fogva, hogy az okosabb enged. De elgondoltam azt, hogyha a búrok megtudnak nyerni az anyósomat vezérül Botha helyébe, úgy nemcsak az angolokat kergetnék el. hanem meghódítanák az egész öt világrészt. Én azután bementem a másik szobába, hol azon nagy örömömnél fogva, miszerint fiam született, az öt kis leányommal összefogódra eljártuk a szerpentin táncot. Nem soká azonban éles pattogó hangok hallatszottak, mire kinyitottam az ajtót és láttam, hogy az anyósom fel van hevülve, Rudiik néni bűnbánattal hajtja le a fejét és csak annyit morgóit: Soha, ilyen soha meg nem történt velem. Midőn kérdeztem e jelenet okát, anyósom haragosan kiáltja oda: — Szamarak maguk valamennyien, hiszen ez a gyerek nem fiú, hanem leány! . . . Folytatását nem irom le, hanem e szavakra úgy bámultam, mint az a bizonyos négylábú állat, a melyik szarvaival kibökve a ponyvát, egy nagy panoráma közepén találta magát... Mimosa. az az igazság, hogy agitacioval nem lehet világforradalmat csinálni. Rendezni lehet sztrájkot és effélét, de a forradalomnak ismérve égpen a rendezetlenség. „Kizsákmányolása a munkának, bér és haszon között tátongó aránytalanság, pióca-tőke és döglöttre — dolgozott munkás“ mindezt dörögheti a „lázitó atyafi“ tudományos tételek még annak a hallgatóságnak, mely hirtelen dühbe gurul a mi aztán el is pálolog hétfő reggelre. Beveszi a „népbolonditók“ szólamait, mert mindenkivel el lehet hitetni, hogy vannak nála jobb sorsú, de gonoszabb májú emberek és ettől a tömeg neki is vadul egy kicsinyég, de nem ez és nem ehhez hasonlók az igék, melyek forradalmakat viharozhatnak fel. A Werfheimos polgártársak nyugodtan pihenhetnek zsölléikben, a mig csak meg nem lesz a mód, vagy a szó, a mely azt a világosságot viszi a munkáslel- kek börtönébe, hogy mi is az a szabadság és ; hogy kinek is nem szabadna éheznie? Mindaddig békéd van, de ha ezek a definíciók tetszetős formában megszületnek, akkor itt lesz a j vörös május, ha éppen nem is hívják majd 1 igy! De addig soha! Színházi hét. Színészeink ezen a héten is kitetfek magú- - kért, de a közönség is megváltozott. Ezen a i héten a színház látogatottságával eléggé meg vagyunk elégedve. Csak sajnálni tudjuk, hogy \ most, mikor a műértő közönség megismerte t a művészet különböző oldaláról bemutatkozott J színtársulatot, akkor már színészeink búcsút i mondanak a városnak. Vasárnap két előadás volt. Délután Szalamith, . este Felhő Klári kifogástalan játékban. Az s utóbbinál méltán megérdemli a dicséretet Bán- - házi Teréz, mint Felhő Klári, Bödi Irén, Fehér a Erzsi és Gyárfás; bár a többiek játékát sem r érheti szó. Hétfőn A Képviselő úr került szilire, melyet i i már korábbi előadása után ismertettünk. Kedden Lotti mutatkozott be az ő ezredeseivel. A* szellemes, pikáns bohózatra éhes közön- - ségünk megtöltötte a színházat. Hiába! mi ii sem vagyunk jobbak a fővárosnál, a mi közönségünknek is a pikáns, sikamlós s vastag g realizmussal telitett darab tetszik. Az előadás e különben egyike volt a legkitűnőbbeknek, melyet eddig láttunk. Lotti szerepét Dombi v Ilona játszotta. Ügyes előadása megérdemelte 9 a tapsokat. Szebeni, Jámbort a két ezredes 2 szerepében excentrikus ruhájukkal, hóbortos s szerepükkel úgyszólván állandóan harsogó ö nevetésben tartották a közönséget. Margittal V sikerült keleti rája volt. Szerdán ugyanez a ß darab ment és pénteken is. Csütörtökön volt Szebeni jutalomjátéka: A d páholy. A mi kedves Szebenink, a ki mióta ß itt van, minden este megnevettette a közönséget, megérdemelte a pártolást. De ki is tett j magáért. Ha jövedelem annyi lett volna, mint J taps, akkor Szebeni soká visszagondolt volna ß erre a jutalomjátékára. Kívüle Pálfi Mariska, ; Országh, Margittal és Nyitray szolgáltak rá é a dicséretre. Szombaton az örök igazság mintáját Lilit j játszották. Pálfi Mariska jutalmazására. Egyébként búcsúzni készülnek színészeink. Őszintén kívánjuk, hogy máshol több szerencsevei járjanak. Egy tanácscsal azonban szolgálnunk kell nekik. Kis városokban bajos dolog egy-egy darabot háromszor is színre hozni egy hét alatt. Kis városoknak nincs akkora színházi közönsége (Vácnak sem), , hogy az háromszor is képes volna kicserélődni. A darabok szamában több változatosságot kértünk volna, a mi különösen a bérlő közönségnek vált volna nagyobb megelégedésére.
