Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-03-10 / 10. szám

VÁCI HÍRLAP

3

Midőn a kibocsátó a váltó fizetési helyéül nem az elfogadó lakhelyét jelöli ki, hanem egy más idegen személynél köti ki a fizetést ez telepítés s az ily váltó telepitett váltónak neveztetik. A telepitett a telepes csakis mint fizetést közvetítő szerepel, ép ezért óvás esetén az óvás és visszkereset nem ellene, hanem a váltó előzők ellen inditatik meg.

Az elmondott esetek mindenike mint önálló váltócselekmények a váltó-törvények értelmében biráltatnak el, az itt elő nem sorolt ügyletek azonban mint kereskedelmi szokásokon alapuló tények ez ügyletek kiegészítő részéül tekintendők.

Minthogy a váltó útján mint hitelező bárki kikötheti azt, hogy adósa neki magának, vagy egy harmadik idegen személynek fizesse tartozását e szerint a váltó saját, vagy idegen rendeletre szóló váltó lehet, az ily váltókon szereplő hitelezőt kibocsátónak (intéző) az adóst intézvényezettnek (elfogadó); az pedig kinek a váltó értéke fizetendő lesz rendelvényesnek (váltó birtokos) neveztetik s a váltó-törvény szellemében mindhárman a váltó lényeges személyeiül tekintendők.

A váltó lényeges személyeinek szereplése szerint négy váltónemet külömböztetünk meg : és pedig az idegen rendeletre szóló, t. i. idegen váltót, a saját rendeletre szóló váltót, az intézvényezett saját váltót és a saját vagy magán váltót.

1. Idegen váltó akkor lesz, midőn a kibocsátó (a hitelező) meghagyja az intézvényezettnek (az adósnak), hogy egy harmadik személy, vagyis a rendelvényesnek egyelőre meghatározott helyen és időben egy bizonyos összeget fizessen, vagy is az ily váltón a lényeges személyek mindhárma szerepel.

2. Saját rendeletre szóló idegen váltó azon váltó, a melyben a kibocsátó meghagyja egy harmadik személynek (az intézvényezettnek), hogy a váltóbeli összeget bizonyos helyen és napon fizesse ki. Ezen váltónál tehát csak két lényeges személy szerepel fizikailag, a mennyiben a kibocsátó rendelvényesként önmagát jelöli ki, e szerint a saját rendeletre szóló váltónál a kibocsájtó és rendelvényes egy és ugyanazon személy.

3. Intézvényezett saját váltó akkor keletkezik, midőn a kibocsátó intézvényezettként magamagát jelöli meg. Ezen váltónál tehát a kibocsátó és intézvényezett egy személy, ugyanazért az intézvényezett saját váltónál csak két lényeges személy a váltó kibocsátó és a rendelvényes szerepelnek. Az ilyen váltó azonban a váltó-törvény értelmében csak akkor érvényes, ha a váltó fizetési helye a váltó kiállításának helyétől különbözik.

4. Saját váltó oly okirat, melyben a váltó kibócsájtója maga Ígéri a fizetést. A saját váltóban intézvényezésre szükség nincs, miután az intézvényezett szerepét a váltó kibócsájtója veszi át. A saját váltó abban különbözik az idegen váltótól, hogy mig az idegen váltó fizetési meghagyás, addig a saját váltóban egyenes fizetési ígéret foglaltatik. Innen van az, hogy az idegen váltóban e szokásos kifejezés „fizessen ön“ mig a saját váltóban „fizetek“ kifejezés használtatik.

A váltó mint okirat csakis akkor bir érvénynyel, ha oly alak, illetőleg kellékekkel van ellátva, melyeket a törvény előír.

A váltó azon kellékei, melyek a törvény által megkívántainak és a melyek közül ha csak egy is hiányzik, a váltó mint ilyen érvénynyel nem bir, de a melyek más-más államok törvényeiben külömbözőképen, vagyis egymástól elterően lehetnek és vannak is megállapítva, (igy például Franciaországban megkivántatik törvény szerint, hogy az érték felvételének elismerése mint lényeges kellék a váltóban benfoglaltassék, nálunk pedig ez nem lényeges s ennek hiánya nem teszi a váltót érvénytelenné) a váltó lényeges kellékeinek neveztetnek; ellenben azon váltókellékek, a melyek a felek által szokásszerűleg használtatnak és melyek elhagyása a váltó érvényességére befolyással nincs, nem lényeges kellékeknek mondatnak.

A magyar törvények a lényeges kellékeket a váltó előlapján és a szerint, a mint az idegen, vagy saját váltó 8., illetőleg 6. pontban szabja meg.

Az idegen váltó lényeges kellékei a váltó szöveg sorrendjében csoportosítva következők :

1. A váltó kiállításának helye, éve, hónapja és napja;

2. a váltó lejárati ideje, vagy is azon határidő kitétele, melyen a váltóban kikötött érték lefizetése teljesítendő ;

3. világos kitétele annak, hogy a váltóul kiállított okirat csakugyan váltó, tehát a „váltó“ szónak kiírása;

4. kijelentése annak, hogy a váltóban kitett értékösszeg kinek, vagy kinek rendeletére fizettessék, vagyis a rendelvényes megnevezése;

5. a váltó értékösszegének, azaz a lejáratkor fizetendő pénzösszeg mennyiségének kitétele;

6. a váltólevél címzése, vagy azon személy (intézvényezett) megnevezése, a kihez a fizetési meghagyás a kibocsátó részéről intéztetik;

7. a váltó fizetési helyének megjelölése, hol a váltó lejáratkor fizetendő lesz ;

8. a váltó kibocsátójának (intézvényező) aláírása.

A saját rendeletre szóló idegen váltók és az intézvényezett saját váltók, minthogy természetük szerint az idegen váltókhoz tartoznak, lényeges kellékeinek elbírálása tekintetében az idegen váltók közé sorozvák.

A saját váltó lényeges kellékei az idegen váltó lényeges kellékeitől abban különböznek, hogy intézvényezett hiányában a váltón sem intézvényezés, sem pedig fizetési hely nem fordul elő s ennek következtében a váltó kibocsátója sem teljesített a váltó szövegében más által fizetést, hanem ezen kifejezéssel, hogy „fizetek én“ maga Ígéri azt, minek folytán a saját váltó lényeges kellékei csupán hat pontban vannak megállapítva.

A váltótörvény által nem követelt, de a kereskedelmi forgalomban rendszeresen használt szokásbeli kellékek, melyek nélkül a váltó az üzleti életben nehezen találna elhelyezést, a következők :

A váltó előlapján :

1. A váltóban kifejezett értéknek a szöveg felett pénznem és számokban való kifejezése;

2. hogy a váltó kibocsátó által, egy, vagy több példányban állittatott-e ki s ha több példányban állittatott-e ki s ha több példányban, határozott kitétele annak, hogy melyik az 1-ső (prima), melyik a 2 ik (szekunda) stb. váltó;

3. hogy a kibocsátó, a váltóban kifejezett pénzösszeg ellenértékét a rendel vényezőtől miben (árúban, vagy pénzben) vette-e?

4. a kibocsátó utasítása, hogy az elfogadó a váltó elfogadása esetén, a váltóban kifejezett értéket a számadásokban miként számolja el;

5. az intézvényezett (elfogadó) aláírása, jeléül annak, hogy a váltóban körülirt kötelezettségek teljesítését magára vállalja.

A váltó hátlapján:

6. az összes váltó-hátiratok, melyek a váltó továbbadása és átruházására vonatkoznak, a rendelvényes, illetve a váltóbirtokosok aláírásával s esetleg a forgatmány (giró) szövegével;

az engedmény (cessió) és a váltó elzálogosítása esetében pedig az elzálogósitás tényének rövid körülírása, a zálogbavevő megnevezése s a zálogbaadó aláírása.

Minthogy a nem lényeges kellékek a váltó érvényéhez nem kivántatnak meg, de a kereskedelmi forgalomban mégis használtatnak: különbséget kell tennünk azok közt a szerint a mint ezeknek váltójogi hatályuk van, vagy nincs. Azon nem lényeges kellékek, melyek váltójogi hatálylyal bírnak a következők: 1. a hátirat, 2. ezen szavaknak: „nem rendeletre“ vagy ezekhez hasonló más szavaknak használata ; 3. a szükségbeli utalvány, 4. a kezesség,

5. a váltó többszörözése, 6. a váltó telepezése és 7. a váltói közbenjárás.

Ellenben váltójogi hatálylyal nem bírnak, a következő nem lényeges váltó kellékek: 1. a tudósitó levél, 2. az érték felvételének elismerése, 3. a számadásba tételnek elrendelése és 4. ezen szónak „rendelésre“ felvétele a váltó szövegébe.

A kereskedelmi forgalomban az üzleti váltók általában küldvényeknek (Tratten) és intervényeknek (Rimesen) neveztetnek, a szerint a mint cselekvő, vagy szenvedő váltók. A váltók elnevezése ezenkívül a lényeges személyek száma, a fizetési ígéret, fizetési meghagyás és a fizetési idő, vagy hely szerint is változnak, így megkülönböztettetik az idegen váltót a saját rendeletre szóló és intézvényezett saját váltótól; valamint megkülömböztetjük a fizetési idő szerint a határozott napra, a tetszésre látra, kelet után avagy vásárra szóló váltókat a fizetési hely szerinti váltóktól, melyeket helyi és telepitett váltóknak, vagy intézvényezett, avagy telepitett saját váltónak neveznek.

A váltóban kitett fizetési időt tekintve, az olyan váltó, a melyben a fizetési idő határozott napra szól (pld. 1901. május 10-én) határozott napra szóló váltónak az olyan, a mely tetszésre vagy látra szól (pl. fizessen Ön látra vagy tetszésre), tetszésre, vagy látra szóló váltónak azon váltó, a mely kelet, vagy lát után bizonyos idő múltán fizetendő kelet vagy lát után bizonyos időre szóló váltónak és végül az olyan váltó, mely valamely vasárnapján fizetendő ki, vásári váltónak neveztetik. Minthogy pedig a magyar váltótörvény értelmében a lejárati napot, a most említett kitételektől ieltérően, meghatározni nem szabad, a fizetés időre való tekintettel, a váltónak csakis az imént elősorolt nemét lehet megkülömböznünk.

A fizetési hely szerint elnevezett azon váltó, mely a váltó kiállításának helyén fizetendő helyi váltónak, az melyen a fizetési hely a kiállítás helyétől és egyúttal az intézvényezett lakhelyétől külömbözik, telepitett váltónak ; azon idegen váltó, a melyben a kibocsátó magamagának hagyja meg a fizetést és a kiállítási hely a fizetési helytől különbözik intézvényezett saját váltó pedig, melyen a fizetési hely a kiállítás helyétől kölönbözik, telepitett saját váltónak neveztetik.

A váltó lejárata azon időpont, a melyben a váltói kötelezettségek esedékessé válnak. A váltó lejárata a fizetési nappal rendszerint öszeesik kivételt, képez azon eset a midőn a lejárat vasár vagy ünnepnapra esik, mert ez esetben a váltó kifizetése csakis a legközelebbi köznapon követelhető.

A váltó lejáratának kiszámítása a szerint, a mint a fizetési idő meghatároztatott és az ujvagy az ó-idő számítás van alkalmazásban, kü'.önbözöképen történik. A lejárat kiszámításának módját a magyar váltótörvény megállapítja, előforduló alkalmakor a törvény rendelkezéseit ajánlom szives figyelmükbe.

■h