Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-02-24 / 8. szám
Tizenötödik évfolyam. 8. szám. Vác, 1901. évi február 21. Előfizetési árak: Egész évre ...... 12 korona. Negyedévre ......................... 3 korona. Egyes szám ára . . . . 24 fillér. Megjelen minden vasárnap. VAG ES VIDÉKÉNEK HETILAPJA Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. Alszunk. Vác, febr. 21. Téli álmot alszunk. Csendes álmainkat nem zavarja semmi. Nem bánt az bennünket, hogy a mig mi alszunk, a világ nem áll meg, a fejlődés utján halad előre, mindig előre. Minden rohan körülöttünk gőz-, villanyerővel ; csak nekünk Hekuba minden. A világ közepén vagyunk, a mely központ körül forog a mindenség: és mi ősi nyugalmunkból olykor-olykor felpislantva és meglátva a világ e forgását, beleszédülünk a szép látományba és kábult fővel aluszszuk tovább a jámborok álmát. Úgy vagyunk, mint az orosz nép, tia rossz termés után ellátogat hozzájuk az Ínség. Olyankor lefekszik az egész család, napokat, heteket tölt igy tétlenségben éppen csak annyit mozogva, mig egyik oldaláról a másikra fordul. Az orosz népet az ösztön tanította arra, hogy ha kevés a testmozgás, kevesebb élelemre is van szükség, Mi is ugyanezt cselekeszszük. de nem ösztönből, hanem úri W Ne kérdezd . . . I. Ne kérdezd, hogy mért Övezi Sötét köd a telkemet. Mély fájdalmát elbeszélnem Olyan könnyen nem lehet. II. Szerette?n! — Hej', de szer ebnem Sírja felelt fü zöldéi, Betakarva szép termete Rideg, fekete földdel. III. Felszállt! En itt maradtam, mint Kóró, mit szél megkímélt. Ö volt a letörött virág, Bánat mégis engem ért. IV. Ez a köd borítja lelkem. A köd pedig oly hideg . . . De tán kisüt még a napfény, Pia búm egykor elfeled, . . . Szaák Ilus. passzióból. Ébren is alszunk. Mert a mi cselekvésünk egyremegy a semmittevéssel. Sőt annál is rosszabb! Lássuk, mit csinálunk, mikor ébren vagyunk? Az első, a mi megüti füleinket, az általános panasz. A napszámos nem kap munkát. A földmivesnek mmdenképen rossz: ha bő termése van, akkor olcsó minden és viszont ha ára van a gabonának. akkor nincs mit eladnia. A mesterembert tönkreteszik a gyárak. A gyárosokat kartellre kényszeríti a szükség A hivatalnoknak kevés a fizetése. A kereskedő nem boldogul a nagy konkurenciától. A papság jövedelme megcsappant a polgári anyakönyvvezetés által. Az angol királynak is fel kell emelni az évi fizetését, hogy meg tudjon élni. Panasznál egyebet se ball az ember. És ez így van minden téren. Varosunkban is. Mindenki a maga bajával van tele. A má -odik, a mi szemünkbe öt ük. az, hogy a néposztályok harca kezd lassanként átalakulni az egyének harcává, küzd kiki a maga igazáért a saját erejével. S a ki Szabadulni . . . Szabadulni, szabadulni Volt a legfőbb vágyam . . . S hogy uj élet nyit előttem: Beteljesül álmám. Nem tudhatom a jövendöl, De azt tudom, érzem : Hogy ezután boldogságban Lé szén talán részein. Boldogságról csak álmodni Mertem eddig én még; S most valóra váltja álmom A kegyes, a jó ég. Örül lelkem és a szivem Boldogságtól árad: Nem sokára szabadulok, Óh, nem leszek már rab! . . Mert biz én rabmadár voltam Kalitkába zárva, Szánandóbb, mint az apátián Es anyátlan árva. Kalitkában rabmadárral Enyelegnek — könnyen . . . óh ilyenkor hányszor csordult Szememből ki könnyem ! az erősebb, az a hatalmasabb. A győző aztán győzelme mámorában diadalittasan élvezi a jelent; feledi a múltat: hogy ő is volt valamikor alul; nem törődik a jövővel; hogy ő is lehet még valamikor alul. A legyőzött pedig eza;att talpra all és újra kezdődik a harc életre-haláIra. Ez az éietharc. A melyben az emberek a szó szoros értelmében eszik egymást. És ez a harc annyira igénybe veszi az egy embert, hogy nincs ideje segítséget kérni, segítséget adni. A győzők az önteltségtől, a küzdők a küzdelemtől, a legyőzöttek a fáradtságtól a más baját nem veszik észre. Mire ezek után a közügyekért való küzdésre kerülne a sor, akkorára az egyének harcában kimerült ember lankadt idegzettel mély álomba merül. Rájöttünk tehát, hogy miért panganak a közügyek mostanában, mindenütt: teiiáí mináiunk is. A magyarázat rövi; den az, hogy az emberekből hiányzik a nagy lelkierő. A lelkierőnek az a foka, j a melyből jutna is, maradna is. Jutna . . . Üdvözlégy hát szabadulás Várva-várt órája, Eljöttödet vágyó lelkem Alig-alig várja ! Szabadulni, szabadulni Ez a legfőbb vágyam . . . Uj élet nyíl im előttem S beteljesül álmám ! Barath Rezsin. Gondolatok. Midőn az isten a mindenséget alkotá, a világok, a lényegek végtelen sokaságában egy közös összjátékot rendelt el. Elkülönített működése egy teremtménynek sincs a min den - ségben. Egyik függ a másiktól, az elvégzett munka közös. Szintúgy van az ember is. A szent eszmék kifejlődtetése nem egyes emberek, hanem milliók műve. — Összhangzatban, kéz kezet fogva tör az emberiség, a küzdelmek göröngyös útjain az eszmék óriási magaslatára, mindég több és több tért foglalva el. Ha egy az útban elcsúszik s a sziklákon összezúzza magát, ez az eszméért történt. Az egyén elvész, de a gondolat él. Különálló, hatalmas alakok e küzdelemben, kikre azt mondhalnók, hogy nevök tetteik Ferencz József keserüviz az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtószer.
