Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-12-22 / 52. szám
Előfizetési árak: íz évre............................12 korona. /edévre ........................ 3 korona. és szám ára .... 24 fillér, egjelen minden vasárnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovach Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Xyilt-tér sora 60 fillér. Sir a kis Jézus. Irta : Szávay Gyula. Sir a kis Jézus, mert nem tudja, mit náljon azzal a sok jó gyerekkel, a ki íja vár s nincsen hozni valója. Maga az Ég is elszegényedett. A jó en kiosztotta már mindenéi, a mije It, mert valószínűleg a többi égitesten olyan sok a szegény ember, olyan iga a szén, olyan rosszul mennek az letek, mint ezen a naptól nem eléggé tolt, nem eléggé világított földön. Azok a fényes csillagok fenn a kéklyem kárpiton, csak olyan üres díszek letnek már, régi jobb kor maradit yai. És a kis Jézus sír, hogy nem teheti dvét mindenkinek s minden csepp mnyéből folyamok áradnak idelenn, szegény kis várakozók és csalatkozók emelnek egymásra hullt gyöngyei. De a kis Jézus nem tehet róla. Atyja, bölcs, a hószakállú, azt mondja : elég i kenyér jut az idén, pirosra festett ilácska és cukorka már nem s az Karácsony. Irta: Rudnyánszky Gyula. Kigyúlnak a gyertyák, csilingel a csengő. Oly szép ez az este, oly enyhe szelíd! Megtisztul a lélek, vig lesz a merengő, midőn a karácsony halkan közelit. A gyermekek álma, a koldusok üdve ez a szent alkony, mely szeretni tanít; mindenkoron áldva, sebet sokaséin ütve, a mennyet a földre lehozza a hit. Kis Jézus, örömnek vagy égi k öv etje, zöld fád, a fenyőág egész csodakert; A nap mosolyogva, álmatagon megy le, csupa friss rózsát szed a bús a levert. A merre a kétség s a gond letarolta a szívben az egykor dús hit mezejét, tiizét ma a csillag addig ki nem oltja, mig újra nem érzi a szív régi hevét. Az élet, a küzdés elejti ma tőrét a puszta kebelre nyár lángja szakad; ki kőnél kopárabb, sivatagnál dörébb, kezet összekulcsol, semmit se tagad. Hatalmasan ömlik a szeretet árja ; ah. élni mily áldás, ah élni mily jó! elalszik a bűn is, csak szép mese járja; most éli világát az aranydió. aranyos diónak csak az aranyfüstje van meg, dió nincs a mennyei éléskamrában hozzá. Sír a kis Jézus és elvonulva, falnak fordulva, mikor nem látják, vele sírnak a jószivű mamák, a komor papák szelíd szavú vigasztalói. Oh, mennyi kincs tör ilyenkor fel a szivek mélyéből, ellensúlyozására annak a földi kincsnek, a mi nincs. A gyöngédségnek, szeretetnek, kíméletnek, fájdalmat olvasztó kincsei. Még boldogság is fakad a nyomukban, pedig az ritka vendég onnan felülről ezen a göröngyös földön. Kedves kis barátim, fiuk és leányok ezen a földön, nyissátok kerekre ijedt szemeiteket és barátkozzatok meg azzal, a mit mondok. Ebben az esztendőben maga a kis Jézus is fát szedeget a mennyei erdőn és piros kacsóit dideregve dörzsölgeti ott fenn, nincs háta mögött garmadában a játék és nagyon keveset hozhat tinektek. Hosszú volna elmondani nektek, hogy A kirabolt föld ez este be gazdag ! a fagyban, a hóban virága terem. Az álmot a nyers és ini vallja igaznak és a ködös elmén úr a szerelem. Hol vannak a bölcsek, a lét kutatói, a kikben az érzés oly tompa, rideg ? Fanyar közönyét nem bírja egy sem óvni, éles szemeit ma lágy köny lepi meg. Megzendül az ének, szép, angyali dallam ; mint harmat a bokron, úgy reszket a kéj. Eloszlik a mámor nem földi sóhajban, mint jó anya karja, elringat az éj. Kinek jut eszébe a köznapi próza, a harc a kenyérért, a szörnyű sebek ? gyermek gügyögése bülbülszavú rózsa, mely mennyei illat ködébe lebeg. Nem győzhet a sátán, nem zúghat a semmi, tombolni a bajnak ma nincs ereje; a gőg, az irigység nem tud követelni, meghajlik a felfújt, nagyképü here. A vad gyűlöletből szikrákat özönlő forró hevülésnek lávája leszen az egész világon lángolva elömlö ábránd, a mi véget nem ér sohasem. Kigyúlnak a gyertyák, csilingel a csengő. Oly szép ez az este, oly enyhe, szelíd! Megtisztul a lélek, vig lesz a merengő, midőn a karácsony halkan közelit. miként történt mindez, hogy mint halnak a sárga emberek és sárga kis gyermekek ott túl a tengeren, kardok vasától, miként Heródes idejében és miként fagynak meg oroszlán-orditásos puszták közepén a kiüldözött búr fiúcskák, búr leánykák, éhségsujtotta özvegyanyjuk keblén. Az angol királynak sok pénzre van szüksége és a német császár sem adhat neki, mert ő se kap a muszka cártól. Nagy katonai játékot vett mind a három a népének, már talán meg is bánták, de hiába, ki kell fizetni és pénzzé tesznek mindent : gyárak kéményeit, szegények gunyhójáf, betegek levesét, — mindent. Nyissátok kerekre ijedt szemeiteket és pufók kis képetekre hadd pergedezzen elkeseredéstek könnye : igy van a világ, a hogy én mondom, de ti ezt nem értitek, sőt mi felnőttek sem igen értjük. A mije a kis Jézusnak van, elviszi, egy kis falat kenyér, egy kis kéve szalma képében á sárga fiúcskáknak s A gyermekek álma, a koldusok üdve ez a szent alkony, mely szeretni tanít ; mindenkoron áldva, sebet sohsem ütve, a mennyet a földre lehozza a hit. S a földi salaknak oly gyilkosa nincsen, ki gyermeket oktat s azt mondja neki; Ne csüggj a mihaszna karácsonyi kincsen! Es jobb, ha anyád a fát tűzre veti. Nem égi ajándék ; de napszámos vágta, szikla közt tengődött siker gyökere s lopta verejtékünk’ olcsó munka átka, hogy léha szokásból meglepjünk vele. Nem / ekkora vétek nem fér el a földön, a sárból virulhat fehér liliom ; költészeted, egy est, fog élni örökkön, perzselve lehull bár a rózsaszirom. Karácsonyi játék tündérragyogása, apró kezek fognak tapsolni feléd ! S hogy a valót ekkor legalább ne lássa, az ördögi elme behunyja szemét. Oly édes aludni rózsalevél párnán, legnagyobb boldogság az illúzió! Jézus szeme virraszt a szegényen, árván mennyországból hull le az aranydió. Selyem takarója a pőre nyomornak az ezüst angyalhaj, a pihe palást; A rohanó kornak, mig vágyai forrnak, legyö.-m nem ér rá az égi varázst. Ferencz-József keserüviz az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtószer.
