Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-12-08 / 50. szám
Tizenötödik évfolyam. 50. szám. | V4.< f UTyAn "I Vác, 1901. évi december 8. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak: Egész évre.......................12 korona. Negyedévre........................3 korona. Egyes szám ára .... 24 fillér. Megjelen minden vasárnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETID APJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovácb Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. A nőegylet válság előtt. Vác, dec. 7. Van ez az ország oly szerencsétlen, hogy a sok bajhoz még az is hozzájáruljon, a mi eddig hiányzott: a felekezeti visszavonás. Háromszáz év óta csőstül omlik a baj, veszedelem a magyar nemzetre s csak a rég múltakba gyökerező erős szivósága. a jövőbe vetett igaz hite tartolta meg, hogy el nem veszett minden búja, baja dacára a körülölelő ellenségek karjai közt. Baj bajt szült s im, megérkezett már a felekezeti kérdés is. mely, úgy látszik, dominálni fog évtizedeken át, mig az ember lelkét magasabb érzelmek, mint az elfogultság, nem fogják vezetni. Politikában már ott van, a vallás felekezetek védekező gyűlésében már kiáltoz, a társadalom, mely e kettőből áll, befogadta és miként a lappangó tűz, veszedeleméként terjed. Már nem kerülhettük ki mi sem. Nem akarunk rámutatni, hogy hol kezdődött nálunk a felekezeti kérdés felve-Panna. Irta : Szomaházy István. Drága novemberi köd, amelyből az ivlámpák villámos fehérsége csillog ki a sötétedő utcákon, százezer boldog gyermek nevében köszöntőm misztikus fátyolodat. E fátyol még most irigyen eltakarja előlünk a karácsony zuzmarás tündérországát, de pár hét — és az arányos mese szelíden lebocsátkozik a halandó emberek világába. A király, a ki vérvörös ruhát hord és fejét aranyfürtös korona ékesíti, az ólomból készült papagályzöld generális, Titánia, a mollruhás tündérkirálynő, a ki kék szemét szelíden lecsukja, ha kicsiny úrnője lefekteti, Paprika Jancsi, az udvari bohóc, az ő tündöklő réztányéraival, a fatalapzatos oroszlán és a selyemszörü bárány, — a karácsonyi mesék ezer és ezer alakja még ott pihen az ezüstös ködfátyol mögött, a kirakatok bűbájos birodalmában. De alig kell immár harmincötször álomra hajtanunk a fejünket — és az aranyfürtös király, a merev ólomtáborszernagy, a kékszemü Titánia és a humoros Paprika Jancsi mind idezarándokol hozzánk a meleg szobába, a melyen túl véghetetlen hórétegek borulnak a tornyokra és a háztetőkre . . . Boldog gyermekek, a kikhez egy valóságos tése, csak konstalálni akarjuk, hogy Íme, benne vagyunk, melynek egyik legnagyobb fattyúhajtása az, hogy a nőegy- ! lelünk, mely évtizedeken át megtudta őrizni felekezeten kívül való állását, a jótékonyságát, a szerint, hogy a szegény, a fázó és éhező, mely vallásban imádja Teremtőjét, gyakorolja-e. Az a kérdés, a felekezeti alapra lehet-e, szabad e felépíteni földi dolgot ? Jótékonysági munkálkodásunkat szabad-e széttagolnunk felekezeti szertartások szerint ? Nincs-e benne valamennyi felekezet erkölcstanában a jótékonyság parancsolása? Nincsen-e még minden jó ember szivében a gyöngék iránt érzett szánalom és a rajluk való segíteni törekvés isteni érzelme ? Avagy ha nyomorgót, szerencsétlent látunk, előbb meg! kérdezzük, hogy melyik íeiekezethez ! tartozik ? És csak akkor segitsünk-e rajta, ha velünk egyazon módon imádja az istent ? Az önkéntes tűzoltók kérdezhetik-e és kérdezik e, hogy milyen J felekezelbeli az égő ház gazdaja, latündérvilág látogat szent karácsony hajnalán; Nekünk, öregeknek, a kik immár csak az ő gügyögésükben látjuk e földi létezés célját, ] sokkal kevesebbet tiozott ama zord téli nap ! reggele, mint nekik, szerencsés kis századvégiek- j nek. a kikért ezer elme és ezer fantázia dolgozik. Az a pápaszemes kisvárosi boltos, a ki a mi mesevilágunk kapuját őrizte, huszonöt éven át ugyanazokat a játékokat adta el, s a harlekin kék spanyol köpönyegét már meglehetősen kiszitta a nyári nap, mikor a kopott j legény hozzánk került. Arról a babáról, a ki a szemét esténkint lecsukja, sőt cérnaszálhangocskájával még a mama és a papa szókat is elsipitja, csak Fräulein Marie beszélt néha, egy vén svájci kisasszony, a ki a grófi csemetéket nevelte. Én három éven át az öreg hintalovat kinoztam, a húgom pedig még kilenc- | éves korában is annak a pirosorru hölgynek varrt reggeli pongyolákat, a kivel négyéves korában megajándékozták. Hol láttunk volna | olyan drágamivü csodákat, a minőkkel a mai ifjúság játszik? A kereskedő akár rögtön be- ! csukhatna a boltját, ha a hajasbabái nem beszélnének, a tigrisei nem bőgnének s a j elownja nem vágna torzképeket az ő akaratos kis gazdájára. A babák régi puritánságának vége, ma már ők is csak olyan századvégi legények es kisasszonyok, mint a kik a gyerekkója? A mentők, ha hívják, a szerencsétlenség helyére, kutatják-e, hogy kit ért baleset ? Ha árvizveszedelem éri a várost, vájjon a pusztulás réme is felekezetek szerint válogatja ki az embereket és azok tulajdonát ? Vagy ha a hazát fenyegeti veszély, felekezetek szerint állitják-e csatasorba a magyar polgárok fiait, a magyar polgárokat ? Ha a minden bajok legnagyobbika, a nyomor üti fel a fejét, olyan nagy mértékben, hogy csak egyesült erővel védekezhetünk ellene, hát éppen akkor veszítsük el a fejünket, a mikor szivünkkel gondolkodunk ? ! Énkor hunyjuk be a szemünket és vakon felekezeti szempontok szerint osztályozzuk a nyomort, nyomorgókat és a nyomor ellen küzdő emberbarátokat ? ! Hát az emberben a felekezeti hivő szenved, a mikor éhezik, fázik és nem az ember ? ? És ha jó szive van valakinek, csak akkor tehet-e jót. ha világgá kürtöli, hogy ő a jól mint egy bizonyos felekezetnek a tagja tette ? szobában játszanak velük. A hintaló már csak a falusi tanító fiának kell, a nagyvárosi urigyerek megindítható villámos vasutat akar, hálókocsival, étkező teremmel és ezüstsipkás kalauz-automatával, a ki annak rendje és módja szerint járja végig az egész vonat vaggonjait. A Wanderbiltek férfiágának legifjabb tagja, a ki ez idő szerint még szoknyában készül a milliomosi pályára, két éves korában már olyan lóször-hadvezért kapott, a ki tíz percig egyfolytában hangosan lelkesítette a katonait s a kardjával komolyan szétverte a Déli Államok gyáva ólomseregét. A vitéz hadvezér gyarló szív helyett nagyszerű fonográfot hordott a mellében, a karját pedig a villamosság immár hétköznapi ereje mozgatta. Melyik gyerek nem álmodik ma ilyesmiről ? Pár év múlva a vidéki szolgabiró gyerekszobájában is otthonos lesz a fonográfos játékkatona, mert, fájdalom, ma már villámos sínek hálózzák be a gyermek-mesék tündérszigetét. A mai gyerek duskálkodó nábob hozzánk képest, de hogy gazdagságában nem boldogabb, mint mi voltunk, azt a Panna története fényesen bizonyítja. Panna története egy melankolikus álom, — s én szívesen elmondom azoknak a vén gyermekeknek, a kik a meseországot és az aranyfürtös királyokat a jó Isten tudja mióta elfelejtették . . . Ferencz»József keserüviz az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtószer.
