Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-10-06 / 41. szám
Tizenötödik évfolyam. 41. szám. Vác, 1901. évi október 6.1 VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak: ,gész évre............................ 12 korona. legyed évre....................... 3 korona. Igyes szám ára .... 24 fillér. Megjelen minden vasárnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETIIrAPJA: Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovach. Ernő. Bercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. i. Mit óhajtunk? Vác, okt. 5. Az egyik izgalmon (dl estünk, követ. ;ezik a második. Jó lélekkel mondhatja nínden városát szerető polgár, hogy tárcsák az első vezetett volna eredményre , ha már a törvény úgy rendeli el, hogy [második választás is legyen, akkor nyugalmunkat még annyira se zavarja meg :z az uiabb választási küzdelem, mint tz első. Hogy ez igy legyen, ahhoz minden ényezőnek őszinte, lelkes munkássága és hozzájárulása szükséges. Nem elegendő a pártok esititó szava, melyben jékeségre intik az öt év alatt másodszor szóhoz jutott t. választót. Nem elegendő, (iogy miként az első választáson, úgy a násodikon is pártok fölött álljon a váasztás vezetősége, bár ez a tudat egyike a .egmegnyuglatóbbnak a polgárságra nézve. £e I, de nem elég. ha a pártatlan katonaság, rendőrség s a város vezetői szinén a pártok felett állanak. A mi kerületünk, miként az első váA Dermő Ferenc puskája. írok egy történetet egy vadászról, egy vadhaj kurászó emberről. Vadász ez, bár nincs a kalapján kutyaszőrből készült zergeszakáll, sem pedig harminczhat zseb nincsen a kabátján. ^Semmiféle vadcsalogató fütyülői nincsenek neki 5 mellénye zsebéből hiányzik ama bárzsingoló kés, a mely tavi ludhuzásoknál gőzbárkává abkitható. A könyv sincs nála, mely a lelőtt vad mikéntjének és hogyanjának tudományos megállapítását tartalmazza, ő ugyanis ezzel nem törődik, a vadnak pedig lelőtt korában .már tökéletesen egyre megy, hogy mit állapit meg róla a tudomány. Ő benne semmiféle különféleségek nincsenek s ha mégis ime irás van róla, mutatja, hogy érdemes reá. A kihágási bíró hivatala előtt ácsorog egy csomó ember, panaszosok egyrészt, nagyobb felekezet pedig beidézett, a kik valami bajt tettek s most már azért a büntetés következik birság képében. Jön egy ügy, jön más, lassan peregnek az akták s következik megint uj, ezúttal valami vadászati dolog. Valaki vadászott, a kinek joga nem volt hozzá, ez pedig baj, mert a szabad természet szabad nyulai is csak azért szüleinek a világegyetemre, hogy némely embereknek joguk legyen a bőrükhöz, másoknak pedig ne legyen. Az utóbbi fajtából lasztási küzdelem is mutatta, külömbözik sok más választó kerülettől. Van oly kerület, melyben a papság dominál (minő például az esztergomi, de itt egyetlen egy kanonok, egyetlen egy lelkipásztor nem akadt, ki a néppárt jejöltjéie adta szavazatát, pedig egy plébánost léptettek fel) van, melyben a megye az úr (miként'a legtöbb megyei központban látjuk) aztán olyan is, mely egyetlen főúr intő szavát lesi és végül olyan, melyben a nagy ősökkel bíró gentry szólhat az ügyek vezetéséhez és alkalom adtán meg is mutatja erejét, nagyságát. A mi kerületünk, melyből Vácot, a várost ki kell vennünk, a gentry-családok hatása alatt áll, miként Pestmegye legtöbb választó kerülete. Az ország vezérvármegyéjének hiv- ! ják Pestmegyét s országos ügyekben j mindig méltó is volt erre névre, mi pe- j dig méltán büszkék. Tartalmat adott a megye minden vitájának s határozaíának az igazi magyar gentry viselkedése, való az, a kit most állítanak elő, de hozzáteendő, hogy veszedelmes ember. így mondja az erdőőr, a ki megfogta s mutatja is a fegyvert, a mit elkobozott. Valami csudálatos eszköz ez. Régi huszárkarabélynak a rozsdás csövéhez oda van tákolva egy szintén régi, gyutacsos puska elsütőszerkezete. Rozsdás az is nagyon s a veresszinű vasdarabok egyazon frissiben nedves akáczrúdból faragott agyban állnak, dróttal kötöztetvén hozzá. Nem tartja szeg sehol sem, csak a jó vastag drót. Maga az agy szintén szét van repedezve s a durva fadarabot összetartás szempontjából zsinegkötés veszi körül. Ez az a fegyver, a mivel elkövettetett a vadászati kihágás és utána most már csak várakozással lehet tekinteni azon férfiú elé, a ki ezzel a fegyverrel vadászolt. Az ajtó ki is nyílik és kikiáltják : — Dermő Ferenc ! Itt van ? Az odakint ácsorgók közül szól egy hang : — Itt! — Jöjjön be ! Bejön a tilos vadász s a kik a szobában nehányan vannak, meglepetve tekintenek reá. Irn, a veszedelmes jáger, minden vadaknak esküdt ellensége : egy félember. Valóban csak annak lehet mondani. Szörnyű szerencsétlenségen eshetett át valamikor, mert most, a hogy melyet követni más megyék vezetőinek nem volt sohasem utánzás, hanem hazafias kötelesség. És most az izgalmas időkben méltán várhatta az ország, hogy Pestmegye legelsőjei múltjukhoz méltóan fog viselkedni. A gentry megmutatta trejét. Három nap alig telit bele s október másodikán láthattuk, hogy Majthényi mellet mennyi szavazót tudott felvonultatni. Tetszett ez a választótábor az ellenfélnek is, nemcsak számja nagyságára, de viselkedésére nézve is, melyet ha összehasonlítunk a garázda és lármás néppárti táborral, tudja mindenki, melyiknek jut a komoly elismerés. Mondjuk, láttuk a gentry hatalmát a megye egyik legnagyobb választó kerületében. Láttuk önzetlen fáradozását, mely jutalmat nem várt s láttuk kifejtett munkásságát, mely hogy eredményre nem vezetett, más faktorokon tört meg. A varmegye eleji liberálisan, hozzáillő felfogással dolgozott, miként nagynevű elődei. Nem is tehette máskép, j ott áll a hiró feszületes asztala előtt, csak félszeme van neki, csak féllába s csak félkarja. A halszerűét, a ballabát s a balkarját elhagyta valahol. Szegényes gúnyájában a bíró elé áll a pusztai félember támaszkodván a falabára. Van az arcán valamely szomorúság, egyébként pedig hallgatja a vádat, a mit ellene emeltek. A mint a biró elmondja neki, hogy a tilos vadászat miatt hívta Ítélet elé, siró, panaszos hangon szól: — Én vadásztam ? Hát olyan ernbör vagyok én ? Se kezem, se lábom, se szömöm . . . Hát, hogy lőhet ilyet mondani? — De hiszen tanú van rá — mondja a biró. — Nohát szeretném én azt látni — feleli a félember és fordul a féllábán, hogy szétnézhessen a szobában a tanú után. Nem sokat kell keresgélnie a félszemével, mert az őr előáll és mondja, hogy tetten érte Dermő Ferencet, a mint épp puskázott a nyulakra. — Én? — dörmögte az ember — én ? Hát ismer kend Istent ? — De nagyon — valászol az őr. Hisz éppen egy lövésre két nyulat lőtt kend. Ez már igazán csudálatos, hogy ez a darab ember azzal a rossz puskával ilyen eredménynyel vadászik. Egy pillanatra az arcát, bármily Ferencz-József keserüviz az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtószer.
