Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-10-06 / 41. szám

2

VAGI HÍRLAP

nem is teheti ezentúl sem, ha méltó akar lenni arra az elismerésre, melyet Kárpátoktól az Adriáig minden megye szívesen nyújt neki.

Ma, midőn erejét s hatalmát megmutatva, jelöltje a pótválasztásból kiesett, a megye vezetői nem ismernek többé ellenségeskedést, csupán egyet, hogy a liberális felfogás, a szabadelvűség tiszta levegője, mely egyformán éltető erőt ad minden vallásfelekezetnek, minden nyelvű s rangú magyar állampolgárnak, terjedjen szét abban a kerületben, mely elsőnek lobogtatta fennen, szabadon és lelkesen Kossuth Lajos nevével a szabadelvűség zászlaját.

Erre kell tekintenie megyénk vezetőinek s hatalmasainak s erre fog is nézni. A harc befejeződött három között, kettő közt a küzdelem most következik. S bárha néhányan a semleges álláspontra helyezkednének is, nem szabad, hogy megengedjék akármelyik pártnak is, hogy nevükkel visszaélhessen. Nem szabad, hogy a néppárt arról terjesszen hireket, hogy a megye gentry családjai az ő pártjára állottak, mikor ez nem igaz. Nem lehet, hogy a liberális felfogású férfiak tudtukon kivűl épp az ellenkező elveket vallók táborában bevonassanak. Tiltja a múlt, melyre büszkeséggel nézhetnek, tiltja a jövő, mely elé bizalommal eltelve tekintünk.

Nagy megyénk nagynevű vezetőinek liberalizmusuk mást parancsok A lelkiismeret szava ez, mely nagygyá tette őket, midőn lefelé s felfelé egyaránt az igazai merte megmondani. A múltban ez volt a vezetők vezetője, kell, hogy Pestmegyében ez legyen a jövőben is.

szomorúnak igyekezne is látszani különben derű futja át s fölvillan rajta a büszkeség. De azért csak azt mondja :

— Én? Én? Ugyan, hogy mondhat kend ilyent ?

— Hát hogyne mondanék — vág vissza amaz. Hisz akkor foglaltam le a kend puskáját.

— Nono ... — vélte most Dermő Ferenc és sóhajtván, várta, hogy mi következik. Mi következett volna? A jegyzőkönyv következett s mig azt fölvették volna, hol ide, hol oda topogott, koppantva a padlón a falábával. Közben az almáriom mellé tekintett. Ott volt a sarokba támasztva az ő csudálatosán egybciszkábált fegyvere, azt a tekintete olyan gonddal járta végig, mintha pucolgatná, törülgetné. Hogy vájjon meg van-e még a régi valóságában és ékességben? Hogy nem szenvedett-e csorbát ? A fegyver: a rozsdamarta cső s az akácrud, a drótok és a zsinegek által körülvett állapotban csak állt ott a sarokban, bár erre a becéző nézésre meg is mozdulhatott volna.

— Jaj bizony — sóhajtott a gazdája, felelve önmagának valamely gondolatára — bajos nagyon a szögénynek . . .

— Bajos bizony, — szólt a biró — de hát minek vadászott kend, mikor kendnek nem szabad?

— Az ám — felelt a félember, sikálva, mint

Beavatkozásuk csak liberális lehet önzetlenül és csak az elvre tekintve. A személyes harcnak tűnni kell s csupán egy erős vár, a váci kerület liberális gondolkozásának megvédése állhat szemünk előtt. Ha ütközni kell, úgy válasszunk más teret: a megye közgyűlési termét, A hol érvényesülhet a legjobb. A váci választókerületben pedig győzedelmeskedjék az igaz, liberális elv, melynek ma már méltó zászlóhordozói vannak nemcsak a magyar parlamentben, hanem az ország legelső megyéjében is.

A képviselőválasztás.

Vác, okt. 4.

Magyarországnak legérdekesebb napja, október másodika lezajlott, némely városban elfelejtették a választási harcot, mi nálunk pedig most megyünk be az igazi küzdelembe. Az október másodiki szavazás nem döntött, mert abszolút többséget egy jelölt sem kapott. Legtöbb szavazatot a néppárt jelöltje Bossányi György kapta, kire 363 szavazó adta le voksát, Gajáry Géza 790-et, mig Majthéyyi 611 szavazatot.

Bossányinak 73 többségét nagyon vegyes érzelmekkel fogadták. A néppárt a tiszta választások jelszava alatt hetek óta mozgósít mindent s mindenkit, evés, ivás napirenden volt és van, el is költöttek harmincezer forintot. És e mellett jól tudják, hogy Gajáry Géza nem mutatta meg az erejét. Abban a percben, midőn Majthényi István fellépett, nyilvános volt, hogy pótválasztásra kerül a sor Gajáry és Bossányi közt. Mig a néppárt arra törekedett, hogy a legnagyobb szavazótömeget hozzon össze, a Gajáry-párt csak azt óhajtotta, hogy Bossányi szavazataitól ne nagy szám válaszsza el. Mig a néppárt minden szavazatát behozta, addig Gajárynak majdnem minden községben volt még szavazója, mig a néppárt Vácon minden szavazóját az urnához állította, addig a Gajáry-pártnak körülbelül 100—120

már ez szokásuk nekik, megmaradt kezével a borostás állát. — Az ám ... De hát kódulni sem szabad . . . Valamiből csak élni köll.

Efajta igazságok, a melyek azok is, meg nem is, egyszerű ajkakról talán sehol sem hangzanak oly gyakorta s oly sok meggyőző erővel, mint épen ebben a szobában, azon asztal előtt, a melyen vaskeresztre feszítve áll a rézből való Jézus. Azt mondja neki a biró :

— Köll, de nem abból, a mi tilos.

— Nem völtem el senkitől semmit, védekezik az ember — a mi, hogy az övé volt.

Hiábavaló azonban a beszéd. Készül a jegyzőkönyv s a mint teljesen kész volna, az Ítélet következik :

— Tíz forint a birság.

A falábú meglepetve néz a bíróra és féloldalt hajtja a fejét, hogy jobban halljon.

— Mennyi ? - kérdezi.

— Tíz forint.

Megcsóválja a fejét és szomorúan tekint maga elé.

— Az sok pénz — mondja — a szögénynek.

— Kifizeti kend, vagy leüli? kérdezi a biró.

Az ember ezen egy ideig gondolkozik. Leülni könnyebb volna, de börtönt nem járt embernek nagyon furcsa ez. A szabadság szerelete ilyenkor nagyon megnyilatkozik, továbbá a szégyen is csak valami. így hát a belső zsebbe nyúl s előveszi a tárcát. A fél kezével

szavazója nem adta le szavazatát. Abszolu többséget elérni nem lehetett, a szavazás hm zása, halasztása pedig csak az izgalmakat növelte volna.

Bossányinak 73 többsége tehát nagyon is e illuzórius. Jól tudják ezt a néppárton, ezéri ma már újra a legnagyobb erőfeszítéseket , teszik. A néppárti korteseknek, káplánoknak 5 most a heti vásárok a legkedvesebb tartózkodási helyük, tiz, tizenöt kocsival naponta ß mennek a falukra.

De menjünk sorba és számoljunk be az s október másodiki eseményekről :

Mozgalmas, nagy nap volt ez. Kora reggel s a város lakossága, a katonaság talpon volt s? mig egy része lefelé vonult a Zöldfa s a hon- -j védszobor elé, hol az összes vidéki választók Á elvonultak, addig a másik része a Konstan- -i tin-térre sietett, itt várva be a felvonulást.

A harminckettedik gyalogezred két századé 3, az alezredes vezetése alatt a fehérek előtt ál- -J lőtt, mig a hatos huszáraink Kelts százados se parancsnoksága alatt a külső szolgálatot tel- -I jesitette s tartotta fenn a kocsitábor közt a s rendet.

A választás elnöke Rudnay József földbir— -i tokos még kedden délután városunkba érke- -s zett s a Kúrián szállt meg. Ő nála gyülekez--s tek szerda reggelén a választás alelnökei se jegyzői.

Midőn az elnök a városházára ment, jelent jr meg az első kocsi vidéki szavazóval. Bossányi ív Györgyé volt, a néppárt vonult fel először a ß szent-István-téri kijelölt helyére. Elől jött as néppárt jelöltje Révész Istvánnal, a kocsi kö- ~c rül egy csomó asszony és ünnepelték — Révész se Istvánt. Egymás után vonultak fel a kocsik ii néppárti szavazókkal, követték ezeket a Majthényi- -ij párt vidéki választói, minden kocsin két-három n szavazó. A legnagyobb rendben és csendben m jöttek, de éljeneket nem kaptak, mert váci :oi választói nem voltak.

Harmadiknak érkezett meg Gajáry Géza ßs lelkes tábora, mely tüntető éljenzés mellett Jt vonult vonult fel a Széchenyi-utcan át a Ko- -o róna előtti térre. Az éljenzés, lelkesedés a ß

és a fogával kinyitja s az asztalra tevén, ki- -ijj húz belőle két ötöst. Nem is maradt abban na több.

— Ehol van ni — mondja, inkább csak iß mégis kifizetőm.

A pénzt átveszik s nyugtát adnak róla, a s mit a tárcájába tesz el Dermő Ferenc, bár 'inc egyáltalán nem érti, hogy mi szüksége van íib neki arra. Azután az mondja:

— Most már möhetök. Hát kérőm vissza a ß j puskámat.

— Micsodát ? — kérdezik csodálkozva.

— Hát a puskámat — ismétli Dermő Ferenc, .on

— Ohó, feleli vissza a biró — abból ugyan nß^ nem kap kend. Azzal nem lő kend több nyulat, Jßl mert az itt marad. Majd elárverezik.

Az eleven kétségbeesést most meglehetne ml festeni a félszemű, félkezű, féllábú Dermő Fe- ml renc képében, Hát lehetséges ez? Én uram, áru teremtőm ! Hisz a puska nem vétett semmit.

Ő vétett csak (ha igaz) s ő pénzzel megváltotta a vétkét. De hát a szegény puska, a drótos, zsineges fegyver az övé s lám elvették.

Hát jól van ez ? És ilyesmik történnek a világban.

— Csakugyan ? — kérdezi leverten — Csakugyan elvöszik ?

— El — feleli a biró — mert ez a törvény. (;i

— Akkor hát — véli Dermő — inkább ki- - ültem volna a büntetést.

De most már késő. Megfordul hát és lassan