Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-09-29 / 40. szám
Tizenötödik évfolyam. 40. szám. Vác, 1901. évi szeptember 29. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak: Egész évre .... .12 korona. Negyedévre...............................3 korona. Egyes szám ára .... 24 fillér, aiegjelen minden vasárnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Feleló's szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. Döntés előtt. Vác, szept. 28. I Alig három nap már, mely elválaszt bennünket a nevezetes naptól, háromszor huszonnégy óra múlva ki fog derülni, hogy ki képviseli kerületünket a parlamentben, a hol nagyon is szükségünk, hogy a mi városunk ne csak képviselve legyen, hanem érdekében tegyen is a képviselőnk. Melyik fogja meglenni? Az az ismerős ismeretlen, azaz egy személyes ismerkedés révén megismert jelölt e, kit ime, a kerület felléptéit képviselőjének s akadtak intelligens emberek, a kik járnak az érdekében s fehérruhás lánykák, a kik pirulva bokrétát nyújtanak át a nagy férfiúnak. Olvassuk s kény- * * 1 telenek vagyunk elhinni, hegy van egy j több négyszögmér!földnyi s több ezer j lelket hordozó földterület, a mely őt komolyan veszi, sőt arra méltónak tartja, hogy az országgyűlésben őt képviselje. Szegény kerület; szegény eszme, a melynek ilyen képviselője. akad! Tulajdon-A mikor . . . A mikor a kis ajakad csókra nyugtád nékem, át öleltem a derekad megsimitám selyem hajad, betekintek a szemedbe és az járt csak az eszembe: Boldog élet, hosszéi élet — sohasem lesz vége . . . A mikor a cigány héizza s bánat pohár járja, kerülget a régi álom, keresem a boldogságom. Nem találom, — nincs semerre és csak az jár az eszembe: Hosszú élet, fájó élet mikor lesz már vége . . . N. I.. Szívbajosok. I. Leküzdhetlen undort érzett, pedig még fiatal volt. És ha ott állott az alakja előtte, kövérkés, vágyakozó arcával, utálta. A bolond meg kisérte, mint az eb hűségesen. A szeme közé nek róla s azok, a kik nem ismerik, elhiszik, hogy nagy férfiú. így aztán idővel egy-két sikertelen jelölés után végre egy párt hivatalos jelöltjévé fogadja s csakugyan képviselőt csinál belőle. Ő fog lenni vájjon a parlamentben ezért az elszegényedett városéri s polgárságáért, vagy az a másik jelölt? Az, ki képünk mása volt két cikluson a képviselőházban. Kétszer lisztelte meg őt a váci kerület, pedig a képviselőségre csak az kvalifikálta, hogy ismert minden embert, parolazott, a vidéken komája minden gazdálkodónak. Szónoki képessége nincs, a tárgyalások iránt annyit érdeklődött, mint a legkisebb újság olvasója. Vagy talán annyit sem. hiszen nyil- I ván való, hogy a tisztviselők fizelésren- i dezéséről szóló törvényjavaslatról, mikor ; a fegyinlézeti tisztikar kérte, hogy érdekükben felszólaljon, azt sem tudta, hogy ; letárgyalták-e már. Ő fog a mi városunkért tenni, a kit öt elmúlt esztendőben kétszer sem láttunk s harmadszor pedig úgy tér meg A leány egyszer szeliden szólott hozzá: — György ! miért nem szeret mást? Jobbat. A ki viszont szeresse. Minek jár utánam hiába? — Az enyém léssz, az enyém. Végre birni foglak. — Hogy, György ? — kérdezte a leány. Az nem felelt többet, csak nézte erősen, vágyakozással. Jó szándékkal volt azelőtt, feleségül akarta venni. Valahányszor mondta, a I leány mindig azzal felelt: — Utálom, György, utálom! — Mindegy — szólt a férfi s feléje közeledett. A lány felgyűrte karján a ruha ujját, mintha viadalra készülne. A rózsaszín könyök kivillant. Még eszeveszettebbé tette a férfit. És lehorgasztott fejjel, lassan ment közelebb, mind közelebb. — Mit akar, György ? — Téged ! Mikor már oly közel volt, hogy elérhette volna, megállott. Becsületes lelke nem hagyta tovább menni. — Birni akartalak mindenképen. A lelkem nem visz rá, hogy bűnt kövessek el. És azzal megfordult lassan. A termete öszszeesett, a haja szemébe hullott. Erős válla megindult és csendesen, mintha nagy beteg lenne a háznál, távozott. Ferencz-József keserüviz az egyedül elismert keilemes izű természetes hashajtószer. képpen azonban csak az eszme a sajnálandó, mivel nincs keze lába, hogy tiltakozzék. Az illető tudja, hogy fönn Budapesten egyáltalában nem vallják róla azokat a lendületes mondatokat, a melyekkel a falu papja a község határán üdvözöli. Ellenkezőleg, nagyon is tisztában van azzal, hogy a törzs-kávéházában és vacsorázó asztaltársaságában csöndes derűvel kisérik vidéki argonauta útját az aranygyapjuért, azaz a mandátumért. S mégis a derék férfiú vállalkozik az ilyen szerepre. Hogy a felszín csöndes derűje benn a keblekben boszankodó megvetés, ezt is ludja s még se bánja. Egyáltalán nem törődik semmivel, mert vértezve van a lelke a páncélok legerősebbjével. A képviselőség felé tisztán csak a társadalmi érvényesülés vágya hajtja. S egyetlen tehetsége is csak az az érvényesülő .képesség, a melynek viszont lényege a szereplés vágya. Hiszen nem is akar ő föltétlenül képviselő lenni. Neki elég, hogy szerepel a neve, hogy beszélnevetett s a világ csúfjává tette azzal az örökké csengő kacagásával. Nem használt. Ha a szájál kinyitotta, hogy valamit mondjon, a leáll} előre kiáltotta: ostobaság lesz. Gúnyos megjegyzések kisérték, ha az utcán ment. S mindenki feljogosítva érezte magát legalább arra hogy egy megvető mosolylya! szúrjon a szivébi valami fájót. Még a madarak is gúnyosan csiripeltek fölötte. Nem hallott, nem látotl semmit abból. A leány ingerlő teste, a fehér hullámzó bő; őrültté tették. Olykor előtte hentergett a szobr padlóján, mint valami pajkos gyerek s a ruhájs széle felgyürődött. Hallotta, a mint a bolonc a fogát vicsorítja, látta, hogy a szemei lángban és lihegett, mint egy fenevad. De a Ián} csak kacagta. — Megölöm, Lina ! — hörögte elfúlt hangon — Utálom — mondta a lány s kaczagott ismét. Nem félt tőle. Nem félt az erős váltaktól izmos karoktól. Nem rettegett, hogy annak s széles tenyérnek szorítása szép fehér nyakán a halált rejti magában. Pedig ha oda állott mellé, a férfi egy fejjel volt magasabb, mint ő Egy mosolygásába kerül s az a nagy embei ott hevert előtte a porban ; nyugodtan rátehette apró lábait erős fejére. Szelíd lett. Nyöszörgőit sirt.
