Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-09-29 / 40. szám
2 VAGI HÍRLAP hozzánk, hogy a subájának módjára elveit kifordította ? Ugyanaz az ember, de más elvekkel kopogtat nálunk és paroláz: engedjetek be a parlamentbe ! Oh, a mi választóközönségünk tisztán lát ám ! Nem lehet már különféle jelszavak alatt bolonditni, sem meleg kézszorilásokkal a szavazatokat megszerezni. Jól tudja, hogy egyenkint és összesen érdekei hol nyertek kielégítést, hol nyert elintézést kívánsága egyiknek is másiknak is, melyből a városra is hárult a haszon. Három nap múlva választunk. Bármilyen legyen a döntés, kívánjuk, hogy a békesség honoljon e város falai közt. Az öt év előtti szomorú esetek ne ismétlődjenek. Ezt a négy hetet, melyet a választás izgalmai lefoglaltak s a bárányból is farkast formált, törüljük ki emlékeinkből. Három nap múlva nyújtsunk baráti jobbot s azon versenyezzünk, melyik párt az, mely szebben, jobban és hathatósabban tesz és tehet a városért, a város bármely párthoz tartozott polgáraiért. Választási mozgalmak kerületünkben. Vác, szept. 28. A pártok legnagyobb munkában vannak. Az utolsó órák a legnagyobb erőfeszítést követelik. A Gajáry-párt fennen hirdeti a tiszta választásokat és sehol itatás nincs. Ellenben a néppárt minden névnapot, születésnapot megül. Krakóban nagy a dinom-dánom, a falukon nem külömben. Nagyon érthető is ez, hiszen a néppárt azok közt volt, kik a tisztaválasztásokat követelte, de nem azért, hogy meg is tartsa. A végeredmény azonban mégis csalódás lesz rájuk. Hiába költöttek ezreket, a polgárok közül csak azokat tudták itatással, etetéssel meghóditni, kiknek nincs szavazatuk. Különben mindezt látni fogják szerdán. Sejtik ugyan előre, de ma még nem ismerik be s erősen korteskednek. A mi nincs, arról ne beszéljünk. Majthényipárt városunkban nincs. Gajáry körúton. Gajáry Géza vasárnap fejezte be beszámoló kőrútját a falukon. Kora reggel Hatót községből lovasbandérium állott a népszerű képviselőjelölt kocsija s elé kisérte végig kőrútján. Rátóton reggel kilenc órakor tartotta beszámolóját s programmbeszédét Gajáry, kit fehérruhás leányok elárasz tottak virággal, koszorúkkal. A községben, melynek oly nagy szolgálatokat tett Gajáry Géza, ritka ünneplésben volt része. Innen Sződre hajtatott át, hol a környék intelligenciája is megjelent a beszámolót meghallgatni. Az a hely honnan beszélt virágokkal volt telve, körülte a falu ifjai és öregei. A néppárt buzgó tagja, a kit itt Matton káplánnak hívnak, oly botrányt inscennált, minőre a múlt választáson sincs példa. Egy csomó vén tót asszonyt csőditett maga köré és onnan kotyogott bele a programmbeszédbe. No de meg is járta. Először, bár erre kitérni nem akart Gajáry, a képviselőjelölt elmondotta, hogy hogyan teljesíti Matlon káplán a kötelességét, azután a választóktól hallhatta, hogyan gondolkoznak róla. A beszámolóbeszéd végén Snapp Lajos jegyző bájos leányai virágcsokrokkal tisztelték meg Gajáryt. Délután Váchártyánban mondotta el programmbeszédét Gajáry. A katholikusok és reformátusok együttesen hallgatták Gajáry beszédét, melyben a képviselőjelölt megköszönte Moys plébánosnak, hogy megtisztelte s meghallgatta szavait és nem vállalkozik arra, hogy a község népe közt válaszfalakat építsen. Délután öt óra volt, midőn Gajáry Géza nagy kíséretével Bukóra jutott el. Itt oly hatással szólt, hogy a néppártiak egymásután szedték le házaikról a felragaszokat s mire beszédét befejezte, majd minden házon Gajáry Géza nevét hirdették a plakátok. A héten mentek szét a Gajáry-párt zászlói, ma már száz és ezer házon hirdetik, hogy ennek a zászlónak hive, lelke szavazója van ott. A lány most nem nevetett. Fájt neki, hogy utálta ezt az embert, de nem tehetett róla .. . II. Vállára vette a fegyvert s napokon át ott ült a nádasok közt. Majd megindult a homokbuckás réteken keresztül. Az izzó nap forró sugarai égették, perzselték az arcát. Nem érezte. Ide-oda kóválygott. A nádason túl látszott az erdő s mellette terültek el a szántóföldek hullámzó buzavetéssel. Itt-ott hallani lehetett valami titkos hangot. Az erdő csöndjét harkály kopogása verte fel. Nádasból búgó hangok hatoltak a levegőbe. Vetések közt a fürj hallatta egyhangú szavát. És ő egyedül volt itt ember. ■ Elbolyongott az erdőben. A szárnyasok ijedten röppentek fel előtte. Az öldöklő szerszám a vállán volt, de nem használta. Nem volt kedve gyilkolni. Hátha azok is úgy éreznek, mint az ember ? Ha valami fenevad támadta volna meg, talán nyugodtan hagyta volna magát széttépetni. Örökké az a lány forgott a fejében. Fia most ide jönne, mit tenne vele? És elgondolkozott . . . Lekerült az erdőből a vetések alá. A búzavirág és pitypang gúnyosan bólintgattjk feléje. Törődött is ő azzal. Megszokta már a gúnyt az emberektől is. És a fegyvere agyával suhintott feléjük. Napokkal ezelőtt jött el hazulról. Nem is kívánkozott vissza. Miért is ?! Egy vén töpörödött asszonyért ? Az apja hagyta rá örökségül, egy még vénebb házzal együtt. Ennek is az udvarát belepte a dudva, a szemét, mióta a lány után jár. Roskadoz ott minden. A fürj megszólalt a vetés között: mi lesz ? Maga sem tudta még, mit akar. Határozatlan gondolatok kavarogtak a fejében. Elhagyta a vetést s haza indult. Valamit kell, hogy tegyen. III. Megállott a leány előtt s mondta : — Újból felépítem a házat. Az udvarból kitisztul szemét, dudva. Magam nekiülök a dolognak. Lesz minden, a mi kell. A ház mellett a földet felvágatom, kertet csinálok belőle. Virágos kertet. Magáé lesz minden. Most pusztulás van ott. Eddig nem bántam. Ha akarja, tovább fog pusztulni. Akarja, Lina ? — Nem. — Az enyém lesz tehát ? — Magáé, György . . . Fehér György büszkén ment az utcán hazáig. A néppárti Demosthenes. A néppárt erősen dolgozik, Sikerült a kaszszájából egy csomó pénzt már kihúzni s jelöltjük ad fanyar mosolylyal, mert mint mondá: Bukni is szépen akarok ! A százasok mutogatása megtette a hatását. Egy csomó helyen, hogy egy szavazó sem akad, kitűzték a néppárti zászlót s eljöttek meghallgatni a programmbeszédet háromszor annyi asszony, mint a hány szavazó a tömegben volt. Vasárnap délután csőditették össze a népet, három forintjával fogadták fel a „lelkesedő* banderistákat s a végeredmény az volt, hogy a Konstantin-téren mintegy százötven piros Gajáry-tollas választó összejött, a többi öreg asszony és nagy számmal azok, kiket az alsó és felső városi káplánok kezelnek. Ezek előtt mondott programmbeszédet Bossányi György. Minthogy a kormánypártinak készült jelölt nem tartozik nagy szónokok közé, kénytelen volt maga mellé venni lelkesítőket, minőnek beállott Molnár János praelatus is és elsőnek szólott. Kötelességét teljesítve, úgy ott hagyta a jelöltet, mint szent Pál az oláhokat. Nem volt kiváncsi egy cseppet sem a néppárti jelölt programmjára Mit mondjunk Bossányi beszédéről? A körülötte állók sem hallották jól, csupán a súgója, ki előbb értesült mindazokról, mi nagy nehezen a jelölt úr ajkát elhagyta. A kik pedig távol voltak, konstatálták, hogy mindazok a hírek, melyek a néppárt jelöltjéről és szónoki képességéről elterjedtek, nem kortes fogások, de igaz valóságok. Szűnni nem akaró, mely csend fogadta sza vait, csak a tribünön zajongtak erősen, debiz az onnan hangzó éljenzés nem akart sehogysem terjedni a semmit sem hallott hallgatóság körében. Annál inkább tüzelte a következő két szónok Révész István és Surányi Károly a népet. Révész azon kesergett, hogy őt a néppárt elejtette s azután borzalmas képét festette annak, hogy az átkos liberalizmus mennyi kárt; tett a plébánosoknak, hogy elvette tőlük az anyakönyvet s behozta a polgári házasságot. Surányi Károly ugyancsak beadott a néppárt jelöltjének. Konstatálta róla, hogy a szó-Arca ragyogott a boldogságtól. Otthon elővette az öreg asszonyt, ki dajkája volt valamikor. — Máskép lesz itt minden, dada. Úgy beszélt, mint kisgyerek korában. Rég nem nevezte ezzel a kedveskedő szóval. Mogorva volt hozzá mindig. Most még meg is ölelte. — Asszony lesz a háznál és rend. Kinézett az ablakon. Fű nőtt az udvaron magasra. Burján tenyészett kövéren és a piszok. Egy vén macska nyújtózkodott a fű között s álmosan pislogott. A kerítés foszladozott s éjjelenként lopkodtak el a korhadt deszkákból egyet-egyet. A háztető roskadozott, a falakról vakolat hullott. — Máskép lesz — gondolta György ur. Azon éjjel aludt boldogan. IV. És a lány másnap ott feküdt a ravatalon. Mondják, valami virágot szagolt meg. Kicsiny bogárt szívott fel az agyvelejébe s az ölte meg. Mások meg egyebet mondtak. Melles Sára beszélte: — Lelkem, nem attól halt meg. Komédiások voltak itt. Már csak olyanok, kik teátrumot játszanak. Szár Lina az egyik komédiásba
