Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-07-07 / 27. szám

VÁCI HÍRLAP

3

is behúzzam valami frigiai süvegbe s ne szóljak az őszinte elismerés szavaival azon aranyos kis társasághoz, mely egy Bouquet musicalt alkotva, virágkelyhekből szórta felénk hanggyöngyeit, . . . egy év szorgalmának édes gyümölcsét. .

A Rosen und Veilchen, Rózsatövis, Harangvirág, Tendre fleur játszói mellé soroljuk a a genre közelebbi-távolabbi rokonságánál fogva az Espiegleries (Roller Teréz), Feen-Märchen (lntzédy Emma), A zöld tónál, Petit chaperon rouge, Maddeiena, Les Sylphes, Gr. Polka di Bravoura, Köszöntés, Impromptu Valse, Galopp és A csalogány búcsúja czimű darabok játszóit is s nekik dicséretet mondva, köszönetünket fejezzük ki azon percekért, melyekkel önképzésük, haladásuk beszámoló estéjén megörvendeztettek.

Engedjék meg — hiszen csak buzdításul akar szolgálni, — hogy felemlítsem a hallhatatlan Schumann Róbertnek a játékra vonatkozó aforizmáját.

Őszinte elismerés illeti a zeneiskola azon növendékeit is, kik hegedűjátékukkal mutatták be ügyességüket úgy a magán, mint az utolsó szám gyanánt előadott összjátékban.

Mayer Lujza első föllépte bizonyára záloga oly szép jövőnek, melyben csalódni nem, de remélni annál inkább akarunk.

Dobó Katinkának szolgáljon (már nem első) elismerésképen azon igaz, szívből fakadt, zajos tetszés-nyilvánitásnak felemlitése, melyet nem az illendőség, vagy hagyományos szokás hatalma, hanem az érdem általános, egyhangú elismerése idézett elő.

Lencsó Mariskát szándékosan hagytuk utoljára ; az ő képzettségéről való megemlékezés legyen koszorú, melyet dicsőség borostyánjaként azon érdemeseknek nyújtunk, kiknek személyében a zeneiskola él és virágzik, kiknek működése az eszményi szépet, a legszebb múzsát szolgálja.

Van-e fölségesebb dolog, mint lelkesedni, odaadással fáradozni azért, a mi nem anyag, a mi kincset, bért nem igér, a mi eszményi, földön túli ? . . .

Die Musik reizt Nachtigalle zum . . .

*

A programot tánc követte, mely kora haj - nalban ért véget. Jelenvoltak :

Asszonyok: Baintner Ernőné, özv. Beck Jánosné, Beck Gyuláné, Brenner Mártonná, özv. Dobó Istvánná, özv. Donovitzné, Donovitz Vilmosné, Drágffy Sándorné, Fédor Sándorné, Franyó Istvánná, Gottschall Istvánná, Haidfeld Alajosné, Hanusz Béláné, Hufnagel Imréné, Imrey Imréné, Kacskovics Jenőné, Korpás Pálné, Korpás Józsefné, özv. Könczöl Józsefné, Kuharik Ferencné, Lencsó Ferencné, Ludányi Isvánné, Max Józsefné, Máté Józsefné, Meiszner Jánosné, Meiszner Rudolfné, Monszpart Jánosné, özv. Nagy Józsefné, özv. Rostetter Keresztélyné, Roller Árminná, R. Tarcsay Mariska, Schmidt Ferencné, Schwanfelder Józsefné, Siráky Lajosné, özv. Szadovszky Lajosné, özv. Szilassy Ernőné, Szundy Gáborné, Tóth Lajosné, Török Endréné, Ulrich Károlyné, Ursziny Arnoldné, Velzer Kálmánná, Vermes Adolfné, Walla Lászlcné, Wingler Károlyné, özv.Zalánffy Károlyné, özv.ZsarnóczayLászlóné.

Leányok: Benkert Ilona, Beck Irma. Bolczek Aranka, Brenner Rózsika, Ádám Emma, Dobó Katinka, Fédor Irén, Gábriell Izóra (Duna- Szerdahely), Gottschall Jolán, Haidfeld Erzsébet, Hufnagel Irén, Pistike és Valika, Hlavacsek Erzsébet és Teréz, lntzédy Emma, Ilona, Irma és Nelli, Kacskovics Eszti és Ilona, Korpás Gizella, Kuharik Erzsébet, Lechner Irma, Lencsó Beáta és Mariska, Ludányi Etel és Verona, Mátai Irma, Máté Anna és Ilona, Meiszner Nelli, Nagy Berta, Roller Teréz és Fanny, Rostetter Regina, Scheldt Józsa, Siráky Erzsébet, Szilassy Mártha, Szundy Irén, Tóth Ilona, Török Leona, Udvardy Erzsébet, Udvardy Margit és Róza, Vermes Marianna, Velzer

vélből készítenek. A sültek közt szerepel a fatányéros, a pipesült, a berbécstokány, a gyengébb gyomruak részére pedig a tárkonyos becsinált. Tésztát is kapunk, például leblepényt, laska pánkot vagy kürtös kalácsot. Ha aztán az ismeretlen eletbe belévásik az ember foga, gyengédeden biztatják : szeresse! Nevezetes, hogy a kenyér ára három krajcár, de csak a közkenyéré, a mit azzal indokolnak, hogy máié és pityókával van keverve. A paprika ismeretlen egész Erdélyben, a vendéglők asztalán só és borstartó van. De a borsos tokányra is lehet ám inni! Hoz a pincér fél liter küküllőmenti Leánykát s egy üveg kászoni vizet tesz le mellé, a miért nem kell fizetni. Különös egy viz ez ! Olyan az ize, mint a fotogéné, petróleumé, mert sok a kátrányos alkatrésze a szilárd anyagok között. A borral aztán fehér csapadékot képez s tej gyanánt ihatja a gyomorbajos, csak győzze sürüzni a kicsiny pohár tartalmát! Kérünk végül egy bőrszivarat vagy pedig papirszivarra gyújtunk s mindezek tetejébe megiszunk egy pohárka fenyővizet (borovicskát), mig a megmaradt Leánykát felduvasztjuk a kukra (feltesszük a polcra) s azután szétnézünk a fehérnépek közt.

A női nemet — épugy mint a férfiakat is — zömök termet, szép növés, erőteljesség, barna arcszin, erős metszésű arc-él, hajlított orr s a szem tüzes tekintete jellemzi. Szépségük elragadó. Nagyon sok szegénysorsu székely leány találta szerencséjét Moldovában, Oláhvagy Oroszországban, a honnan gazdag bojár

vagy tekintélyes orosz ezredes nejeként került vissza rokoni látogatásra.

Ruházatuk egyszerű; csupán az inget (és pedig a nyaknál és karokon) varrják ki díszesebbre.

A mi székelyünk is bejár Moldvába, bemegy Oláhországba. — mig Magyarország külföld neki, oda kimegy. Sőt már a másik vármegye területe is küső-ország, a külföld pedig idegen ország. S ezt nem lehet csodálni. Kicsiny hazája nem ad neki kenyeret és nagy az isten áldása rajta. Az erdőség az állam vagy közbirtokosságé, neki csak a sovány legeltetés marad. Hanem azért ha idegen országba is jut, hü fia marad hazájának, honpolgárságát nem adja föl, gyermekeit otthon magyaroknak nevelteti s a legjobb sora legyen bár, hazavágyik szülőföldjére. S a mint nem szerz, meg a külország állampolgári jogait es nem szereti annak népét, még kevésbbé szereti otthon az idegent az ő bércei között. Különösen az oláh az, a kiről úgy beszél, mint legnagyobb ellenségéről. Egy öreg székely a ki világéletében nem látott eleven oláht, azt mondja egyszer : Vén ember vagyok már istálom, de hogyha háborúra kerülne a sor, még agyonütnék öt oláht! Egyébként engem is csak jött-mentnek tekintettek. Székely szülte a magyart, mondogatták. Te csak magyarországi vagy, mi vagyunk az igaz magyarok : eleink foglalták el ezt az országot! Szóval bi' zalmatlanul fogadtak, mikor aztán idők foly- i tán jobban megismertek, befogadtak szivük ' szeretetébe, sőt megsajnálták, hogy elhagyom

Irén és Gizella, Wingler Dóra, Zalánffy Gizella, Zelenka Amália, Zofáhl Erzsébet, Julia és Margit, Zsarnóczay Ilona.

Florestan Eusebius.

Helyi és vidéki hírek.

Aratáskor.

Megpendül a kasza, sarló,

Fogy a vetés, nő a tarló,

Sárgálik a kereszt rajta,

Hálát mond a gazda ajka,

Hálát mond, hogy sok munkáját, Verejtéke sok hullását:

Aranykalász, acél-buza,

Izten-áldás koszoruzza.

Kasza, sarló-pendüléssel E hazában szerte széjjel:

Vajha mindenek szivébe Édes öröm költöznék be!

Vajha a gond, remény árnya Minden házról tova szállna,

Ne maradna sehol kétség,

S dugába dőlt szép reménység!

Ezt a hazát, ezt a népet,

Kit a balsors annyit tépett:

A jó Isten két kezével Áldja meg oh, bő terméssel!

Lampérth Géza.

— Mai tárcánk. Az elmúlt hétfőn az Egyetértésben, mely ismert arról, hogy közleményeit, tárcáit jól megválogatja, olvastunk egy tárcacikket, melynek szerzője dr. Tragor Ignác, a takarékpénztárunk rokonszenves igazgatója. A székelyekről irt s mi felhasználjuk az alkalmat, hogy olvasóinknak is bemutassuk a szép xis munkát. Lapunk terjedelme nem engedi, hogy teljes egészében is közöljük, de igy is fogalmat szerezhetnek arról olvasóink, hogy dr. Tragor nagyon jól ismeri a székeőket. Sohase látunk mi már téged többé ! Nem jösz te el még egyszer Gsikba! Megígértem s egy év múltán felkerestem őket.

Mikor már búcsúztam, betévedt az asztaltársaságba egy oláh biró is, hogy alkalmi kocsit keressen. Leült közibénk s velünk poharazott. Gyönyörű pohárköszöntőt is mondott, a melynek az volt a veleje: Kossuth Lajos nem csupán a tietek, magyaroké, hanem a mienk, oláhoké is, mert minket ép úgy fölszabadított a jobbágyság alól. Éljen az ő szelleme ! Kimondhatatlanul jól esett ezt egy nemzeiiségi férfiú ajkáról hallanom s ennek dacára mi történik? Feláll egy ügyvéd és dikciózni kezd: Évszázadok tapasztalatai megtanítottak arra, hogy ne higyjünk az oláhoknak addig, a mig meleg; 4S-ban leégették falvainkat, kardélre hányták gyermekeinket, lemészárolták asszonyainkat.

Sok tószt folyt még, az én csekély személyemre is több ízben ürítették a poharat. Majd E. ügyvédjelölt áll szólásra s a beszédének nagy nemzetiségi feneket kerít, örültem neki, hogy végre a nemzetiségi férfiak valamelyikére kerül a sor s mégis hova lyukadt ki a dolog,? . . . Noha nem ennek a bérces kis hazának a szülötte, mégis jó hazafi ! . . . Ez az aposztrofált hazafi én voltem és meglepetésemben majd hanyatt dűltem. Pedig nem is olyan nevetséges a hazafiui érzelemnek ez az elismerése, ha figyelembe vesszük, hogy a székely az ő tulajdon vérét is oláhnak tartja, ha — görög-katolikus.

j