Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-07-07 / 27. szám

2 VÁCI HÍRLAP bizonyos időben, mely alkalmasnak mu­tatkozik, gyakorlati tanfolyamot létesíteni. A községi testületek kiküldenék erre a testületnek néhány kiválóbb és ügyesebb tagját, a kik otthon a szerzett tapaszta­taiatokat és szakismereteket hasznosan gyümölcsöztetnék és bajtársaikat is be­oktatnák a szükséges tudnivalókra. Egy percig sem vagyunk kétségben az iránt, hogy a vármegye közönsége az ilyen irányba megindított mozgalmat nem­csak helyeseli, hanem azt anyagi támo­gatásban is részesíti, tekintve a fontos érdeket, melyet az ügy szolgál. Sőt hisz­­szük, hogy a községek sem fognak elzár­kózni bizonyos áldozatok elől anyagi erejükhöz képest, hiszen első sorban ne­kik életbevágó érdekük az, hogy jó tűz­oltóságuk legyen, Azt hiszszük, vármegyénk lelkes tűz­oltói megszívlelik az eszmét, mely ügyü­ket van hivatva előre vinni és egy ilyen irányban megindított mozgalmat teljes erkölcsi súlyukkal és buzgalommal tá­mogatják. Ennyit legalább is elvár a múlt na­pokban a vármegyeházán megalakult szö­vetség s tőle hasonló buzgalmai és mun­kásságot minden város, minden község. Memor. Kurdi Béla a kisváci állapo­tokról. Vác, junius 5. Múlt számunkban szóvá tettük azokat az állapotokat, melyek most Kisvácon uralkod­nak s közeljuttatják csendes lakosságát ahhoz, hogy a féktelen gyűlölet megbontsa a békéjü­ket. Kurdi Béla kopácsi ref. lelkész ama kis szer az irodába egy atyafi és illő alázatosság­gal szól: — Adjon isten jó reggelt! — Jó reggelt. — Hogy tetszik lenni? — Köszönöm, jól. — Hála istennek, csakhogy jól vannak. Hát az urfi itt micsoda ? — Ügyvédjelölt. — Nó az isten éltesse, hát a féle írnok itt az urfi ! — Nem egészen, magam is ügyvéd leszek. — Az isten segítse hézza. Alaposan kikérdez s elmondja közben a maga családi viszonyait, mig nagy nehezen rátér a dologra, melyből csakhamar kitűnik, hogy jogosulatlan követelést szeretne érvé­nyesíteni és a tetejébe még azt kívánja : — Vállalja el felibe! (Tudniillik az ügyvéd dolgozzék ingyen, kockáztassa a bélyegkölt­ségeket s ha a bíróság megítéli a követelést, a kereseti összeg fele az övé.) Mikor aztán jó akaratulag felvilágosítja az ember, hogy ezen nincs mit kereskednie, dühösen fakad ki. — Micsoda fiskárus maga, ha nem volna benne ravaszság, magam is eligazítanám. Perelni egyébként szeret a székely, ősi ma­gyar szokás az, hogy kikutassa az igazát, ne engedje a jussát, ha mindjárt utána úszik is egész vagyonkája ! Kedvező alkalmul szolgálnak erre náluk a rendezetlen birtokviszonyok is. Kaszálóikat, legelőiket s egyéb birtokukat elkertelik (elke­hirünkre vonatkozólag a következő nyilatko­zatot küldte be hozzánk; Tekintetes Szerkesztő Úr! Becses lapja legutóbbi száma „Csendélet Kisvácon“ czim alatt oly formában közöl egy rövid hirt, mely teljesen alkalmas úgy nevem meghurczolása, mint a közvélemény félreveze­tésére. A társadalmi tisztességnek is, önma­gámnak is tartozom hát azzal, hogy szó nél­kül ne hagyjam. A cikk úgy beszél a legutóbbi, méltán elitélendő eseményről, mint a „Kurdi­párt“ művéről. Szükségesnek tartom azért ki­jelenteni, hogy Kurdi-párt ez idő szerint nin­csen. Igenis volt Kurdi-párt a választás előtt, de ez a párt, melynek hozzám való ragaszko­dása, kifogástalan tisztességére, harcmodorának lovagias voltára mindenkor büszke örömmel gondolok, — ez a párt megszűnt párt lenni abban a percben, a mikor a választás ered­ménye nyilvánvalóvá lett. Mikor a választás után legkiválóbb jóakaróimnak s általuk egész pártomnak őszinte hálával köszöntem meg az önzetlen támogatást, nyíltan megírtam, hogy a harc reám nézve megszűnt és kérve-kértem őket, hogy nyugodjanak meg a történtekbe. Bizonyságot tehetnek e felől: Dr. Tragor Ignác, Kurdi Bálint, Torday Jenő és még többen. Részemről semmi ok nincs is arra, hogy a történtek megváltoztatását óhajtsam. Egyház­szerető és papbecsülő nép közt békességben élek; kenyerem mellett tisztességem is van; az én hajlékomban boldogság és megelégedés lakoznak. Oly javai ezek az életnek, miket a váczi parochiaja vagy nem, vagy csak részben nyújtott volna. De azt kérdezhetné t. Szerkesztő Úr, hogy miért pályáztain hát akkor Vácra? Jogos a kérdés és megfelelek reá. Hogy elkívánkozzam Kopácsról, arra semmi okom nincsen, de hogy Vacra pályázzam, arra nagy okom volt: a szülőföld szeretete. Azt gondoltam, hogy nem jogom, hanem kötelességem pályázni; köteles­ségem tehetségeimet, erőimet annak az egy­háznak szolgálatába ajánlani, melynek alapi­ritik) olyan módon, hogy cölöpöket vernek, be a földbe, de a cölöpök nem egy vonalban vannak elhelyezve, hanem az egyik kifelé, a másik befelé, úgy, hogy a reájok erősített deszka-kerítés cikk-cakk-ban áll. Tavaszszal azután a jó szomszéd az egyik sor cölöpöt kijebb viszi s a deszkákat úgy erősiti meg, mi által óriási területet idegenig el, különösen ott, hol kiskorúak a szomszéd tulajdonosok. A hol pedig nincs kerítés, ott egyszerűen elszánt egy darab földet a szom­szédéból s azonnal kész a birtokháborítás pör! Ily módon állandóan dolga van az ügyvéddel a kit utón-útfélen szid. Pedig nincs igaza. Ha beperlik például a székelyt a kölcsönösszeg visszafizetésére, nem megy a hitelezőhöz alku­dozni, hanem pert áll. Ügyvédet keres, annak bevallja, hogy tartozik a kereseti összeggel, csakhogy fizetni most nem tud. Az ügyvéd haladékot kér, elhalasztja a tárgyalásokat nem létező tanuk feladásával. De a vége a dolog­nak természetesen mégis csak az, hogy fizetni kell s akkor szidja az ügyvédjét, mert ő maga is azt képzelte már, hogy csakugyan nem tar­tozik fizetni. A esik) székelyek beszéde, nyelvezete, kiej­tése és tájszólása egészen sajátos, úgy annyira, hogy más megyebeli székélyek sem értik meg egyes kifejezésüket. Sűrűn használják a félmult és régmúlt idő alakokat, a mi olybá tűnik föl, mint ha Ká­rolyi bibliájának megelevenedett prófétái- és szentéivel társalognánk tásában nem utolsók voltak elődeim s a mely először lobbantá lángra lelkemben az evan­gélium szeretetét, irányt szabva életem folyá­sának. Hogy csalódtam, az nem bűn, csak tanúság: senki sem kedves a maga hazájában. Panasz ne érjen miatta senkit. Nekünk autonómiánk van, a mely biztosítja az alkot­mányos jogok szabadságát és ezzel a szabad­sággal a mi népünk még eddig nem élt vissza. Akkor is jogával élt, mikor akaratát velem szemben érvényesítette és én meghajlok ez akarat előtt. Ismétlem, hogy Kurdi-párt nin­csen többé és bármi következzék, a jövőben sem lesz. Egyebekért pedig nem felelek. Remélve, hogy Tek. Szerkesztő Úr igazság­érzete stb. Kurdi Béla. ref. lelkész. Erre a nyilatkozatra két megjegyzésünk van. Az egyik, hogy mi nem a Kurdi-pártnak rótuk fel az elkövetett dolgokat, hanem a megtör­téntben nyugodni nem tudó néhány izgága embernek, kik valószínűleg, minthogy a Szeles és Fábián-pártiak házát, kertjét bántották, régebben a Kurdi-párthoz tartoztak. A másik sikerült Kurdi Bélát megszólaltatnunk s békítő szép szavai bizonyára meghozzák a kisváci hívők közt az annyira óhajtott nyugalmat. Nyilatkozatot kaptunk Torday Jenő úrtól, ki több Kurdi-párti választó és maga nevében hasonlókép szól. XA zeneiskola vizsgája. *» Vác, julius 4. Bocsássanak meg, hogy mikor városunk esztétikai kincséről, a zeneiskola ez évi műkö­déséről e néhány sort irom, egy német mon­dás jut eszembe, melytől szabadulni nem tudok. Die Musik reizt Nachtigalle zum Liebesruf, Möpse zum kläffen. — Nem előre föltett szán­dékom ez érdeke» igazság szempontjából a mai divat szerint lehetőleg émelygős bókokat mon­dani a közreműködőknek ; de nem tehetem azt sem, hogy puritán módra még a szemeimet Zengzetes, dallamos hangon beszélnek, szinte énekelve. A mint észjárásukban és nyelvükben, úgy életmódjuk minden megnyilvánulásában is meg­tartották apáik örökségét, a miről még a nyil­vános vendéglőbén is meggyőződést szerezhe­tünk, ha végig eszünk egy ebédet. A megye székhelyén Szeredában, a Csillag vendéglőben vagyunk. A húsleves elköltése után megkér­dezzük, hogy milyen máras van a marha­húshoz : — Pincér, miféle mártás van a sóbafőtthöz ? — Instálom, szőrös füge mártás ! Kíváncsian fürkészhetjük tovább, hogy mi fán terem az ? Csak annyit tudunk meg, hogy szőrös fügéből készítik. — Nem közönséges füge az, hanem szőrös füge — magyarázta a benszülött pincér. — Még akkor sem értem. — Nem tengeri füge, hanem az a füge. a mely itt nálunk terem! — vág közbe jóaka­rattal a város érdemes főjegyzője. így aztán még kevéssé lettem okosabb. A jó humora árvaszéki ülnök, Sz. K. jött aztán segélyemre. — Istálom, itt Csikben oly szőrösre nő meg az egres, hogy előb) a borbélyhoz kell vinni beretválni! Ilyen módon van összeállítva az étlap is: turbolyaleves, de a böjt napjain árvalevest is készítenek. A fuszulykához télen cika, pénte­ken pedig bundáskenyér kerül. Tavaszszal a zöld káposzta járja, a mit csalánból vagy szőlőle-

Next

/
Thumbnails
Contents