Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-06-30 / 26. szám
Tizenötödik évfolyam. 26. szám. Váe, 1901. évi junius VÁCI HIRLA Előfizetési árak: Egész évre............................12 korona. Negyedévre..............................3 korona. Egyes szám ára .... 24 fillér. Megjeleli minden vasárnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sóra 60 fillér. Az állami tisztviselők. Vác, junius 28. Az allam a polgárnak legfelsőbb mindene. Tömérdek sokat kívánunk és kapunk tőle, hogy viszont rengeteg sokat adjunk mi is neki. Mindent, a mit tőle, mint magasabb érdekeid leghivatottabb megvédőjélői és kulturális kívánságaid legtermészetesebb teljesítőjétől polgári jogod és hatalmad révén kívánsz: azt az | méltóságához mért teljességgel megadja neked. És csak természetes, hogy ő is [ múlhatatlanul behajtja rajtad azt, mit j tőled, mint alkotó és fentartó elemétől ellenszolgáltatásul megkíván. Jogaid megvédését, vagyonod lehetőséges megóvását, ivadékaid neveltetését ellátja az állam. És jól látja el. Neki adott javaidért hatványozott rekomperizációkkal fizet. Csak egyre vigyázz és itt nagyon vigyázz! Óvakodjál többet kérni — és kerüld a többet adást. Többet? kérditek. Igen többet. Azaz csak egyet ne kérj és egyet ne adj! Ne kérj tőle: kenyeret és oda ne add neki életpályád. Mert amabból nem fogsz tudni jóllakni és emebből úgy kanyaritja ki pályád, hogy nem lesz módodban életet is élni. Megsértett jogköröd védőjét, összeütközött érdekeid biráját, gyermekeid tanítóját, mindent kérhetsz az államtól. Kérhetsz és elfogadhatsz. De vigyázz, hogy ő meg téged meg ne fogadjon, mert akkor befellegzett. Búcsút mondhatsz minden jobbléti vágyadnak, még ha a legszerényebb polgári álmokból is vetted hozzá a színeket. Mert a magyar állam mindennek kielégítő, de kenyeres gazdának képzelhetetlenül rettenetesi. Talán sehol kerek e világon nem szórnak és pazarolnak annyit üres cifraságokra, a miket a hivatalos nyelv a kellő reprezentáció múlhatatlanul szükséges kiadásainak mond, mint minálunk. És vastag ellentétül seholsem olyan kicsi a summa, a mi hivatalnoki fizetésekre jut, mint erre mifelénk. A személyi kiadások ugyan minden költségvetésben rohamosan növekszenek, de ez is csak éppen azoknak a külsőségeknek javára esik. És kárára a nemzetnek és bőrére a tisztviselőknek, kik ezen gyarapodás ellenére is még tulajdon azon a semmicske fizetségen tengődnek és abban a bűnös elhanyagolásban részeltetnek, mely a magyar állam alkalmazottját a legsötétebb Balkán tisztviselőinek helyzetébe sülyesztelte bele. A nemzet nagy hatalom, államunk benne van a koncertben, flancolunk és adjuk a nagyot, hogy több se kell — de a tisztviselőinknek nem jut. Igaz, hogy nem csak az államiaknak. Mert kétségtelen tény, hogy nálunk hivatalnok embernek egyáltalán rossz a dolga. Magán- és államhivatalnoki kenyér egyfélekép keserves kenyér — kevés kenyér. Amazokkal most nem akarunk bíbelődni. Firtattuk már e helyütt a dolgukat és ott csak akkor várhatók javulások, ha a most járványos széthúzást szilárd és együttartó egyesülés váltja fel és ha a ma még betegesen túltengő gerinclelenség legalább annyi önérzetes öntudatra cserélődik ki, a mennyi keservének tudatára ébreszti és azon segíteni próbál-Díogenes. A nap aranysugarai ezerszeresen verődtek vissza Pallas Athéné szobrának paiszáról, Helios tüzes szekere az Akropolis mögött büszkén emelkedett domború pályáján. Felséges reggel volt, az ég azúrját seholsem takarta el egy szemernyi felhő sem s a levegőt csak néha rezzentette meg egy kicsinyke efir. A fülemüle ípen befejezni készült reggeli imáját a finálé akkordjait rengette játszi könnyűséggel. A tenger tükre sima volt, végtelen felszínén sehol egy hullám, sehol fodor. Pyreusban is még minden csendes volt — a kávéházak régen zárva — talán az éjjeli őrök is aludtak már. Egyszerre csak zaj hangzik az egyik' mellékutcából, mely mindinkább közeledik a főút felé, zajos szóegyveleg, mintha kikötői munkások veszekednének; még sem azok, most előtűnnek. Három jól öltözött fiatal ember vezet egy meglehetősen rendetlen öltözetű éltesebb urat, mindnyáján látszik, hogy nem Zeus dicsőségére imádsággal tölték az éjt, de különösen az öreget viselte meg a dáridó, alaposan rászorult társai hathatós támogatására, bár rúgkapálódzásai után Ítélve, melyekkel menekülni akart az ölelő karokból, nem látszott ezt belátni. Oh, mester, türtőztesd haragodat, a pincér nyilván tévedett, jóhiszemű volt és azért a nehány obulusért különben sem érdemes magad emészteni, szólt békéltetőleg az egyik fiatal. — Krüspos hallgass, gyermek vagy még s romlatlan ifjúi kedélyeddel nem látod tisztán a világ csalfaságát; ez a pincérhad szemenszedett svindlerekből áll. Két kenyérért négyet számítani s a négyest a tízesek aláírni, mégis csak gazság ; léhűtő gazemberek, mert ők a klaszikus ókorban élnek, azt hiszik, az ember mindent vakon elhisz nekik. Restelhetnék magukat, hanem én majd segítek rajtok memoárjaimban külön fejezetet szánok leleplezésükre s jót állok, az utókor becsapott vendégei nem fognak ábrándozni az ókor erkölcsös pincéreiről . . . pincért mondottam ? Hiszen ha az volna! Appollóra mondom, nem is pincér a nyomorult, ismerem, foltozó varga s ott lakik a felvégen, csak igy vasárnaponkint veszi hóna alá a kendőt és mégis! Miket csinálhat akkor egy céhbeli pincér ? . . . — Hadd ei oh Diogenes ! lármánkkal botrányt csapunk, egész Athén beszélni fog róla s elveszted renomédét mint a mértékletesség példaképe. — Ácsi, te koránérett Krysander ! Már meg te kotyogsz. Beszélnek az emberek, hát hadd beszéljenek, legfőbb ideje, hogy valamiképen cselekedjünk ezek ellen az alkohol ellenes egyletek ellen. Mit piszmogsz? Hogy én vagyok a fővédnökük? Hát tesz az valamit? Ebből nem következik az, hogy az egész világ lemondjon a szeszes italok évezetéről. A ti szemeitek előtt hályog van, nem láttok két lépésnyire. Hova lesz az én hírem, ha senki sem iszik, akkor nem tűnöm ki mértékletességemmel, nem szabad olyan strikte venni tanításaim, tanuljatok a sorok között is olvasni. Krüspos, te vigyorogsz, micsoda ? Hogy nem leszek példánykép ha a világ is, meg én is rendesen becsipek ? Oh ifjú! te még nem néztél abba a műhelybe hol a világtörténelmet Írják, akkor tudhatnád, hogy a világnak mindig mintaképekre van szüksége, ezeket azután parányi alappal kidolgozzák ők maguk egészen tiszta ideálokká, elég az, hogy engem Diogenesnek hívnak s az utókor úgy tekint reám, mint a megtestesült mértékletességre az az egy két deci, mit mértéken felül iszom nem árt annyira hírnevemnek, mint a mértékletesség általánossá válása, már már bekövetkezett; hiszen láttátok a korcsmáros maga is limonádét ivott! — De példád mégis nagyon ragadós lesz, a misera plebs vakon indul utánad, mert te teszed ezt, 0I1 nagy mester — vélekedett Krüspos. — Ménkűt fog követni, ne légy akkora darvinista, nincsen még az emberekben olyan vég telenül kifejlődve az utánzási ösztön. Lásd Feren ez-József keserüviz az egyedül elismert keilemes izű természetes hashajtószer. <vn!
