Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-06-30 / 26. szám

tatja. Főnökeik szentül hiszik, — mert elfogultan rövidlátók, — hogy embereik mennyei jólétben csak úgy fürdenek és nem akarják megérteni, ha valamelyik túlontúli keservében feljajdul. A közvélemény is csak szórványos esetekre, tiszta kivételekre épiti vélekedését és ezért állnak a javulásért küzködő magántisztviselők olyan kétségbeejtően egyedül.

Nem úgy az államhivatalnokok. Nekik megvan a nem megvetendő elégtételük, hogy uraik és intézőik is tudják és érzik helyzetük nyomorúságát és csak hibás szempontokból látható anyagi nehézségeken múlik az orvoslás. Anyagi akadályokon, melyek igazában nincsenek és csak a léha pazarlásoktól tágítani nem akaró, megcsontosodolt tévhit az, mely ez akadályt képzeli. Minden intézőjük ismeri és elismeri bajukat és igy szabadabban mozoghatnak. Küzdhetnek sorsuk jobbrafordulásáért a nélkül, hogy a lázongás szándokának még csak gyenge látszatával is meg lehetne őket gyanúsítani. Az elégedetlen, még annyi okkal, joggal elégedetlen magántisztviselőre rásütik azonnal a »forradalmár« bélyegét. Feljebbvalók egyek az államiaknál az alantasabb bajainak tudatában és ezek a bajok semmivel sem gyengébbek, mint a magánhivatalnokok nyavalyái. Csak éppen, hogy a munkaidő embertelensége nem súlyosbítja helyzetük nyomorultságát, mert náluk azt a humánus tekintetek mértékelik és állapítják meg. Ki kell emelnünk, hogy ennek terhétől nem roskadoznak és a most neki indult mozgalmuk jogosultságára itt nincs meg a cim. De ad olyant sok más viszásság. Nagyon is sok.

Fizetésük igénytelenül kevés és igényeik fizetetlenüi is jókorák. Amazt nesepkulációim a hordó lakással is csütörtököt mondottak ; hiába hangoztatom ezen intézmény célszerűségét lépten nyomon, végül is kénytelen leszek magam is a városba visszatérni. Pedig tudod minő reményeket fűztem ehhez a kísérletemhez, mindenemet pénzzé tettem, azután bevonultam fapalotámba, gondolván, hogy van akkora tekintélyem, hogy mások is követnek, a házbér leszáll, a házakra adott kölcsönök megszűnnek, a kamatláb emelkedik, szóval a telekspekuláció dugába dől, mint Rákospalotán és Újpesten : a börziánerek ezt a műveletet a la baise játéknak mondják. Nem következett be, az emberek nem hajolnak meg olyan könnyen az uj eszmék előtt s mostan itt ülök legalább négy százalék kamatveszteséggel egy fél év óta. Ráadásul szereztem akkora köszvényt, hogy akár életem végéig erről koldulhatok.

— Micsoda ? Mit hadarsz ? Hogy az éjjeli őr már rendőrök után sípol, meg hogy a feleségem ? Szomorú eredmény, ha a logikában egy évi tanításom után csak ennyire haladtak. Ha az éjfeli őr sipolgat jobban háborítja az éjjeli nyugalmat, mint mi békés polgárok, kik csak eszmecserét folytatunk ; másodszor pedig a nap már feljött, tehát nincsen éjjel s igy nincsen éjjeli csendháboritás ! Nos, a feleségemtől pedig igenis nem félek, ebben a tekintetben

vetségesen csekélynek mondanék, ha a dolog nem lenne olyan könyfakasztóan szomorú. Emezt nem kárhoztatjuk, mert nem az ő bűnük, hanem csak romlásuk. Hivataluk: úri, rangjuk: úri, tanultságuk: úri. Ez a hármas uraság kötelező — és az úr költekező. Fizetése nem fedezi kiadásait, de a kiadás áll és marad és vele születik és vele marad az adósság. J Rákfenéje minden kedvnek, hóhérja minden ambíciónak és kivégzője minden j buzgalomnak. Belevisz tépelődésbe, be- i lemerit indolenciába és bele fullaszt a züllésbe. A nagy hajtással neki vágtatott ifjú akarat léket kap, megfeneklik és kész istencsodája, hogy olyan kevés sülyed el. | Pedig hát kétségtelen tény, hogy az államrend csak ott lehet csak kielégítő is hol kielégített hivatalnokok intézik azt. Az ő megelégedettségük lehet csak alapja a polgár elégedettségének az állammal szemben. Gondtalanságuk nekünk csökkenti a gondot és gondatlanságuk nekünk dagasztja a bajt. Munkájuk egészíti ki a miénket és ha értéktelen az övék, a miénk is hamarosan azzá válhatik. Hanyagságuk a mi károsodásunk és lelkiismeretességük csak a mi előnyünk. Ügyszeretetükkel minket dédelgetnek és indolenciájukkal bennünket hanyagolnak el. Igazságot nem oszthatnak, ha a maguk saját igaza szóhoz sem juthat, jogvédelmet nem adhatnak, ha ők is védtelenül vannak oda dobva a jogtalanságnak és hogyan taníthatnak, ha nem akarunk rájuk hallgatni? így marja át magát az anyagi gond az egész szervezeten és igy őrli korhasztja az egész alkotást.

Az anyagi gond férge nem az egyetlen. Szolgálati szabályzatuk sincsen és í úgy szívhatja a vérüket a hivatalos basáskodás, a hogy csak neki tetszik. Kiüidö-VÁCI HÍRLAP

zések, magánügyek behurcolása a hivatalba, egyéni ellenszenvből eredő kellemetlenkedések, áskálódások és más épületes dolgok épp úgy napirenden vannak az állami hivatalokban, mint a magánosok irodáiban. A munkarendben köt a copf és az egyéniség kalodába záródik. Nincs érvényesülési mód, mert a gép nem érvényesül, hanem csak munkát morzsol.

Ezeknek az immáron túlvadult kórságoknak kezelését és gyógyítását kéri a legújabb mozgalom és mert ilyen alaposan jogosult kívánságokat tár fel: bízvást hihető, hogy minden elfogulatlan néző és minden igaz ember szavával és érzésével hozzájuk szegődik.

Taus zik Sándor.

Aratási kilátások.

Vác, junius 25.

Aggodalmas napokat él ilyenkor a gazda. Csak nehány hét még és megfogja tudni, vájjon az, a mire pénzt, időt és gondot fordított az egész éven át, meg fogja- e fizetni azt, a mi érte jár, visszaadja-e a föld, mit beléje vetett s ha igen hányszorosa!! fogja ezt visszaadni. Érthető tehát, hogy a gazda remegő szívvel figyeli ilyenkor a felhők járását s a hőmérők változását. Hiszen úgyszólván ezektől függ sorsa, gazdasága. Függ első sorban a természet jóvoltál ól, mely érzelmeit éppen a felhők és a hőmérő útján nyilvánítja a gazdának.

De a gazdával együtt érez ilyenkor az egész: társadalom. Mert bár a napi küzdelmek más és más álláspontok szerint szórakoztatják az embereket, a döntő pillanatban mégis érzi és tudja mindenki, hogy Magyarország jövője az aratástól függ és igy mindenkire érdekkel bir a búzának az ára, melynek alakulását lényegesen befolyásolja az eső és szárazság.

Az eső ezúttal nagyon váratott magára. Az ország minden részéből panaszok jöttek a szárazság miatt s igy nagyon sok vidéken már a vetések teljes elpusztulásától féltek. A búzának az ára tehát jelentékenyen emelkedett. A döntő

nagyon különbözik jellemem barátom és tisztelt előttem szóló Sokrates jellemétől. Ha a válópörben engem mondanak ki bűnösnek, én nem fizetek női tartásdijat, nekem nincsen lefoglalható holmim. Bias barátom szerint omnia mea mecum porto; sőt különben is, bár nem vagyok jogász, mégis úgy tudom, hogy a házassági törvény szerint a nő tartozik férjét követni. Kérdem tehát tőletek, oh bölcs ifjak, jött-e a feleségem utánnam, mikor a városból kijöttem lakni ? Ügy-e nem ! Vagy vájjon dáridóimban résztvett-e valaha? Nem! Néma legszebb példája-e ez a hűtlen elhagyásnak? És mégis engem mondanak ki vétkesnek ? Nehezen mondom én is, mint egyik barátom mondani szokta.

— Oh nagy Diogenes, oh mester ! jerünk szaporán, a helyzet kezd fatálissá válni, kikötő munkások, szőlőművesek kezdenek csoportosulni körülöttünk s Zeusra mondom, nem nyújtunk valami lélekemelő látványt ! — szált esdőleg a legjózanabbnak látszó Krüspos.

— Szaporán, mondod ifjú ? Van benne valami csakhogy én magam nem igen tudom ezt keresztül vinni. Most gyerekek, rátok szorulok alaposan, a fejem is kezd fájni, gyalázatos bor, ezzel is becsaptak, no hanem majd segítek rajtatok limonádén hízó korcsmárosok ! A szemem is mintha nem funkcionálna rendesen, kissé szokatlan, de úgy veszem észre, hogy a fák, boltajtók veszedelmesen közelednek felém — lám már gondolkodni is nehezen tudok, plagizálok — most öt óra felé járhat úgy-e, mert a trafikokat már nyitják és 8-kor kezdődik az előadás, három órám van : sietek aludni . . . megint plagiz . . . különben holnap, illetve ma szünetet tartunk, nincsen az megírva sehol, hogy örökké dolgozzunk!

A kisded, de lelkes csapat folytatva eszmecseréjét gyorsabb tempóban haladt; a járókelők nem fordítottak rájok különösebb figyelmet, hiszen ebben a körben a cinikus, minek a világ az öreget nézte, nem volt annyira ismeretes, az előkelőség pedig még párnái között pihent. A rendőrök se igen törődtek velük, az utóbbi időkben nagyon ritkává vált látvány alkalmat adott nekik a tűnődésre az édes múlton, mikor annyiszor volt részük bíbelődni az ilyen társaságokkal, mikor nem volt ilyen unalmas az élet, meg jövedelem is akadt, ha egy egy előkelőbb urat haza szállítottak. És most ezek az áthozott alkohol ellenes kongresszusok mindennek véget vetnek, nem lesz többé rapsodia, nem csendháboritás, se hazavivés, se baksis.

A kis társaság pedig megérkezett céljához, árnyas helyen, hét pálma között állott a meglehetősen terjedelmes csinos hordó ; berendezve