Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-06-09 / 23. szám
Előfizetési árak: Egész évre.........................12 korona. Negyedévre .................... . 3 korona. Egyes szám ára .... 24 fillér. Megjelen minden vasárnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: K ovách. Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. A tanév végén. Vác, jun. 8. Néhány nap még és befejeződik az iskolaév. A vakáció felé haladunk, a szülőknek ilyenkor van legtöbb gondjuk, a mely a körül kulminál, hogy iskolázó fiát milyen pályára adja. Nagy fontosságú és kétségtelen, nagy horderejű is az, hogy helyesen válaszszuk meg az életpályáját, a melytől egy egész élet jó, vagy balsorsa függ. Vannak szülők, a kik, mert fiuk esetleg kedvezőtlen bizonyitványt hozott az iskolából, büntetésből olyan pályára szánják és adják, a melyről biztosan megvannak győződve, hogy azon fényes eredményt nem ér el. Ez lelkiismeret dolga, mert a hirtelen felindulás nem engedi megfonlollatni azt, hogy mit lesz: egy életet tönkre tenni. Természetesen nem igy kell a fiú életpályáját megválasztani. Meg kell figyelni, hogy van-e hajlama valamely pályára és esetleg nem volna-e olyan pálya, a melyen a boldogulás biztos. Nálunk a középiskolákban, a melyek még mindig szaporodnak, évenkint mintegy három ezer ifjú tesz érettségit. És ez a horribilis számú ifjúság csak közhivatali, vagy tudományos pályára lép. Ez eredményezi aztán azt, hogy nemzeti művelődésünk egyoldalúig fejlődik ki. Képzettebb ifjú nálunk ipari, kézmű ipari, gazdasági ipari slb. pályára már nagyon elvétve lép, mert azt lealázónak tartja. Jobbmódú csáládok gyermekei ilyen pályára pedig egyáltalán nem is mennek s épen ez által marad el gyári iparunk, a mely az angoloknál ép ez által lett virágzóvá. Nagyon ritkán történik meg, hogy valamely pénzarisztokratának fia — de csak azért, mert az iskolában nem nagy előmenetelt tanúsított, valamely ipari pályára lép. De később feltárnád benne az arisztokrata vér és szégyenletesnek tartja reá nézve azt, hogy ő iparos és abba hagyja pályáját s lesz belőle dzsentri. Míg ha to\ább képezné magát s idővel nagyobb ipartelepet létesitene — a melyhez módja volna — sokkal tekintélyesebb társadalmi állást vivhatna ki magának s ezzel egyúttal még hazánknak is szolgálatot tenne. A mi gyáriparunk túlnyomó része részvénytársaság kezében van. A sok hivatanok nagy fizetése és a busás osztalékok kierőszakolása okozza aztán ezt, hogy gyáríparánk olcsóság tekintetében a külfölddel egyáltalán nem versenyezhet. Most, a midőn a magyar ipar érdekében megindult a mozgalom, látjuk és tapasztaljuk, hogy a külföldi gyártulajdonosok — és nem részvénytársaságok — seregestül tódulnak hazánkba ipartelepek létesítése végett, a mely gyárakba még a munkások sem lehetnek mind magyarok, a vezetősége pedig mind csupa külföldi, mert ilyent még a részvénytársaságaink is külföldön kénytelenek keresni. Ha az évi háromezer érettségit tett ifjúnak csak egy része menne iparos pályára, már itt egy tekintélyes és nem megvetendő pályát nyernénk. Mert ne csak arra törekedjünk, hogy egy bizonyos iparcikk Magyarországon készüljön, Franzensbádból. Irta: Urbanovszky Mariska. Csend, véghetetlen néma csend vesz körül . . . Levél se rezdül az ágon ; szellő nem játszadoz vele, sőt még a patak mormogása is mintha halkabb, csendesebb volna mint máskor. Alkonyodik . . . Fejem fölött a sűrűn összeboruló fák lombjai s ép velem szemben látni a napot, a mint a hegyek mögé búvik. Utolsó sugarai szelíden siklanak végig a magas, büszke nyárfák lombjain ; végigrezdülnek a buja, zöld pázsiton . . . Egy futó sugara arcomat éri, csókolja szelíden, gyengén mint anya gyermekét. Tekintetem oda téved az alkonyodó napra s úgy rémlik, mintha ott a lobbanó sugár közepéről egy szelíd, mosolygó arcot látnék ... A nap bucsuzása ez — holnapig . . . A lég telve van édes kábító illattal, az orgona nehéz fojtó illata összevegyül a nyárfák üdítő édes illatával. Mohón szívom ezt a mámoritó levegőt, melylyel csakis a május hava tud kedveskedni a földi halandóknak. A csendet nem zavarja semmi ... Ez az pillanat, midőn az Úr Isten keresztül megy az erdőn s midőn minden fa, — minden kis virág még a fűszál is fejet, térdet hajt Ura és Teremtője előtt . . . Úgy érzem én is, mintha templomba volnék. Önkénytelenül összekulcsolom a kezemet; lelke m e n átsuhan a hála érzete az egek Urához, hogy ezt a szép napot, csendes, nyugodt alkonyt megérnem engedte. Itt a szabad ég alatt leborulok s imádom Nagyságát, Jóságát, Bölcseségét Annak, a lei a természetet ilyen szépnek, ilyen nagynak, fennköltnek teremtette . . . És ez Franzensbád . . . S ezt a csendes kis helyet csupán egy kőhajitás választja el az igaz, mozgalmas élvsóvár Franzensbádtól. Gyenge fuvallat támad ; megrezegteti a fák lombjait . . . Messziről pedig, mint a méhe dongása, ide téved egy-egy akkord hangja. A koncert most kezdődik ... Micsoda ellentét az ott a zsibongó lázas élet, emitt a természet szelíd csöndje; pedig nem választ el tőle csupán pár lépés s micsoda ellentét van mégis benne ? . . . Május elején jöttem ide, mig alig voltunk tizen s most május végén már annyian vagyunk, hogy nem lehetne séta alkalmával megolvasni. Nem vagyok itt először; ismerős nekem minden fa, minden bokor, sőt még az emberek is úgy fogadnak, mint régi ismerőst. Mikor május elején ide jöttem, a fák még csak rügyezni kezdtek (nálunk Magyarországon akkor virágzottak) s ma már teljes virágjában áll itt minden. így hát azt mondhatom, hogy I idén két tavaszt értem : egyet itt az idegen- I ben. Oh ! ha az ember is úgy megujrázhatná 1 a maga élte tavaszát! . . . Eh hisz Franzensbádról akarok írni. Önök közül, kedves olvasóim, bizonyára sokan ismerik ezt a helyet: egy kis paradicsom. Nem olyan nagy, impozáns mint Karlsbád, de még olyan sem, mint Marienbád; sőt a vidéke meg sem közelíti a kettőt; de mégis jó benyomást tesz tiszta, rendben tartott utczáival és házaival. A meglehetős nagy katholikus j templom dominálja úgyszólván az egészet ; I egy kicsit emelkedett részen van építve, körös ! körül véve oldalt és hátul parkkal. Az eleje j a templom-térre nyílik s e térről kezdődnek I az utczák lefelé a másik park elejéig. Ez az ' úgynevezett belső része Franzensbádnak. I A zene kétszer, olykor háromszor játszik napjában változatos műsorral. Leginkább 'német vagy cseh zeneszerzők kompozícióit. Olykor, nagy ritkán rákerül a sor egy-egy magyar darabra is, de nincs benne köszönet. Csak fáj az embernek a szive, ha ezt a mi egyetlen dallamos, kifejezésteljes zenénket eltorzítva 1 hallja . . . Ferencz-József keserüviz az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtószer.
