Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-04-21 / 16. szám
1 Tizenötödik évfolyam. 16. szám. Vác, 1901. évi április 21. VÁCI Előfizetési árak: Egész évre...........................12 korona. Negyedévre.............................3 korona. Egyes szám ára .... 24 fillér. Megjelen minden vasárnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. A vármegye nem ad. Vác, ápr. 18. A huszadik század gyermeke élvezi ki mindazt, mit a város nyújt. Idegesebb, mint bármelyik falusi, az életerős piros sziu sem viril úgy az arcán, mint annak, kit a szabad természetben neveltek. Izgalmas lólas futás az élete, teljes harmónia az életrendjében alig van, nem csoda hát, ha egészsége inkább törékeny, mint a falusi emberé. És mégis — a legújabb népszámlálás mutatja — a városok lakossága növekszik aránylag nagyobb percentben : odahuz, kit csak a rög, a foglalkozás falujához nem köt. Aztán ő is beáll azok sorába, a kik élvezik a város kényelmét, hol úgyszólván, csak a kezét kell kinyújtani és időn pénzen mindent meg lehet kapni. Ezért a mindenért folyik a harc nemcsak az ember és ember, hanem a város és város közt. íme, naprólnapra halljuk és olvassuk, hogy állami hivatalokért, kulturintézetekért verseng két-három város. így jár utána, hogy vicinálist kapjon, csak azért, hogy gócpontot, pénzforgalmat teremtsen. Pénznek sajátsága, a hol forog, sokaknak jut is, marad is. Évek hosszú során át most nyílt alkalma városunknak, hogy nagyobb környéket vonzzon magához, piaca legyen olyan községeknek is, melyek jobb közlekedés mialt ma még másfelé gravilálnak. A filoxera tönkre tette népünket, iparunk pang, hivatalainkat megosztják s ebben a 17 ezer lakosú városban nagyon meglehet számolni, kinek jutott az a szerencse, hogy a saját tőkéjéből élhet. Ilyen körülmények közt csak elismeréssel adózhatunk városunk vezetőinek, hogy gondolt a drégelypalánk-verőcei vicinálisra s hogy a képviselőtestület törzsrészvényeket jegyez azért, hogy a vicinális Vácra fusson be, uj piacot teremtsen városunknak. A jövőben, alig egy éviized alatt, változhatnak legalább részben a viszonyaink ez által, nem is igen kell ez irányban argumentálnunk. Mondják meg kereskedőink s iparosaink, mióta a losonc—aszódi vasút kiépült, hogy nemde érezhetően kevesebb azoknak a vevőknek a száma, a kik Nográdmegyéböl őket felkeresik. Azt a hibát, hogy elmulasztottuk az aszódi vicinálist magunknak megszerezni, hivatva van a drégelypalánki vasút megreparálni. Rózsás reményeket éppen nem fűzünk hozzá, de ez is hozzá fog járulni ahhoz, hogy tényezők maradjunk piacunk növekedése által. A vármegye elé is került a vicinális ügye. E héten tárgyalta és kimondotta, hogy a vasútnak nem ad semmit, vagyis Vác érdekében mit sem tesz. Ezt jelentette ki vita nélkül és nem tűnt fel senkinek sem. Sem a közgyűlésben, sem itthon. Lehet, sőt valószínű, hogy a vállalkozótól merő spekuláció volt, hogy két megyétől, Nógrádtól és Pestmegyétől is szerezzen pénzR holott eredetileg csak Nógrádmegye anyagi hozzájárulását kívánta. De hát ki venné rossz néven ezt, hiszen juttat Nógrádmegyének s ad egy újabb vasutat Pestmegyének is. Hasznát w A sa 0 Ao i Levél Cirkvenicából. — A Váci Hírlap eredeti tárcája. — Nagyságos Asszonyom ! Lehet, hogy már a holnapi újságok ilyenforma nekrológot hoznak j rólam: Tegnap itt egy sokat Ígérő tehetségű j fiatal költőt kettéharapott a cápa. Talán nem is volna olyan rossz a mint első • pillanatra tűnné az ember. Mert Girkvenica j azonnal világhírre tenne szert, ha saját külön cápája volna, engem pedig, kinek a szerkesztők annyi gorombaságot szoktak üzenni, megismerne, megsiratna az egész ország s talán koszorút is kapnék a síromra, föltéve, hogy a cápa megtűrné a hasán. De érzem, hogy még a cápa gyomrában sem tudnám nyugodtan aludni örök álmomat, ha meg nem gyónnám kegyednek azt a galádságomat, hogy a férjét el akartam csábítani . . . Bolondulok mindenért, a minek tudományos színezete van. Még szerencsém, hogy csak a színezet vonz s a lényegnek egyáltalán semmiben sem tulajdonítok fontosságot A szalmaözvegy férfi természetrajzához akartam adatokat gyűjteni. Azt akartam tudnh milyen vadállat lemegy jó nevelt férjből, ha a feleségétől 500 kilométerre modern tengeri szirének közé szabadul. Saját magamon nem tehettem megfigyeléseket, mert — jó órában legyen mondva — hála Isten, nőtlen vagyok. Ördögi gonoszsággal tehát a kegyed férjét szemeltem ki e célra. A fényes szemű, illatos •, hajú, kreol bőrű, karcsú derekű, sikkes, pajkos asszony tarkóig érő homlokú, pocakos férjét, a ki doktor med. univ. Micsoda universális semmitmondó savó-szinű szemei vannak ! Tavasz óta dolgoztam a tervemen. Először rábeszeltem a férjét, hogy állítson ki rólam orvosi bizonyítványt, mert igy a kincstár költségére fűrödhetem. Aztán ő rá fogtam hogy beteg. Ha találkoztam vetet ilyen formán beszéltem neki: — Te doktor! Rettenetes rossz színben vagy egy idő óta. Ha igy tart, özvegyen hagyod azt az aranyos menyecskét. Bizony, nagyon rád férne egy kis tenger. Egy hét alatt elhitte, hogy beteg; két hét múlva pedig elmondta, hogy a felesége engedelmével velem jön négy hétre, de nem kap csak kétszáz forintot. Átöleltem és lelkesülten vertem a hátát. — Kétszáz forint? Tudod-e doktor, hogy az rengeteg pénz ! Kétszáz forint: négyszáz korona; egy korona: két lira és egy líráért két annyit ad mindenből a talián. mint nálunk a német egy forintért ! Bocsánat, ha nincs mindenben igazam, de a valutákhoz igazán nem értek. ^Mikor a financiális alapot az ő készáz forintjával igy megvetve láttam, kezdtem megkedvelteim vele a tengerész életet. Bár csak julius végén szándékoztunk elindulni, már április elsejétől hajóskapitányi sipkát hordtunk mind a ketten és ha magunk voltunk, a hajósok címtárában igen előkelő és divatos .tengeri medve“ megszólítást használtuk ; megállapítottuk, hogy az első valamire való sörház 7 és fonalnyira van a maguk kapujától, a sörös krigliket pedig átszámítottuk tonnára. Esténkint meghallgattam vele a gőzmalmok kürtölését, ilyféle megjegyzések kíséretében : — így fütyül a Rinaldo, első osztályú angol csatahajó: 117 darab 600 tonnás ágyúja van. E meg valósággal a „Deficit“ hangja, a mi toronyhajónké, melynek mintájára az egész hadihajó állományunk készült. E meg a szegény Zentára emlékeztet, a melyik most Kínában koncertez; annak is ilyen bánatos volt a füttye . . .' « Ferencz-József keserüviz az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtószer. 1
