Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-23 / 51. szám

Melléklet a Váci Hírlap 1900. évi december hó 23-án megjelent 51-ik számához.

Gajáry Gáza orsz. képv. beszéde.

Tartotta 1897. évi február hó 17-én az 1897-ik évi költségvetés tárgyalásakor, a földművelésügyi tárczához.

Gajáry Géza: T. ház! /Halljuk! Halljuk!] \ Midőn a földmivelésügyi tárcza 1897. évi állami költségvetésének általános tárgyalásakor, mint a j t. ház uj tagjának a felszólalásra alkalmam nyi- j lik s a t. ház szives jó indulatát kérem, engedjék i meg nekem, hogy ha ezúttal korunknak és nemzetünknek nagy létkérdésével, a melyről különben úgy pártunk részéről, úgy a túloldalról is szebbnél szebb, érdekesnél érdekesebb és a legtanulsá- j gosabb beszédek hangzottak el, hogy ha, mint j mondám, nemzeti nagy létkérdésünkkel, a föld- i birtokviszonyokkal csak főbb vonásokban röviden és általánosságban foglalkozom és inkább a gazdák bajára, a gabonának alacsony árára, az ezt előidéző okokra, a gabonaárak emelésére, befolyásunk érvényesitésére és az evégből szükségesnek ■ tartott teendőkre hívom fel a figyelmet. (Halljuk!] És ámbátor meglehet t. ház, hogy lesznek majd í többen t. képviselőtársaim közül azon nézetben, | hogy a miket elmondandó leszek, azt talán jobb lett volna előbb valamely gazdasági egyesület j szaktanácskormányába vita tárgyává tétetnem és az ekként minden oldalról megvilágított kérdést kész elaborátum alakjában, vagy ennek folyományaként konkrét indítványban terjesztenem a t. ház elé; mivel azonban a kérdés és a théma legnagyobb részében és különösen a külföldön már nem uj és most. ezen részemről országosnak és fontosnak tartott kérdésben a legilletékesebb megnyilatkozó fórumnak, az ország legelső és legintelligensebb tanácskozó testületét, a magyar törvényhozást tartom és mert az én igénytelen nézeteim pártatlan birájául első sorban t. képviselőtársaimat ismerem el: ezek az okai s egyben mentségei is annak t. ház, hogy ezen ügyre vonatkozó nézeteim előadására a legnagyobb tisztelettel engedelmet kérek, a miért drága idejüket és becses türelmüket igénybe venni bátorkodom.

/Halljuk! Halljuk!)

T. ház! A mi létkérdésünk a nemzeti alap megszilárdításának és kiszélesítésének ikertestvére. Nemzetünk fajilag és felekezetileg széttagolt, ezt kell egységessé tennünk s akkor a nemzeti elemek hatalmas kibontakozása a nemzet és államellenes tényezőket messze túlszárnyalni és teljesen paratizálni fogja. Nemzeti létalapunk ezen megszilárdítását ott kell keresnünk ismét, a hol azt őseink a honalapitáskor megtalálták: a földbirtokviszonyokban. (Úgy van! jobbfelől.) Jól lehet az ipar és kereskedelem is általános gazdasági viszonyok és tényezők, én mégis azon nézetben vagyok, hogy nemzeti kibontakozásunk súlypontja még mindig a földbirtokon nyugszik s ezért a földbirtokviszonyok helyes beosztása és okszerű gazdasági politika nélkül nemzeti nagy problémánkat sikeresen és üdvösen megoldani nem lehet. (Úgy van, jobbfelöl.)

A kormány és a szabadelvűpárt, — a melyhez tartozhatni magamat szerencsésnek érzem —ezen tudatában minden lehető erkölcsi és anyagi támogatást készséggel nyújtott a múltban s minden bizonynyal fogja abba részeltetni a földbirtokos osztályt a jövőben is és él szivemben a remény, hogy nem hosszú időn át sikeresen meg oldható lesz a mi nemzeti nagy létkérdésünk.

T. ház! Miként felszólalásom bevezető részében jelezni bátor voltam, én ezúttal nem ezzel a kérdéssel, hanem inkább azzal kívánok foglalkozni, miként lehetne a gazdák baján, a gabonának néha sajnos, az utóbbi időben nagyon gyakran ismétlődő indokolatlan olcsó árán segíteni és erre a legalkalmasabb orvosszerekről. (Halljuk! Halljuk!)

T. ház! Hogyha a magyar gazdaközönség komolyan törekszik közérdekű czéljainak megvalósítására, közérdekűnek mondom, mert saját érdekeinek fejlesztése kölcsönhatással van gazdasági életünk egész komplexusára — akkor itt