Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-23 / 51. szám

9

az ideje, hogy az üres panaszok és meddő sóhajok ; sivár teréről egyszer már átlépjen a cselekvés | termékeny talajára. Mivel pedig kétségtelen, hogy a nagy czélok csak nagy eszközökkel valósíthatók meg és a közömbös tétlenség nem az a fa, amely hasznos gyümölcsöt termel: ezért a mi gazdaközönségünknek is tennie kell és nem szabad j mindent csak az államra bizni. A magyar gazda- j közönség elég értelmes, elég vitális erő lakik benne és összetömörülve elegendő erkölcsi és ] anyagi hatalom felett rendelkezik arra, hogy a saját cselekményeire is támaszkodva, nem egyedül csak állami intézkedésektől, sem pedig az ipar vagy kereskedelem elnyomásától várjon orvoslást, talán nem is egészen helyes ez az utóbbi kifejezés, mert hiszen sérelem nem is történt, hanem igenis helyzetének javulását azáltal igyekezzék elérni, hogy praktikus értelemmel praktikus eszközöket karoljon fel és az intelligens üzletember teljes erélyűvel és nagyvilági rutinjával haladjon egy megvalósítható czél felé.

Tegyen tehát le a bonyodalmas és theoretikus diskurzusokról, melyek a gazdasági élet válságos mozzanataiban különben is semmi értékkel sem bírnak. Nézzen inkább a dolgok elé a hétköznapi, gyakorlati élet rideg valóságában, ehhez alkalmazza eljárását és semmi kétség, hogy ezáltal egy tökéletes rendszerű gazdaság ideális és pozitív eredményű magaslatára emelkedhetik fel. /Tetszés jobbfelől.)

T. ház! Mezőgazdaságunk sulyus helyzete leginkább az érdekszövetségek hiányában leli magyarázatát. Ez a vád első sorban gabonatermelőinket, gazdaközönségünket illeti, kik nincsenek tekintettel korunk szignaturájára, mely a szövetkezeti tendenciák csillagzatában áll. És midőn majdnem mindenütt, majdnem minden termelési és gyártási ágban a jelszó az érdekek szövetsége, a kartellirozás, akkor a mi gazdaközönségünknek is meg kellene már egyszer értenie ezen irányzatok intelmét és szövetkeznie az érdekek tömörítése és csoportosítása által.

Ezzel azonban korántsem akarom azt állítani, hogy az események logikájában gyökeredző, tehát természetszerű elementáris erővel megnyilatkozó válságokat bárminő hatalmi eszközökkel feltartóztatni, vagy meggátolni lehet. Hanem igenis állíthatom, hogy a kedvezőtlen üzleti konjunktúrák némileg korlátozhatók e rendszeres szervezkedéssel. Tehát éri aktív ellenállást értek passziv megadás helyett. És válságos viszonyok közt is, ugye t. ház, nem az fog-e legkevésbbé szenvedni,

a ki a legjobban szervezkedve harczkészen áll a küzdelemre? /Tetszés jobbfelől.]

E szervezkedés alatt ismét természetesen nem a kartellszellemben való azon szövetkezést értem, mely a fogyasztó közönség sarokba szorítását czélozhatná és a mi a gabonaválság piaczi jellege miatt normális időkben különösen sem keresztül vihető, hanem a termelők összeségének egyöntetű akczióját a végből, hogy termékeit egységes alapon is hozzák áruba és igy élvezzék öszszes előnyeit azon rendszernek, melynek ismertetése jelen igénytelen felszólalásom tulajdonképeni tárgya, az melynek ismertetésére kérem szives türelmüket és a mely rendszer a következő. /Halljuk, halljuk!!

T. ház! Álljanak a termelők össze — és az értelmes része bizonyára készséggel csatlakozni is fog ehhez a mozgalomhoz — és alakítsanak egy érdekszövetséget, mondjuk társulatot, mezőgazdasági termékeik értékesítése czéljából, a mi alatt nemcsak az eladást és az, ezzel alaki összefüggésben lévő műveleteket, hanem mindazon teendőket is értem, melyek ezen értékesítésnek szerves kiegészítő részét képezik, mint például az előlegnyujtás a még lábon álló termésre megfelelő kautélák mellett, esetleg a termés begyűjtése és beszállítása, a gazdasági és forgalmi gócpontokon felállítandó nagy raktárakba, ott kezelése, osztályozása, előlegnyujtás a már beraktározott gabonára, annak eladása és elszámolása.

Midezen műveletek alapja az érdekszövetségnek, mint társulatnak a gyakorlati élethez mért organizácziója.

Mindenekelőtt t. ház. tisztába kell hoznunk a gabonaneműek osztályozásának elvét, állandó minták, úgynevezett standardok szerint, a mi hogyha megtörténik, úgy gabonakivitelünk esetleges hanyatlásának nemcsak útját állhatjuk, hanem általában kedvezőtlen üzleti konjunktúrák beálltával a mi kivitelünket más termelő országok rovására még elő is segítjük. Most a gabona, különösen a kiviteli gabona, szilárd minták szerint osztályozva a fogyasztó, vásárló és közvetítő világpiacoknak olyan focilitásokat nyújt, a melyeket az internacionálls kereskedelem egy nagy forgalom keretében nem akar és nem is tud nélkülözni. De gabonánk, illetve búzánk osztályozása elősegítené még az is, hogy a külföldi piacokon a határidő üzlet búzánkban állandósittatnék és par excellence búzatermelő országunk, jellegének megfelelő mértékben fejlesztetnék. Jól tudom én azt t. ház, hogy a mi gabonatermelő közönségünk