Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-16 / 50. szám
Tizennegyedik évfolyam. 50. szám. Vác, 1900. évi december 16. Előfizetési árak: Egész évre .... .12 korona. Félévre...................................6 korona. Negyedévre..............................3 korona. EGYES SZÁM ÁRA 24 FILLÉR. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Megjelenik: minden vasárnapon reggel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Nyilt-tér sora 60 fillér. Bélyegilleték nincs. Kiadótulajdonos: Kovách Ernő. Felelős szerkesztő: HIRDETÉSEKET Dercsényi Dezső. jutányosán felvesz a kiadóhivatal. Magyar karácsony. Vác. dec. 15. A karácsonyi ajándékok kedves divatját is felhasználja az Országos Iparegyesület arra, hogy lendítsen egyel az iparpártolás dolgán, amelyre az egyesület indította meg az országos társadalmi mozgalmat ezelőtt egy esztendővel. Az egyesület lelkes hangú felhívást küldött be hozzánk, amelyben arra kéri a magyar közönséget, hogy csak magyar készítményt vegyen karácsonyi ajándékul. A helyes ideát egész szeretettel ajánljuk a hazafias közönség figyelmébe. A szeretet és a családi örömök ünnepét tegyük a gazdasági sovinizmus ünnepévé is Az iparegyesület felhívása igy szól: Magyar ember ne vegyen idegen holmit karácsonyi ajándékul: ezzel a kéréssel fordulunk a karácsonyi vásár kezdetén a magyar közönséghez. A szeretet ünnepén áldozzunk a hazafiságnak. Ez az áldozat dús kamatokkal fog megtérülni. Ez az áldozat nem olyan, mint más. Nem hazafias Önzetlenséget, hanem hazafias önzést kíván tőlünk. Arról van szó, hogy azokat a milliókat, melyeket karácsony előtt ajándékokra kiadunk, ne adjuk a külföldnek, hanem adjuk a magyar iparnak, Arad város vésznapjai 1848—49-ben. — A Váci Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Kovách Ernő. (9. folytatás.) Ezután nemsokára az ellenség 15 ágyúval legnagyobb gyorsasággal megkezdte K.-Szt.Miklös falut lövetni, hova a mi három ágyunkat nagy lomhán válaszolták vissza, sőt a mint láttam, a granátaik mind a levegőben röppentek szét, a mit a cseh tüzérek úgy is akartak. így azután az észnélküli felállítás folytán 18 ágyúnak a heves tüzelését kellett három ágyúnak viszonozni, — a melyeknél még áruló tüzérek is voltak — és mi nekünk legalább W ágyunk tűzbe sem jött. Mi lehetett ennek a következése, minthogy annak a négy század ■székelynek és két század honvédnek hátrálnia kellett és ezzel a csata el is lett vesztve! Ilyen bolond dolog volt ez, a mit csak Máriássy tudott igy kifundálni, más bizonyosan nem! A lövöldözés tarthatott igy félóráig az ellenség 18 ágyújának heves tüzelése folytán, midőn láttam, hogy K.-Szt.-Miklós szalmafedelű házainak egy része már lángban áll. j amelyet istápolni nemcsak hazafias köte- I lességünk, hanem életbevágó érdekünk is. Itt az alkalom, hogy az egy év előtt nagy erővel megindult társadalmi akció, i mely a hazai ipar pártolását tette feladatává, hatalmas erőpróbát szolgáltasson. ! Ha minden magyar ember azzal az erős ; elhatározással indul a karácsonyi bevásárlásra, hagy csak magyar készitményL vásárol, egyszerre erős látszatja lesz a magyar társadalom iparpártoló felbuzdulásának. Ne szalaszszuk el ezt az alkalmat. Ajándékról van szó, amelyet szabadon választunk meg, nem pedig szükségletről, amelynél olykor rá vagyunk utalva a külföldi í készítményre. Csak olyan tárgyat válasz- i szunk, a mely itthon is készül és vegyük azt, ; a mely itthon készült. Vehetünk szépet is, jót is, olcsót is. A magyar apa magyar ! játékszert adjon gyermekének kezébe, j Szüleinek, testvéreinek, barátainak magyar : földön készült ajándékkal kedveskedjék. A szeretet ünnepén karoljuk fel szeretettel az istápolásunkra nagyon rászoruló, \ zsenge magyar ipart. * I Ez idő alatt pedig az ellenségnek két osztály uhlánusai keresztül vágtatnak a földeken a csalai erdő felé s bennünket a jobb szárnyon ■ megkerülni és az utunkat a hídfőhöz elvágni I akarják. Az én csapatomhoz eddigelé csak egy-két I ágyú golyó sántikált, melynél fogva én felálltam a sáncunk tetejére a csata folyását szemlélni. Ekkor láttam ezt a komikus jelenetet, a melyiken még ebben komoly percben is nevetnem kellett: A mint az ágyúzás folyt, egymásután szaladtak ki a kutyák Szt.-Miklósból a földekre. Érezték a nagy veszedelmet, először vagy öt. kutya szaladt ki, utánuk megint annyi és igy körülbelül száz kutya lótott-futott a földeken keresztül eszeveszetten. Egyszerre csak neki iramodtak és az ellenség feié futottak, a mint ott azonban az ágyuk eldördültek, visszafordult az egész csapat és a falu felé futott. Ide érve megint a mi ágyúink dördültek el, erre ismét esze nélkül az egész csapat visszafordult. így futottak össze-vissza ezek a szegény állatok szünet nélkül fel és alá, jobbra és balra a mezőkön. Az is sajátságos volt, hogy ez idő alatt meg a faluban minden szarvasmarha bőgött, úgy, hogy az ágyú dörgés közt csak a marhabőgést hallottam. Ajánljuk ezt a kérésünket a magyar közönség jóindulatába s erős a hitünk, hogy nem kérünk hiába. Ezt a hitünket építjük a magyar közönség hazafias lelkiismeretére, hazafias önérzetére. Az Országos Iparegyesület végrehajtó bizottsága. A betegsegélyzök reformjához. Vác, dec. 14. (S. B.) 1891-ben a betegsegélyzőpénztárról szóló törvénycikk megalkotóit bizonyára a legnemesebb és leghumánusabb szándék vezette. E törvény alkotói azt remélték, hogy ezzel a törvénynyel az ipari, gyári és egyébb munkás helyzetén nagyot lendítenek, hogy az javuljon. — Elvárták, hogy minden munkás örömmel fogja megragadni az alkalmat, hogy egy kerületi betegsegélyző pénztárba lépjen, mert ez van hivatva, hogy neki megbetegedés esetére gyógykezelést és keresetet, vagy jobban mondva táppénzt biztosítson. S a munkásnak az a tudat, hogy megbetegedés, vagy keresetképtelenség eseté-Igy tartolt ez egy darabig, midőn egyszerre — a mi előre is gondolható volt, — láttam, hogy a székelyek hátat fordítva az égő falunak Uj-Arad felé futnak, a honvédek még utánuk. Ezt a nálam levő tüzérek látván, a két ágyút felmozdonyozták és ők is beszaladtak Uj-Aradra. Most itt álltam én a századommal és még egy másik század honvéddel, mely hozzánk csatlakozott a 17. zászlóaljból, melynek két százada itt Aradon volt, mig a többiek Erdélyben voltak. Ekkor Máriássy rohant hozzám polgári öltözetben, zöld bolyhos téli kabátban, kemény fekete kalapján az ominózus fehér tollal, kezében csak egy korbács volt, — még fáradságot sem véve, hogy honvéd tiszti öltönyt vegyen magára, azután csuda-e, ha gyanúsították a fehér tollával? — és vezényelte, hogy a két századdal nyomuljak be az égő Szt.-Miklósba, az ellenséget onnan kiűzni. Gondoltam magamban, jókor mondod már. Azonban szuronytszegezve még is előrenyomultam a faluba, hova nemcsak hogy az ellenség benyomult, de az ott levő osztrák tüzéreink két ágyúval 20-an az ellenséghez átmenvén, azokat kartácscsal megtöltve felénk fordították és a mint az utcában elorenyomoltunk, heves puskatűz és kartács lövésekkel fogadtak, melynek a következménye az lett, — mert utánunk
