Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-16 / 50. szám

1 VÁCI HÍRLAP nyújtása mellett 3—4 nap alatt felgyó­gyulhatna, mig a jegyzék szerinti gyógy­szer hatása mellett háromszor annyi idő alatt lesz ismét munkaképes. — Már a gyógyszer árában sem lehet nagy kü­­lömbség, de első esetben a táppénz csak a harmadrészét tette volna ki azon ősz- | szegnek, melyet tényleg táppénz gyanánt kifizetni kell. Ha még tekintetbe vesszük azt, hogy a betegsegélyzö pénztárak tag­jait csak munkaképes egyének képezik, hogy a pénztári tagok a legproduklivebb elemet képviselik, könnyen átlátható, hogy mily értékű munkaerő vész kárba hiányos betegsegélyzés következtében. Hasznos kivételt képeznek azon gyári betegsegélyzö pénztárak, melynek tagjai csakis a gyár munkásai, mert ezek már önérdekből is sietnek a beteget alaposan gyógyitatni, hogy ne kelljen neki ingyen munkabért adni. Hogy a betegsegélyzö pénztárak — úgy a mint vannak — nem feleltek meg a hozzáfűzött reményeknek az közisme­­retü, hisz minden illetékes tényező azon fáradozik, hogy a betegsegélyzö pénztá­rak kérdése mielőbb alaposan megoldas­sák. Ezen alapos megoldáshoz akartam szerény képességemhez mérten a fent el­mondottakkal hozzájárulni. A népszámlálási kerületek és a népszámláló biztosok. Vác, dec. 14, Dr. Göndör Sándor főjegyző, a kit a polgár­­mester a népszámlálás vezetésével megbízott, elkészítette a népszámlálási kerületeket és be­osztotta a népszámláló biztosokat. Minden ke­rületben két, egy népszámláló biztos és egy segédbiztos lesz s körülbelül ezer lélek jut reájuk. Felügyelők dr. Göndör Sándor, Korpás Márton, dr. Franyó István és Tanács Géza lettek. Alább közöljük a népszámláló kerületeket olvasóink tájékozására, utána a népszámláló­kat. A második név a segédnépszámláló biztos. Két külső terület is lesz, alsó és felső, ide egy-egy népszámláló kell. 1. Kalvin-utca felső oldala a Kisváci-főút a Buki-sor Duna felőli része és a Duna által határolt rész a Büki és Köhid kivételével. Népszámlálók: id. Körtvélyessy László, Ba­ross István. 2. A Kisváci-főút páratlan oldala, a Hu­­nyady-utca felső páros és Árpád-utca Duna felőli páros oldala által határolt rész a Splé­­nyi-utcávai egészben. Népszámlálók: Miókovics Antal, ifj. Kört­vélyessy László. 3. Kalvin-utca alsó (páros) Kisváci-főút bal (páros), Hunyady-utca alsó (páratlan), Árpád­utca bal (páros), Füredi-utca felső (páros) és a Horváth Mihály-utca, valamint a Duna által határolt rész. Népszámlálók: Fodor Imre, Mészáros Béla. 4. Rákóczy-tér felső oldala Menház-, Lemez­gyár és az Árpád-utca jobb (páratlan) oldala által határolt rész egész a város végéig. Népszámlálók: Berger Mór, Bentze György. 5. Füredi-utca alsó (páratlan) Rákóczy-tér a vasutig. A Középvárosi-főút (páratlan) és a Szt. János-utca felső (páros) oldala által a vasutig határolt rész. Népszámlálók: Schönfeld Arnold, Zsarnó­­czay János. 6. Szt. János-utca alsó (páratlan) a vasutig, a Középvárosi-főút felső (páratlan) oldala és a Széchenyi-utca felső (páros) oldala által ha­tárolt rész az indóházat beleértve. Népszámlálók: Natonek Dezső, Udvardy János. 7. Fegyház-utca, Középvárosi-főút bal (páros) Eszterházy-utca felső (páratlan) oldala és a Duna által határolt rész. Népszámlálók: Tóth Ferenc, Havas Gyula. 8. Eszterházy-utca alsó (páros) oldala, Kon­­stantin-tér, Káptalan-utca jobb (páratlan) Kossuth-tér felső (páros) Piarista-utca felső (páros) Szt. Háromság-tér felső, Sörház-utca felső (páratlan) oldala és Duna által határolt rész. ben se lesz elhagyatva, csak emeli mun­kakedvét s evvel együtt produkáló képes­ségét is. Dacára e szép, nemes és hasznos prog­ramnak mit mutat a tapasztalat? Azt, hogy a tagok nem szívesen, csakis kény­szerítve lépnek a kér. betegsegélyzö pénz­tárba. Hogy miért nem szívesen, annak az az egyszerű oka, hogy a betegsegélyzö pénztár nem nyújtja azt tagjainak, a mit ezek joggal elvárhatnak tőle. A betegsegélyzö pénztár első köteles­sége a beteg tagot gyógykezeltetni és gyógyszerrel ellátni. Most lássuk, hogy történik ez! Úgy mondják, hogy a ke­rületi betegsegélyzö pénztár orvosainak megvan hagyva, hogy a pénztár terhére csak azon gyógyszereket szabad rendelni, melyeket az országos betegsegélyzö alap terhére is szabad. — Az most mellékes, hogy mennyire felel meg a humanizmus­nak az, hogy ha a szegényeket ingyenes gyógyszerekkel akarjuk ellátni, hogy csak bizonyos olcsó szereket adunk nekik, hanem az kétségtelen, hogy a kerületi betegsegélyzö pénztártól igazságtalanság tagjaival tagsági dijuk ellenében igy el­járni. Csak az a csodálatos, hogy a be­­tegsegélyző pénztárak orvosai nem szó­lalnak fel az ellen. Mert pl. ha egy be­tegnél az orvos meggyőződése szerint egy oly szer használhatna, mely ama jegy­zékben nem fordul elő, az orvos mit csi­nál? vagy meggyőződése ellen mást ren­del, vagy pedig azt rendeli, a mit ő jónak talál és — megfizeti. De hogy ez a megtakarítás a gyógy­szereknél tényleg megtakarítás volna, az tévedés. Ez nem megtakaritás sem a pénz­tárra, sem az országra. Mert pl. egy pénz­tári tag megbetegszik. Alapos gyógyszer segítség sem jővén, mit csinálhattam itt két századdal? — hogy visszavonultunk mi is. Uj-Arad utcáiba nem mentem be, hanem a kertek mellett a vár felé indultam, nehogy a várbeliek kijöjjenek és bennünket ezek meg hátulról támadjanak meg. Azonban a várelleni sánctorlaszban találtam a békési önkéteseket Gremsperger József és Baranovics Ferenc századosok vezénylete alatt két ágyúval, kik ez időközben a várból csak­ugyan kirohanó ellenséget visszaverték. Ezeket értesítettem az eseményekről és mond­tam nekik, hogy intézkedjenek, mert ha az ellenség benyomul Uj-Aradra, úgy ők két tűz közé jönnek és nehéz lesz a menekülés 0-Aradra. Ezután én is bementem Uj-Aradra, hogy az ott levő podgyás7omat megmentsem, de erről már az én szemes tiszti-szolgám, Paraszt Tamás eleve gondoskodott s azt is átszállította Ó-Aradra, mintha előre tudta volna azt, a mi bekövetkezett. Nem sokára megjelent Máriássy is a sereg­nek összeszedett részével s elrendelte, hogy mindnyájan menjünk át Ó-Aradra. így végződött ez a gyalázatos nap, nem is csata, a seregünknek egy nyolcad része, alig­hogy tűzbe jött és már megvoltunk verve. Alighogy elindultunk, hallottuk a csalai erdő melletti hídfőnél az ágyúzást, a hová az ellen­séges lovasság már megérkezett, mi nem is arra vettük utunkat, hanem az uj-aradi molnár házak felé, a hol egy komp volt kötélen. Azonban még oda értünk, a puszta Maros partján kellett oda mennünk, a hová a vár­beli ágyuk szolgáltak és kivoltunk téve a vár ágyúgolyóinak, a mit a várbeliek, nem is mulasztottak el felhasználni, mert a mint arra a szabadtérre értünk, minden ágyúból, melyek ebben az irányban voltak fordítva a várból, a leghevesebben ágyuztak reánk és az ágyú golyók mint a lapdák ugráltak embereink közt. Ezen alkalommal kicsiben múlt, hogy az éle­temet ott nem hagytam. Itt egy térdig érő árok húzódott a Maros partján, én abba az árokba léptem embereim­mel és úgy vonultam tovább és menés közt a várra néztem. A mint azután a mifelénk álló várromon ágyufüstöt láttam felemelkedni, le­buktam abban. Egyszer is a többi közt e szerint lebuktam, utánam jött a 2-od őrmesterem Szárnyasi, a ki midőn hirtelen lebuktam, utánam botlott le ő is és abban a percben repült el felettünk közvetlenül egy ágyú golyó, mely az árok szélét is horzsolta. Ekkor tehát a vigyázatommal csakugyan az életemet mentettem meg s Szárnyasi őrmestert is, hogy utánam bukott le akaratlanul az árokba. Végre a komphoz értünk, a melyen át is mentünk. Én ekkor rémitően elvoltam fáradva, mely­hez hozzájárult, hogy a hideg nap miatt szűr volt rajtam, melyet Pesten vettem és két hosszú pisztoly is dugva volt az ővembe, melyeket hiába hurcoltam magammal egész napon át. A mint a Maros túlsó partjára értem, azonnal a földre vetettem magamat kipihenni. A szűrömet meg átadtam melegedni Oszvald főhadnagynak, ki lovon úsztatott át a Maroson és nyakig vizes lett s lovastul együtt majdnem belefult. Ez alatt meg a csalai hídfőnél dörögtek az ágyuk, mert a seregünknek egy része, a mely Uj-Aradon a temető körül volt, arra menekült s utánna nyomult az ellenség zöme is, úgy, hogy az ellenségnek tiz ágyúja lövöldözte a hídfőt. De volt ott egy hires aradi tüzér: Kún József biharmegyei Péterszegről való, a ki két ágyújával annyira távol tartotta az ellenséget, hogy az arra menekülők mind átjöhettek a Maroson az ágyukkal együtt. Veszteségünk volt ebben hitvány csatában két ágyú Szt.-Miklósnál és 150 hiányzó embe­rünk, kik közt lett volna 40 halott és 64 sebesült. i Arad városának ezért ismét bűnhődnie kel- I lett, mert azt a várból déltől késő estig újból I ágyuzták.

Next

/
Thumbnails
Contents