Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-09 / 49. szám

VÁCI HÍRLAP

3

Volt valami a levegőben és Kurdi bácsi nagyon vigyázott, nem ugyan Magyarországra, hanem az ő szükebb hazájára, nehogy valami túlkiadást szavazzanak meg. ő mindig beszélt, ő mindig állt s a vége felé, azt hiszem, remegett már a lába a sok állástól, meg az ellenőrzéstől. ő volt az alsó és felsővárosiak vezetője, szónoka, még azt is megmondta, hogy ki hogyan szavazzon.

Tíz pontján a tárgysorozatnak nagyon könynyen átsiklottak.

A polgármester kijelölte a jegyzőkönyvhitelesitőket, a közgyűlés pedig megválasztotta őket, azután a polgármester dr. Virter Lajos nagyprépost kitüntetéséről szólott magasztalva nagy érdemeit s szivjóságát. A városatyák éljenzése fejezte be az ünneplést.

Bónis János elhunyt képviselő emlékét jegyzőkönyvbe iktatták s az özvegyet jegyzőkönyvi kivonaton értesítik erről, azután dr. Göndör főjegyző egymásután mondotta el, hogy kik vették bérbe a sok városi földet, fatelepeket. Csak a nagylágyasi szántóföldeknél szólalt fel Huj képviselő. Sokalta a bért, engedjen el belőle a képviselőtestület. A szokatlan felszólalásra Gajáry Géza reflektált s azt tanácsolta, hogy Hujék kérvényt nyújtsanak be a bér- Jeenpedés iránt.

A jövő évi legtöbb adót fizető városi képviselők névsorát is felolvastatták s ezek élén áll gr. Csálcy Károly püspök, a ki lelkes éljeneket kapott. A polgármester itt azt kérte a közgyűléstől, hogy az egyes bizottságok mandátumát, a melyek december végével lejárnak, a legközelebbi közgyűlésig hosszabbítsák meg. Bele is egyeztek.

Az állami állatorvos ügyét múlt számunkban ismertettük. Röviden : nem lesz állatorvos Vácon s a polgármester most indítványozta, hogy Írjanak fel a miniszterhez és ne terhelje meg a város költségvetését azzal, hogy Vác maga tartson állatorvost. Gajáry Géza felhasználta az alkalmat, hogy egyet üssön a vármegyén. A feliratot helyeselte, de arra kérte a polgármestert, hogy járja ki a „jóindulatú vármegyénél“, hogy ne gördítsen újabb akadályokat a város kérelme elé, mert akkor hiába való minden kérvényezés. A polgármester mosolyogva jelentette ki, hogy erre megkapta már a biztosítékot, ő pedig arra kéri a képviselőt, hogy a miniszternél járjon el a város érdekében.

A napidijasokat örvendeztették meg ezután. Mindegyik megkapja karácsonyi ajándék címén a fizetésének felét, sőt a közgyűlés felhatalmazta a polgármestert, hogy a szorgalmasabb dijnokoknak többet is kiutalványozhasson.

Olyanról, a mi még nincs, szóltak ezután: a városi mérnökről. Mindenkinek kell, tudják, hogy szükséges, még sem kreálták ezt az állást, most pedig a mezőgazdasági bizottság megsürgette, meddig lesz ez a nagy város mérnök nélkül. A polgármester meg hozzátette, hogy fiókjában vagy négy sürgető felszólítás pihen a főispántól, a ki uj állások kreálását s betöltését kívánja a várostól. Tovább huzni, halasztani nem lehet, tehát adjuk ki a pénzügyi bizottságnak véleményadás végett, hogy rövid idő alatt tegyen előterjesztést.

Az árvatári tőkék elhelyezése nem adott vitára alkalmat. B’eresrészben a takarék és iparbank kapja kamatoztatni.

— Jobb helyekre úgyse lehetne tenni! — szólt a végén meggyőződés hangján Sebők József.

1898-ról szóló számadásokat a vármegye is rendben találta, most a felmentvényt a közgyűlés megadta a számadóknak s azután jött volna a jövő évi költségvetés tárgyalása.

Sötét volt a teremben, lámpákat állítottak az asztalra s a képviselőknek nem volt kedvükre, hogy felolvassák a költségelőirányzat minden tételét, a mit már úgyis ismernek. Csak a pénzügyi bizottság véleményes jelentését (a miről meg kell jegyeznünk, hogy a sablontól eltérően, igen szépen van megfogalmazva) olvasta fel a főjegyző :

— ... ajánljuk a nagymérvű takarékosságot! ez fejezi be a jelentést s ott benn a sötétben a gazdaképviselők közt helyeslés ha'.lik. Egyébként egy-két tételen javítottak, mint mi előre megírtuk azt múlt vasárnapon.

A pénzügyi bizottságnak jelentései kerültek most sorra. Legelső volt a közmunkák jövő évi sorozatának megállapítása.

Huj képviselőnek a Kukorica-utca kikövezése kellett volna s az alvárosiak helyeseltek hozzá. Hosszasan beszélt s a polgármester azzal nyugtatta meg, hogy majd megnézzük azt az utcát s ha lehet segíteni, segíteni fogunk. Ezután meg Csillon Izidornak szereztek nagy örömet, mikor a főjegyző felolvasta, hogy a Konstantin-téren az ut és a járda közt levő fejköveket kicserélik, kikövezik.

— Ez lesz a leghelyesebb! szólt örvendezve rögtön magyarázni kezdte a szomszédainak, hogy ma egyetlen kocsi sem tud megállni ott, kivéve Bauer Mihály lovait.

A múlt évi sok féle alap és letét meg lett vizsgálva, persze, hogy rendben voltak, de azért itt sok hozzászólás történt. Van ugyanis csomó pénz a pénztárban, a mely kamatozik, de kamatját nem vették még fel. Utasitották a pénztárt, hogy küldje el mindegyik összeget rendeltetési helyére. Trümmer Sándor és Fóti Gyula sorolták fel, hogy hova is illetékesek ezek a pénzek.

— Van egy kétszáz forintos alap tenyészkan vételére.

— Hát azt mér’ nem adják ki? kérdik ott lenn a sötétben.

— Már bocsánatot kérek, kétszáz forintnak évi kamata tiz forint, abból pedig minden évben nem vehetünk tenyészkant. — Adta meg a felvilágosítást nagy derültségben a polgármester.

Még valahol a napidijasok karácsonyi ajándékánál jártak, már Löwinger József felállott s ezzel jelölvén, hogy elsőnek foglalja le azt a dicsőséget, hogy a népbank házának megvételét lecsépeli. Ügy is volt. Sok a kiadásunk s ne vegyük meg a házat, ne építsünk: ez volt a veleje beszédjének.

— El kell feledni örökre! kiáltotta Monszpartli József s helyeseltek hozzá a körülötte ülők.

Kurdi Bálint tűzzel, lelkesedéssel beszélt:

— Nem kell nekünk luxus-ház. Nincs pénzünk óvodára, nincs pénzünk erre sem. Hát a nép érdeke semmi ? (Ez volt a sláger s ekkor már rekedtté vált a hangja).

Dr. Freysingernek is szólnia kellett. A pénzügyi-bizottság ugyanis megvételre ajánlotta a házat, de most a közhangulat úgy fordult, hogy indíttatva érezte magát kijelenteni, hogyha a bizottság javaslata el nem fogadtatnék, nem vonnak le abból semmiféle konzekvenciát.

—- Elrendelem a névszerinti szavazást! szólt a polgármester.

— Felállással szavazzunk ! zúgtak hátul.

— A polgármester úr nem határozhat magában — szólt most Csávolszky József — a közgyűlés határozhat s nyilváníthatja, hogyan szavazza le az előterjesztést,

— Elnöki jogomnál fogva elrendelem a szavazást — válaszolt rá nyugodtan a, polgár mester — lássuk, kinek az érdeke, hogy Vácnak egy diszes szállodája ne épüljön fel.

— A polgármester úr terrorizálni akar! — szólt idegesen Csávolszky s rögtön dr. Morlin Zsiga állott fel s jelezte, hogy a községi

törvény a polgármesternek ad igazat, mer névszerint kell szavazni.

Véget ért ez a kis incidens is és a szavazás megkezdődött. Érdekes volt. Ott lenn a sötétben mással nem is mertek szavazni, mint nem-mel, mert ha valaki igen-ve nyitotta száját, Kurdi bácsi rögtön rászólt:

— Te nem-mel szavazol !

így tizenegy szótöbbséggel elbukott a javaslat. Hibája az volt, hogy a vételt egybekapcsolták az építéssel s ma legfeljebb a házvételre, nem az építésre is akad pénzünk. Nyugodjék hát békében a feltámadásig! Mert lesz feltámadása: előbb-utóbb meg kell a népbank épületét venni, ha a kissörházat fel akarják építeni. Lehet, hogy akkor drágábban, de legalább akkor annyi érdek már-már nem fog közrejátszani — a szavazásnál.

A miniszterrel felbontották ezután a szerződést, a melyet a szőlőtelep ügyében kötöttek. Ennél azonban nagyobb érdeklődésre tartott számot a révátkelés ügye. Hétezer koronáért a Fürge s minden parti felszerelés a városé lesz. Ez volt az előterjesztés.

— Lássuk azt az ajánlatot, a melyet uj vállalkozó nyújtott be! — szólt Kurdi bácsi.

A polgármester és Csávolszky József most már egy nézeten voltak s egymásután jelentették ki, hogy ezzel az ajánlattal, a nélkül, hogy az ügyet véglegesen rendezzék, nem is foglalkozhatnak. Kurdi és társai megnyugodtak.

Végezetül a polgármester adott felvilágosítást a világítás ügyében történt intézkedésekről s bejelentette, hogy a bizottság két város villamos világositását fogja legközelebb tanulmányozni.

Öt órakor ért véget a közgyűlés egyptomi sötétségben.

A koreskedőifjak alakuló gyűlése.

Vác, dec. 8.

Az eszme régi: egybehozni társaságba a kereskedőifjakat, a terv uj: nem fúlt bele a bizottságokba, mert rövid egy hónap alatt im, a kereskedőifjak egyesülete megtudott alakulni.

Jelűnek Ágoston, ifj. Oltó József és Bakonyi Kálmán érdeme, hogy ily rövid idő alatt a megalakuláshoz vitték az ügyet s a szombati gyűlésre mindent igazi, lelkes munkával előkészítettek.

A Pannónián szombaton délután három órára mintegy hatvan kereskedőifjú jelent meg, hogy meghallgassa az előkészítő bizottság jelentését s megalakuljanak egyesületté.

Jelinek Ágoston mint korelnök foglalta el az elnöki széket, mellette buzgó munkatársai, körülöttük az érdeklődő ifjúság.

Az elnök üdvözölve a megjelenteket, örömének adott kifejezést, hogy az ifjúság társaskörré akar alakulni s ha ez meglesz, úgy az egyesület díszére fog válni lársadalmunknak. A kör elve, egy mindenkiért s mind egyért s ez vezesse a tagokat majd működésükben. Kérve a főnökök pártfogását is a közgyűlést megnyitottnak nyilvánította.

Ezután felolvasta az előkészítő bizottság jelentését, a melyben dicsérőleg emlékszik meg Kürti Lászlóról, a ki legutóbb ezt az eszmét felvetette. Az alakuló előkészületet megtartva, a főnökök rögtön belátták a kör szükségességét s 1400 koronát jegyeztek a kör céljaira. A kör ideiglenes helyisége a betegsegélyzőpénztár volt helyisége. Szóval két kaszinó kerül egy épületbe. Az évi költségvetés 800 frt lesz körülbelül, a mely az adakozásokból, a tagsági és pártoló dijakból fölösen megtérül.

Bakonyi Kálmán felolvasta a kereskedőifjak egyesület-ének alapszabálytervezetét, a melybe befoglalvák az egylet céljai, tervei, az ifjúság