Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-09 / 49. szám

4 VAGI HÍRLAP művelése, felolvasások stb. Az egyesületnek háromféle tagjai vannak: alapítók, a kik száz koronát adnak az egylet nemes céljaira, a pártolók, a kik nem kereskedők s rendes tag­dijat fizetik, a rendes tagok a kereskedőifjak. A tagsági dij egy korona lesz havonkint. Az egyletnek lesz könyvtára s játéktermei. A tisztikar elnökből, alelnökökből, titkárból, jegyzőből, pénztárnokból, ellenőrből, könyv­tárnokból háznagyból, ügyészből, a választ­mányból és a felügyelőbizottságból áll. Az egyesület felolvasásokat is rendez, a melyeket tagok is tarthatnak és az ily felol­vasásokra a nagy közönség meg fog hivatni. Az utolsó paragrafusok az egyesület feloszlá­sáról szólnak, a melyre, reméljük, sor nem kerül. Ezután következtek a választások. Elnök: Jelinek Ágoston. Alelnökök: ifj. Ottó József, Holczer Dezső. Titkár: Bakonyi Kálmán. Pénztárnok: Torday Jenő. Jegyző: Szénczy István. II. jegyző: Csedrik Miklós. Háznagy: Kürthy László. Könyvtárnok: Mocsáry Kálmán lett. Választmány: Váró Károly, Beck Iván, Boros Jakab, Reizmann Gyula, Mayer Károly, Her­mann Emil, Vadas Márton, Hencsey József, Velzer Alajos, Bárány János, Marosy Dénes, Intzédy Soma, Rajzó Imre, Jäger Gyula, Abe­­lesz Simon és Beck Gyula. Számvizsgáló bizottságba : Elnökké : Rostet - ter János, tagokká: Zilzer Sándor, Kubinyi Géza lettek megválasztva. Ezzel ért véget a közgyűlés, a melyen a főnökök közül is számosán érdeklődéssel vettek részt. Helyi és vidéki hírek. Pálffy János gr. és Gajáry Géza. Budapest, dec. 4. Kedves kis apróságot hallottunk a napokban. Kedden volt a koronaőr választása a parla­mentbe s annyi fényes diszmagyart, mint ezen az ülésen, kevés ország lát együtt. Ezen a gyűlésen folyt le a következő érdekes jelenet, a melyről igy szól tudósításunk: A keddi összes ülésen élénken mutogattak egy szikár, magas, finom arczú urat. Öreg em­ber már: galambősz ; azaz csak a bajusza, a haja nem; mert olyan nincs. — Nézzétek, — mondották a karzatokon, a folyosókon, a teremben, — ez Pálffy János gróf, a nagy mecénás. — Igen, a ki a minap vagy három milliót adott a középosztálynak. Érdekes ember. Hogy sürög-forog, hogy érdeklődik minden iránt. Az öreg úr csakugyan nagy elevenséggel járt­kelt a törvényhozás helyiségében a hol nem igen otthonos. Egyszerre megszólítja egyik mág­nástársát : — Mondd, kérlek, nem ismered azt a hatal­mas kurucfejű urat ott az elnöki emelvény mellett ? — De igen, az Gajáry Ödön. Mindjárt be­mutatom neked. És bemutatta. Szemmellátható volt, miként gyönyörködik az öreg mágnás a jó magyar típusban. Nagy szívélyességgel szólt Gajáryhoz: — Ha jól tudom, ön az én vármegyémből való ? — Úgy van kegyelmes ur. Tudniillik az én öregapám igen egyszerű és becsületes szegény zsidó doktor volt Gajáron. — Ön egyszerre beférkőzött szivembe. Kevés ember emlékezik igy meg őseiről. Ma ilyet el szoktak feledni! Pálffy gróf megütközve nézi a hatalmas ku~ rucfejet. De hamar megbékül, hiszen lát ő itt még kurucabb fejet is. Mindjárt arra is tereli a diskurzust a kellemetlen témáról. — Nézze csak azt a szittyaképű leventét abban a lilaszin attilában. Minő koponya, minő délceg bajusz. Rajongok az ilyen pompás férfiak­ért. Ez a legszebb képviselő. Ismeri ? — Hogyne. A testvéröcsém: Gajáry Géza... Az öreg gróf most már nem várta be, a mig újra értesül, hogy ennek az ideáljának is öreg zsidó volt a nagyapja Gajáron, hanem egyenesen odalépett Gajáry Gézához és be­mutatkozott. — Egy kérésem van önhöz, — szólt aztán az ámuló képviselőhöz, a ki nem tndta elkép­zelni, mit kérhet tőle a sok milliók ura. — Parancsoljon, kegyelmes uram. — Van önnek fotográfiája ? — Már hogyne volna. — Ugyan ajándékozzon nekem egyet. Olajba fogom önt festetni. Ilyet ritkán látni az ősi galériákban. Gajáry Géza köszönte a megtisztelgést és aztán odább akart állani. De nem addig a! Pálffy János gróf nyomon követte, a merre csak ment és állandóan müértő szemekkel ta­nulmányozta élete legszebb koponyáját. Gajáry már izzadni kezdett a tisztességtől s azon töp­rengett, miképen terelje el magáról az öreg gróf makacs érdeklődését. Végre mentő gondo­lata támadt. Egyet perdült s eltűnt az ajtón. Pálffy János persze utána. Pár perez múlva egyedül jött ki a folyosóra. — Nos, nos, — kérdezték a honatyák, a kik már értesültek Gajáry dicsőségéről, — hova tetted az öreget ? — A szépet a szebbel, egyszerűen legyőzet­­tem magam a — büffékisasszonyokkal. Pálffy János csakugyan ott maradt a büffé­­ben, a hova Gajáry Géza csalta és csak akkor került o^nan elő, a mikor a tiszte szólította — királyhoz. — Uj őrnagy. A király Furtinger Károly első osztályú honvédhuszár-kapitányt őrnagygyá nevezte ki s rendeletére a váci honvédhuszár­ezredhez helyezték ál. Az uj őrnagy már el­foglalta állását. — A főispán köszöneté. A héten kö­szönte meg Beniczky Ferenc Pestvármegye főispánja Vác város közönségének, hogy őt díszpolgárrá választotta a következő levéllel: Tekintetes Polgármester Úr! Kiváló megtiszteltetésnek tartom, hogy a a vezetése alatt álló város közönsége engem tagjai diszpolgárává választott meg. ' Felfogásom szerint a közélet emberére meg­­tisztelőbb és becsesebb elismerés nincsen, mintha egy közönség az őt törvényben meg­illető jogokat a község kötelékén kívül álló egyénre is ráruházza, őt kebelébe felveszi. Mély köszönettel fogadom tehát az engem ért megtiszteltetést és kitüntést. Felkérem a tekintetes Polgármester urat, miként mélyen érzett hálámat és köszönete­­met a város közönsége előtt is melegen tol­mácsolni szíveskedjék. Budapest, 1900. november 29 én. Hazafiúi üdvözlettel Beniczky Ferenc. — Az elfeledett Vörösmarty. Nem mozgat ki kényelmes nyugalmunkból semmi. Mintha aludna letargikus állomban a mi társa­dalmunk. Kerestük az okokat és úgy találjuk, hogy azok, a kik hivatva vannak a társadalmi életünket vezetni, elvonulnak s önmagukkal tel­nek el, vagy kis társaságukkal elégednek meg. Nem érdekli őket senki, semmi. S ha az ifjú­ság kezdeményez valamit, a válasz rá a ki­csinylés, hisz az az ifjúság nem tekintély, nem állás, nem is igen érdekes támogatni. Ez az ifjúság pedig nagyon könnyen vezethető, ennek dacára is csak lesi a vezetőket S tud lelke­­edni. Ám nem mozdulnak. Még Vörösmarty száz éves ünnepén sem, a midőn minden város szétküldi lapok utján a hírét, hogy mi ünne­peltük a magyar nemzet egyik legnagyobb díszét, költőjét, emlékét. Hát vártuk, hogy a kaszinóból, vagy a katolikus körből kiindul a mozgalom: ünnepeljük. Mind a két körnek ez is kötelessége lett volna. Ez is és sok más, a mi miatt a mi társadalmunkban egy kis vér kezdene keringeni. De hát nem nekünk kell ezt megmagyarázni, nem is akarjuk, csak örömünknek adunk kifejezést, hogy akadt egy egyesület, a mely a nagy nyilvánosság előtt fog áldozni Vörösmarty szellemének. Ez a dalárda. A tevékeny kis társaság, minthogy Vörösmarty-ünnepet csak az iskolákban, szűk körben tartottak, elhatározta, hogy a nagy közönségnek matinéét rendez. Két hét múlva, délelőtt lesz a Kúrián és egy korona a belépő dij. Az összes jövedelmet pedig elküldik a Vörösmarty-szoborra. Majd meglátjuk akkor, hányán lesznek ott. Hiszszük, hogy a mi társadal­munkat is fel tudja rázni egy-két órára a nagy Vörösmarty szelleme. — Örömhír a tisztikarnak. Megbíz­ható jó helyről értesülünk, hogy a helybeli katonai lakbérosztály változni fog. És pedig valószínűleg a hatodik, de lehetséges, hogy az ötödik lakbérosztályt fogják helyben állomásozó honvédhuszártisztek élvezni. A változás már januárban meglesz. — Gajáry Géza beszéde. Mai szá­munkhoz mellékelve küldjük szét Gajáry Géza országgyűlési képviselőnk hétfőn a parlament­ben tartott nagy beszédét. Akaratunk ellenére itt foglalkoznunk kell laptársunk a Váczi Köz­löny hírével is, mert az igazság eltagadása nem illik még egy távozó szerkesztőhöz sem. Első sorban nem illik főleg egy plébánoshoz, hogy Gajáryt kigúnyolja azért, mert a siketnémák,, hülyék, vakok érdekében tartott beszédet, olyan beszédet, minő a parlamentben még el nem hangzott s a melyikre a közoktatásügyi mi­niszter azt felelte, hogy valósággal tanulmány számba megy. Másodszor nem illik tudva azt mondani, hogy Gajáry csak két beszédet tar­tott, mert bizony három nagy beszédet mon­dott a parlamentben (kisebb felszólalásainak számát sem tudjuk) a bizottságokban pedig mindenkor jelen van s mindenkor hozzászól a szőnyegen levő tárgyhoz. A parlamenti illem pedig azt tartja, hogy egy fiatal képviselőtől szerénytelenség mindig beszélni s ezt szem előtt is tartják mindnyájan. Búcsúzóul minden­esetre jó lesz megtanulni a plébános úrnak, kinek tolla a felekezeti harcért mártódott min­­big tintába, hogy még Zagyvarékason is, nem csak Vácon kötelező lesz az. hogy az igazságot meg ne másítsa. S ha mégis megteszi és rajta kapják, ne vegye majd rossz névé i, ha az ő igazságát hívei nevén fogják nevezni. Lássa a plébános úr, az ő igazsága olyan, hogy múlt­kor midőn a Magyarország-bó\ átvett hírét rektifikálnia kellett volna, úgy irta meg új hírét, hogy a bocsánatkérés helyett újabb sértéssel illette képviselőnket. így végezni a váci Írói működését, nem irigyli tőle senki. — Itthon. Havas Péter, Havas Pál közös­hadseregbeli főhadnagyok hosszabb tartózko­dásra szüleik látogatására haza érkeztek. — A jövő évi esküdtek. December tizenegyedikén a pestvidéki törvényszéknél Szeyfried József elnöklete alatt állítják össze a jövő évi esküdtek névlajstromát. Városunk­ból több, mint háromszáz esküdtképes egyén van felvéve. Az ülésen hivatalból jelen lesz dr. Zádor János polgármester. — A próbaszónoklatról. A negyedik rabbi, a ki a váci izr. statusquo hitközség előtt bemutatkozott dr. Löwy Gusztáv lőcsei rabbi, Löwy Hermann Széchenyi - utcai ke-

Next

/
Thumbnails
Contents