Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-11 / 45. szám

Tizennegyedik évfolyam. 45. szám. Vác, 1900. évi november 11. VÁCI HIRLAR Egészbe í Lena: VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Félévre..................................6 korona. Negyedévre............................3 korona. Megjelenik: minden vasárnapon reggel. EGYES SZÁM ÁRA 24 FILLÉR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közle­mények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirde­tési pénzek. Nyilt-tér sora 60 fillér. Bélyegilleték nincs. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovácb Ernő. Dercsényi Dezső. HIRDETÉSEKET jutányosán felvesz a kiadóhivatal. A köz- és a magánvilági­­tásunk. Vác, nov. 4. A múlt hét elején komoly társaságok­ban két témáról beszéltek: a világitási kérdésről (villany legyen-e, vagy gáz) és a polgármesterről, a kiről most tudták meg, hogy nincs olyan világító anyag, a melyet ne ismerne s jó vagy rossz elő­nyeit fel ne tudná sorolni nagy alapos­sággal. Tehát újra a világítás? Szinte unalmas már a cikkek ilyen címét olvasni. A Váci Hírlap két esztendő alatt legalább huszonöt cikkelyben sürgette a világitási • kérdés újabb felvételét, ne vegyék rossz néven tehát, ha abból az örömből, hogy közel állunk a világitási ügyünk megoldásához, mi is kivegyük kis részünket. Mert közelállunk. A pénzügyi bizott­ság egy köztiszteletben álló régi tagja, mérnökember, úgy nyilatkozott, hogy azon az egy hétfői napon több történt a vilá­gitási ügyben, mint az elmúlt három esztendő alatt. A polgármester ismertetése Arad város vészuapjai 1848—49-ben. — A Váci Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Kovách Ernő. (4. folytatás.) A csata tartott reggeltől délig változó sze­rencsével. Az oláh tömegeket a rendes katona­ság előre tolta, hogy a hátrálókat közülök lelövik azon kijelentéssel, melynek folytán az oláhok holttestjeikből egész torlaszok képződtek, azért még is a szuronyaink elől a legnagyobb rendetlenségben futottak meg, de végre a hegy­ségről tüzelő 11 ágyú ellenében levő öt ágyunk­nak kifogyott a töltése s seregünk a nélkül, hogy újra megtámadni merte volna az ellenség őt, visszakellett neki vonulni Aradnak, a mi­nek folytán történt, hogy Uj Aradról a mi csapataink visszavonattak Ó-Aradra, pedig az ellenségnek eszeágában sem volt, sőt nem is merészelt a visszavonuló magyar csapatok után Aradnak tartani, örült s megelégedett azzal, hogy a magyarok Lippát otthagyták : azzal az eredménynyel egészen megvoltak elégedve. A mi veszteségünk nem sok volt Lippánál, az összes világitási anyagokról, többel használt ez ügynek, mint a három év alatt felhalmozott öt kiló akta. Kár, hogy bár szép volt az érdeklődés múlt hétfőn, nem volt egyben nagyobb is. És most már az értekezlet után sejt­hetjük, hogy villany, vagy gáz az, a mivel köz- és magánvilágitásunkat elfogjuk látni. Mikor? A felbuzdulást tekintve azt hihet­jük, hogy talán nem is egy év leforgása alatt. Azt is sejthetjük, hogy azok az illetékes faktorok, a kik majd döntenek a nagy­­fontosságú kérdésben, javarészt a villa­­mosvilágitás mellett állanak. Szó sincs róla, szebb, tisztább, mint Hörl dr. mondja, egészségesebb világítást ma nem is isme­rünk. De vájjon ezért az előnyökért fel­áldozzuk-e szép tiszta utcáinkat, engedjük, hogy a közvilágítás csak annyiban halad­jon előre, meri villanynyal világítunk? Mert csak egy kis ellenvetés: vájjon, kérjük szépen, hogyan is fog festeni például a Káptalan-utca két oldalán be­drótozva? Kitegyük-e magunkat annak, köztünk öt debreceni önkéntes. Az oláhok holttestjeit kocsi számra hordták el, minek folytán ők tovább a császári sereggel harcolni nem akarván, hazájukba szétoszlottak, minek folytán azok pedig visszamentek Temesvárra és Lúgosra. így hát igen nagy hiba volt Uj-Aradot a mi csapatainknak odahagyni, mert Arad várá­ban már oly nagy volt az eleséghiány, hogy, a mint megtudtuk, ezentúl nyolc napra sem volt kellő eleség. Ennek folytán siettek is a várbeliek utánunk kijönni s hamarjában a mi élelmi szereket Uj- Aradon és Kis-Szt.-Miklóson találtak mind becipelték a várba. Ez volt az első szerencsétlenség Arad városára! A csalai hídtól bementünk Ó-Aradra, hol engemet özvegy Urbánnéhoz szállásolták a pesti főutcán. Ez a ház már tisztekkel tele volt rakva, köztük volt első helyen Asztalos Sándor száza­dos, az aradi 29. számú honvédzászlóatjnak ideiglenes parancsnoka, ki egyúttal az özvegy háziasszonynak nagyon a kedvében is járt — igy azután nekem, egy fűtetlen udvari szoba jutott betört ablakokkal, minek folytán sajnál­tam Uj-Aradon a jó sváb paraszt meleg szo­báját és nagy párnáit, melyeket olyan helyte­lenül kellett odahagynom. hogy más világitási rendszerről álmodoz­zunk, miként azután sóhajtozik sok, ma villanynyal világított város, mert a 16 gyertya fényű körte csak 8—10 gyerlya­­fénynyel ég, mert az áram drága, mert a mérőórák nem mutatják az igazat s a közönség a mellett, hogy drágán fizet, az áramórák miatt zaklatásoknak van kitéve. Ugy-e kompetenseknek fogadhatjuk el Debrecen és Komárom városokat? Nos, ezeknél villany ég az utcákon s kezeink közt levő jelentésekben azt tanácsolják a városoknak, hogy ne vezessék be a villanyt. Ők is szabadulni óhajtanak tőle! Jól meggondolandó ez akkor, a midőn együtt akarjuk megoldani a köz- és magánvilágitást. Mert ha csak az ulcai világításról van szó, akkor egy percig sem szabad haboznunk és a gázt kell elfogadnunk. Nagyobb, szemre egész­ségesebb világítást nem adhatunk a gáz­­_ nál. ügy áll az arány a villany és a gáz közt, mint egy a héthez. Emellett százhar­minc gyerlyafényű gáz kerül annyiba, mint November 15. Másnap, miután százados ez időszerint csak egy volt a zászlóaljnál, báró Bornemisza János 1 az 1. század parancsnoka és esetleges helyettes ; zászlóalj parancsnok is, én a zászlóaljnak a j 3-ik század parancsnokságát kaptam, melyet azonnal elő is állitattam. A század létszáma 215 ember volt, kik közül lőfegyvere volt 80 embernek, a többinek csak kaszája. Egyenruhájuk pedig csak hat altisztnek. Elgondolhatni, hogy örömem és büszkeségem a századomban nem volt, szinte rösteltem annak vezényletére előállni, nemcsak hogy mind újoncok voltak, kik semmihez sem ér­tettek, de se egyenruhájuk, sőt fegyverük sem volt. Gondoltam, Isten segitse ezt a szegény magyar nemzetet! Borjú helyett lógott oldalukon a vászon­­tarisznya, tele kenyér és szalonnával, katona köpeny helyett a parasztszűr s kezükben a hosszunyelű kasza. így parádéroztam az én századommal, a kik pedig rendes honvédek voltak! Azonban ezen századnál volt az első őrmester Lehóczky Ákos régi katona és gránátos altiszt, ki a szolgálatnak minden ágát értette. Ez egy magas 40 éves szőke ember volt. igen nagy és sűrű, hosszú szakállal, mely neki 1 csaknem derékig ért, melyet mutatványkép, ha VÁPÁM T FPM APVAW kárpitosmű — s javítási műhely, VnVJvil LüluiinvJ I UDO díszítési vállalat és zászlógyár. Risváci-főút 10. sz. (a kőkapu közelében.) Legolcsóbb árak! Pontos kiszolgálás! Szolid munka! STEINBACH kárpitnsinester, díszítő, dlszmnfestész, szakértő lakásberendezésekben, műtárgyakban és régiségekben. "Vácon. Budapesten Bécsben 1900 óta. 1896 óta. 1871 óta.

Next

/
Thumbnails
Contents