Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-11-11 / 45. szám
VÁCI HÍRLAP a tizenhat gyertyafényű villany. Tehát hasonlithatatlanabbul olcsóbb. Csöveken, megy, ezeket a föld rejti el, utcáink tehát nem lesznek elcsúfítva. Egyetlen s megvalljuk, nem alaptalan ellenvetés, hogy úgy a vizgáz, mint a széngáz mérges. De hát azzal a gondolattal ülünk a vonatra, hogy éppen ez a vonat fog összeütközni? Mert hát mérges a gáz, Budapesten s más városokban, a hol kiterjedt hálózata van a villamostársaságoknak, talán villanynyal világitnak ? Halvány képet festettünk arról a két világitási anyagról, a mely legközelebb küzdeni fog a városért. Melyik fog győzni, a villany, vagy a gáz, még nem tudjuk. Lehet, hogy az, a melyik olcsóbb, lehet, hogy a drágább. Nagy sulylyal esik ebbe a kérdésbe a püspök véleménye, a ki tudvalevőleg már tárgyalni is kezdett palotájának villanynyal való világítása ügyében s csak arra a hirre hagyott fel a gyors munkával, hogy a város is tesz már valamit. Sok szó fog esni még a világitásunkról, de közben tetteket is várunk. A város közönsége megkívánja, hogy tisztes legyen világításunk. S megkívánhatja, hogy azok, a kik akár az egyik, akár a másik világitási anyag mellett foglalnak állást, ne akadályozzák meg a világitási kérdés megoldását csupán sértett hiúságból, mert nem az ő tervük fogadtatott el. Sőt buzgón közreműködve, szerezzenek maguknak elismerést azért, hogy városunkat egy lépéssel közelebb vitték az igazi modern városok sorához. * A hétfői gyűlés lefolyása ez volt: Megjelentek ott Gindrich József és Ileitter Ödön bizottsági tagok, Péts Sándor, Preszly Gyula, Ilörl Péter dr., Révész Béla, Nagy Sána fejére felcsapta, még hátul a fejetetejére is jutott abból és úgy tevén fejére a csákót, az arcából semmi sem látszott. Ez azután értett mindenhez s a századparancsnoknak a jobb keze volt. Azonban részeges ember és akkor izgága természetű volt, mely sok kellemetlenségre adott alkalmat és az ellenség előtt gyáva is volt. Ez volt egy igazi példánya a régi kiszolgált osztrák katona-altiszteknek s a mellett hazug és dicsekedő, mint egy Hári János. Csakhogy a szolgálatnak minden ágát ismerte és a legénységgel katonásan eltudott bánni. Ennél fogva a mi mostani gyarló katonás világunkban ez az ember még mindég sokat ért, mert a többiek meg, akármennyi jó lelki tulajdonaik mellett, semmihez sem értettek! Ilyen auspiciumok közt kezdtem meg tehát én a katonai pályámat a magyar honvédségnél, hogy hazámért életemet és mindenemet áldozzam ! Délután a századdal mindjárt gyakorlatot tartottam, a midőn némi örömemre tapasztaltam, hogy a lépés — sőt arcmenet és kanyarodásokban is már nem vélt előmenetelt tettek. Fegyver kezelést' meg a kasza nyelekkel tanítottam, a mi ugyan nagyon furcsa volt, de még is előny volt arra, hogy ha puskát kapdor és Péterffy Károly mint érdeklődők, a jegyzőkönyvet Bárdos Ernő fogalmazó vezette. Dr. Zádor János polgármester mint elnök nyitotta meg az ülést s vázolni kezdette a város ama határozatát, a melyben a világitási kérdés megoldására régebben bizottságot küldött ki. A másfelórás nagy hatással előadott beszédet a következőkben ismertetjük: Általános régi az óhaj, hogy a város úgy közvilágításában, mint magánfogyasztásában a petróleumnál alkalmasabb, más világitási rendszerre térjen át, hogy ezzel a közvilágítás javíttassák, hogy a magányosok az eddiginél alkalmasabb, jobb és gazdaságosabb világitó anyagot nyerjenek. A közvilágítás szempontjából szükséges, mert a petroleum elavult, az újabb kor magasabb igényeinek nem felel meg. Szükséges közbiztonság szempontjából, de főképen a város fejlődésének, haladásának szempontjából. Hacsak a közvilágítás javítását tartanók szem előtt, a kezdés megoldása nem ütköznék nagy nehézségbe, mert ha a manapság divó és számbavehető bármely világitási rendszert hoznánk is be, már is jelentékeny javítást érnénk el anélkül, hogy a várost pénzügyileg jelentékenyebben megterhelnők. Azonban itt is gondos körültekintéssel és komolyabb megfontolással kell eljárnunk, mert az eredmény nem ugyanaz hasonló költség mellett ha egyik, vagy másik rendszert alkalmazzuk. Az idegenek pedig csak akkor keresik fel nagy számban városunkat, ha igazi modern várossá leszünk, a melyhez egyik elengedhetlen lépés: a jó világítás. A világítás kérdésnek megoldása azonban megfontolandó, ha a magánérdekeket nem akarjuk figyelmen kivül hagyni. — Mert a mi a közvilágításra teljesen célszerű és alkalmas, nem annyira megfelelő a magánfogyasztásra. Hogy a magánfogyasztásra való alkalmatosságát megbírálhassuk, akkor tekintetbe kell vennünk, hogy mennyibe kerül s arra kell törekednünk, hogy minél olcsóbb legyen az ára, hogy azt általánosan használhassák, ne csak egyesek, gazdagok s vagyonosok, hanem használhassa a szegényebb osztály is. Ne legyen luxuseszköz, hanem igazán közszükségletre is szolgáljon, hogy használhassuk ipari célokra és emellett mindenkor a háztartásban is felhasználhassuk fűtésre, főzésre stb. és végül lehetőleg veszélytelen legyen. nak kezeikbe, azzal a szerint még is mindjárt fognak tudni bánni. Azonban a mi a fő volt, az nem hiányzott embereimnél, mert azért a szűr és ködmen alatt ott dobogott a haza iránti lángoló szeretet keblükben, a mi azután a nyomorúságos kinézésű katonákból is hősöket teremtett — a mint úgy is volt. Különös egy időszak volt, mondhatom, hogy már a levegőnek volt egy különös balzsamos illata, mely az embernek a keblét és szivét elfogta s azt egy bizonytalan cél felé hajtotta, nem tekintve éhséget, testi sanyarúságot sőt a halált sem, hanem ment előre a nemzet szabadságának bűbájos varázsa érzésében — mig le nem roskadt! Ilyen időben lettek azután a lehetetlenből is lehetségesek és a semmiből is minden! Hej pedig de sok nem ment úgy, a mint mehetett volna ! De már a Mindenható sem engedhette, hogy csudák történjenek, a mi ugyan meg is történt volna ! így voltunk mi három napon át Aradon, az ellenségnek még nyoma sem mutatkozott, hogy Uj-Aradhoz közelednék, csak a várbeliek tudták ezt az időt igen jól felhasználni a vezénylőink ostobaságát, ha nem is gyávaságát, mert az nem volt! A polgármestert, a ki igazi lelkesedéssel vizsgálta át az összes világitó anyagokat a város és a polgársága érdekében, ezek a főszempontok vezették tanulmányaiban. Át- és áttanulmányozta a villamos, a kőszéngázos, a vizgázos, az acetylen és az aerogéngáz - világítást. A többi világitási anyag j ezek mellett szóba sem jöhet, mert mind csak szurrogátum. Ezután mind a négy világitási anyaggal alapos tudással és részletezéssel foglalkozott. Először a villamos világítás került sorra. A villám a közvilágitásra feltétlenül jobb és nem drágább a petróleumnál. Azonban tekintettel arra, hogy gyenge világítást szolgáltat, hogy az utca egyik oldalán vezethető csak, hogy az utcákat a felállítandó póznaerdő elékteleniti s néhol a forgalomnak is akadályára szolgálna s hogy különösen minálunk, a hol az utcák* mind fásitva vannak a fák lombosságának tartama alatt, egyáltalában nem alkalmas. Igazolja ezt a tapasztalati meggyőződésén alapuló állítását a nagy városok világítása. Bécs, Budapest egyátalán nem, Berlin, München, Grác, Olmütz stb. vegyes világitási rendszer mellett használja. Bécs, Budapest kizárólag gázzal (Auer égőkkel) világit, Berlin, München, Grác és Olmütz villámmal és gázzal, de csakis ívlámpákat. használ, melyek 11 órakor eloltatnak. A magánhasználatban abból az egy szempontból, hogy az összes világitó anyagok között, miután nem mérges, hőt és gőzt csak elenyésző csekély mennyiségben fejleszt, élenyt a lehető legkevesebbet fogyasztja továbbá nem robban s legkevésbbé tűzveszélyes — a legbiztonságosabb — egészségügyi köz- és tűzbiztonsági tekintetből pedig verseny nélkül áll. Nagy előnye,, hogy erőátviteli és ipari célokra használható. Hátránya, hogy drága s csak a tehetősek használhatják, a háztartásban fel nem használható. Kétféle gázt ismertetett meg a polgármester figyelmes hallgatóival. A kőszéngázt mindenki ismeri. Tudjuk, hogy — különösen az Auer-féle égőharisnyák feltalálása óta — úgy köz-, mint a magánvilágitásra szerfölött alkalmas. Tudjuk, hogy a villámnál sokkal olcsóbb s hogy fűtésre, világításra és ipari célokra is igen előnyösen felhasználható. Kitűnő tulajdonságai mellett csak az a hátránya, hogy gondatlan és vigyázatlan Ekkor^itt a parancsnokunk Máriássy János alezredes volt. Ő 28 éves fiatal ember volt még, ki szintén Bécsben a m. kir. testőrségnél szolgált két évig velem együtt, honnan 1847. évben a 2-ik számú Sándor nevű gyalogezredhez ment mint főhadnagy és a mint a honvédséget felállították, azonnal oda átlépett századosnak, főtisztekre szükség lévén, nehány hónap alatt, most már alezredes és az aradi seregek parancsnoka volt. ő bátor, sőt vakmerő ember volt, már a gárdánál is ő volt annak a harcoló kardja s hires párbajvivó s mint olyantól mindenki tartott. Ehhez természetesen veszekedő és megférhetlen természet is kellett, a mi végett itt Aradon egyáltalában a polgárság nem szerette őt. De nem is volt éppen e helyre való ő, ki a személyes és a vakmerő bátorságon kivül egyéb katonai tulajdonokkal, hadászati és harcászati tudományokkal nem birt. Ezen állásban, midőn egy várat is ostrom alatt kellett tartani első sorban, a katonai erődítési (fortification) tudománynyal is kellett volna a parancsnoknak birni a mihez szintén nem értett. A mellett még heves és indulatos természetű is lévén, a higgadt megfontolás hiányzott nála, melynek folytán az ő parancsnoksága alatt sok baklövéstől joggal tarthattunk, a mi be is következett!
