Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-30 / 39. szám

VAGI HÍRLAP

3

— Változások a nagytemplomban.

A püspökünk intézkedésére jelentős átalakítások történnek a székesegyban. Ma már eltűnt a kripta lejárója, a mely eddig nagy helyet foglalt el. A püspök úgy határozott, hogy ezentúl a kripta bejáró a templom Báthory-utcai oldalán lesz. Az itt levő kis vasajtót eltüntetik és szép bejáró készül a jövő hetekben. Lenn a kriptafalakat kivakolják és bemeszelik. Azt hiszszük, itt az idő, hogy szóvá tegyük s püspökünk figyelmét felhívjuk a templom hátulján levő kis térre. Hepe-hupás, dombos ez, a korlátok széttörve, elhanyagolva. A díszes bejárattal egyben kellene megoldani ennek a kis területnek a rendezését. Vagy feltölteni a széleken, vagy a sok földet elhordatni. Egészen másként fog festeni hatalmas székesegyházunk, ha püspökünk figyelmét nem kerüli ki ez a tér. — Kellemesen lepi meg a szemlélőt az oltárok uj díszítése. Minden oltár sötétkék és sötétzöld posztóval van leteritve. A kis orgona javításban van, a mire már igazán rá is szolgált. Nagyobb átalakítás történik a jobb oldali sekrestyében, a mit már említettünk. Parkettirozzák, festett üveg ablakokat raknak fel s kanonoki székeket helyeznek el benne. A szentszék itt fogja ezentúl üléseit tartani.

— Jótékonyság. Özvegy dr. Robitsek Józsefné Dukáról, boldogult férje halálozási napja évfordulóján, újabb 100 koronát küldött a Váci nőegyletnek, felejthetetlen leánya emlékére tett alapítványa gyarapitásául. A férje emlékét nemes jótékonysággal gyászoló özvegynek nőegyletünk ez utón is köszönetét mond kegyeletes adományáért.

— Uj esküdtek. Most sorsolták ki a pestvidéki törvényszéknél a negyedik ülésszak esküdteit. A névsorban most a legtöbb váci polgár nevét talájuk. Akisorolási ülésben Szeyfried József törvényszéki elnök elnökölt. Jelen voltak a törvényszék részéről Rónay Kamill és Verebélyi Ignác táblai bírák. Az ügyészség részéről dr. Halász Lajos királyi ügyész. Az ügyvédi kamarát dr. Fittler Dezső ügyvéd képviselte. Rendes esküdtek lettek: Ifj. Endress Márton (Budafok), Gönczy Mihály (Ráckeve), Melna Gyula (Cinkota), dr. Szilágyi Bertalan (Visegrád), Gerő Zsigmond (Újpest), Cermann

— Megérdemelné, hogy haragudjam magára, Béla, hogy nem keresi föl a régi barátnőjét.

— Bocsánat ... Ettike, azaz Etti nagysám ...

— Pszt, ha nem hallgat el azzal a csúnya szóval, én is azonnal megurazom.

Csakugyan az én kis barátnőm volt. Cseppet sem változott, mindössze megnyúlt s megtelt egy kissé. Ajkai szögletében most is ott ült az a régi pajkos mosoly, mely olyan vonzóvá tette pírban égő arcát. Egyszeriben megfelejtkeztem az elröppent egynéhány esztendőről, mintha csak egyet aludtunk volna azalatt.

Félrevonultunk egy legyező-pálma által elfedett sarokba és elcsevegtünk a tegnap történetéről. Mintha csak ez a csenevész pálma lett volna az az árnyas, kedves jávorfa, mely előtt oly kellemes volt meghúzódni a forró nap elől.

Nagysokára jutott eszembe, hogy bálban volnánk, a hová barátnőm azért jött, hogy táncoljon.

— Ne kergessen el még egy kicsit, hisz itt olyan pompásan érzem magamat.

A kék szemek reámvetett pillantásában őszinte kérelem volt és még valami ismeretlen tény, a mely felvillant, aztán hamar eltűnt a hosszú pillák alatt.

Később egyik rendező felfedezte rejtekünket, | pillanat múlva két táncos is esengett Ettikénél j egy túrért. '

József (Budapest), Kramer János (Csömör), Sonnenfeld Miksa (Újpest), Dezső Lajos (Újpest), id. Kurdi Bálint (Kisvác), Krezsák József (Vác), ifj. Károlyi Ferenc (Ráckeve), Szerényi Kálmán (Újpest), Baross Károly (Pilis-Szántó), Wutke Ferenc (Újpest), Grünhut Dávid (Vác), Demrán György (Sziget-Szent-Miklós), Marton Menyhért (Farmos), Szőke Vince (Alsó-Dabas), Sura János (Erzsébetfalva), Kemény Gusztáv (Vác), Engler György (Sziget-Újfalu), Marosy Kálmán (Ráckeve), Segesváry Jenő (Domony), Told Béla (Békásmegyer), Vuics Mihály (Ráckeve), Kanovits Zoltán (Újpest), Fidler Lajos (Monor) Szilassy József (Tápió-Bicske), báró Zedlitz Emil (Gyón). A rendes esküdtbirákon kívül kisorolták még a következő tiz pótesküdtet: Horváth Károly (Pomáz), Szilágyi Boldizsár (Rákoskeresztúr), dr. Varsányi Gábor (Dömsöd), Jankó Alajos (Bugyi), Halász István (Vác), Dorner Nándor (Újpest), Neisz János (Vác), Koros Jakab (Vác), Komáromy János (Vác), Havas Adolf (Vác).

— Bombay ék nálunk. Egy kedves szinészpár, régi jóismerősünk látogatja meg városunkat. Dombayék jönnek hozzánk s a nemzeti színház legjobb műsordarabjait, egy felvonásos vígjátékokat adnak majd elő nyolc estén. Kedves emlékünkben van még legutóbbi szereplésük s itt láttuk meg igazán, hogy igenis van városunknak műértő közönsége. Ebben a disztingvált közönségben most sem fognak csalódni Dombayék s meg lesz az ő hálás, művészetüket tapssal és elismeréssel megháláló publikumuk. Dombayék, a kik most egyenesen a Tátrából jönnek, a hol több előadást tartottak, harmadikán kezdik meg előadásukat.

— Meg lesz a sertéspiac. A püspök tegnap reggel oly átiratot küldött a polgármesternek, a mi bizonyára örömet fog kelteni a gazdák között. A polgármester ugyanis felkérte a püspököt, hogy a vörösház háta mögött levő nagyobb területet, a mely el van kerítve, engedje át a sertéspiac céljaira. A püspök átiratában kijelenti, hogy mert székvárosa érdekeit mindenkor szivén viselte, hajlandó nagyon is mérsékelt árért a kért területet átengedni a sertéspiac céljaira. Kagy Sándor gazdasági tanácsos fog az ő nevében tárgyalni a polgár— Köszönöm, pihenek. Aztán foglalkozva is vagyok már.

— Kivel ? — kérdém kedvetlenül.

— Hát magával, ha akarja — válaszolta csintalanul.

A következő nap meglátogattam az őrnagyékat lakásukon, a szállóban. Lelkemre kötötték, hogy leránduljak hozzájuk a Balaton mellé.

Hónapok múltak és Ígéretem beváltását még mindig halasztgattam. Pedig úgy vágytam oda a szépséges édesvizű tenger partjára, a susogó jegenyefák közé.

Május vége felé illatos levélkét hozott a posta onnan a balatonparti falucskából. Szép szabályos betűkkel volt Írva. Egy-egy szót. elmosott a könycsepp, melyet remegő leánysziv bánata hullajtott az illatos velinpapirosra. Ettike irta, az én mosolygó, az én árva barátnőm.

. . . Ugy-e nem illik, hogy levelet irok magának, a ki senkim, semmim, csak egy kicsit barátom? . . . Iszonyú merénylet készül minálunk. Remegve gondolok rá. A rettenetes apa férjhez akar adni. Tudom is én miféle szörnyeteghez ! Nem, nem akarok férjhez menni nem adom el a lelkemet egy kopasz, vén fajankónak, a kinek a csókjától menten kilelne a hideg. Ugy-e, hogy még fiatal vagyok, várhatok egy kissé a főkötöre? ... Ha szereti egy kissé barátnőjét, akkor sietni fog hozzánk, hogy megvédelmezzen,

mesterrel s reméljük, hogy rövidesen a gazdák, főleg pedig a kisváciak megelégedésére meg lesz oldva véglegesen a sertéspiac kérdése.

— A püspök és a pipások. A Váci Hírlap mintegy háromnegyed év előtt felhívta a rendőrség figyelmét arra a tűrhetetlen állapotra, a mely vasár- és ünnepnapokon a székesegyház előcsarnokában uralkodik. Néhány év óta ugyanis pipaszóval kaszinózást tartanak ott a hivők nem kis haragjára. Akkor figyelmeztetésünknek kevés foganatja lett s most a pipázók felkeltették a püspök figyelmét is. Megszólította a múlt vasárnapon és elküldte őket az előcsarnokból. A rendőrkapitányt pedig megkérte, hogy ezentúl az istentisztelet idején mindig egy rendőr posztoljon ott. A kapitány ki is doboltatta, hogy tilos a templom előcsarnokában pipázni és ácsorogni. Reméljük, a régen várt rend azután ott is meglesz.

— Ujraoltások. Mint értesülünk a szokásos évi ujraoltások az idén az összes helybeli iskolákban e héten lesznek. Az oltásokat dr. Hörl Péter városi főorvos végzi.

— A városház terme. Jövő vasárnap közgyűlés lesz a városházán s a városatyákat bizonyára kellemesen lepi meg a tanácsterein uj rendje. Steinbach festő és dekoratőr igen szépen készíttette el város címerével ellátott zászlót, a mely címert ő fedezett fel az irattárban. Ez a selyemzászló a polgármester ülése felett van elhelyezve, jobbról a király, balról az Ábrányi által festett királyné képe áll. A baloldali falon nagy nevű püspökünknek Schuster Konstantinnak, tovább pedig Kossuth Lajosnak nagy képe látható. Közben van elhelyezve Peitler püspök, József nádor képe, a bejáratnál az 1807-ből való értékes régiség: az óra. A falakat díszítik még azok a drappériák, a melyek a püspök fogadtatásánál a városház ablakain voltak. Az összes munkát Steinbach készítette.

— Kincstár a templomban. Megyés püspökünk a napokban következő kijelentést tette:

— A váci székesegyháznak olyan kincsei vannak, a mit még talán észrei sem vettek. A misemondó ruhák mind értékesek, egyikmásik harmincezer forintot is megér, csak

Lehetetlen gondolat, hogy Ettike férjhez megy. Sehogysem bírtam elképzelni azon a szőke baba-fejecskén a komoly főkötőt. Ki is vetemedhetne arra a barbárságra, hogy durva kézzel letörülje a himport a csillogó pávaszemlepke-szárnyakról, hogy olyan szürke, egyhangú legyen, mint ezer társa? Gondolataim bolondos össze-visszatáncot jártak a fehér papiros fekete barázdáin. Úgy sajgott a szivem! Talán az érintetlen leánylélek poézisét siratta.

Gyorsan egyheti szabadságot vettem és még az éji vonattal elutaztam. Azzal legkevésbbó voltam tisztában, miért megyek, mit fogok tenni ? Mi jogon avatkozhatnám én idegenek családi ügyeibe, ha mindjárt egy szeretett kis leány lelkeüdvössége függne is szavamtól! Már felcsillant a kupé ablakai előtt a Balatonnak a kelő naptól bíborral tarkázott smaragdszinű tükre, mikor végre rájöttem, hogy voltaképpen a régi ígéretemet váltom be ezzel a látogatással.

Közel járt az idő délhez, mikor fuvarosom rázós parasztszekere bedöcögött az üveges veranda elé. A kocsizörgésre Ettike piros kendőbe takart fejecskéje mutatkozott az ajtóban.

— Maga az, Béla? Isten hozta!

— Talán elkéstem? — kérdém megszorítva a kezét.

Élénken rázogatta a fejét és rejtélyesen mosolygott hozzá.