Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-05 / 31. szám

4 VÁCI HÍRLAP Helyi és vidéki hírek. A mai nap program inja. Vác, 1900. aug. 4. Városunk közönségének és a városunkba érkező vendégek tájékozására a mai nap pro­gramúját röviden összeállítottuk. A rendezők a város színével ellátott csok­rokat viselnek : ők szívesen adnak felvilágosí­tást bárkinek is. Nyolc és fél órakor érkezik a püspök, a nagybirtokosok fogadják a vasútnál s a püspök, kísérete és a küldöttségek bevonulnak a Kon­­stantin-téri diadalkapuig. Itt dr. Zádor János polgármester üdvözlő beszédet mond, melyre a püspökünk válaszol. (A városi és a vidéki küldöttségek a diadal­kapu körül helyezkednek el, a hol a 6-ik honvéd­huszárezred tartja fenn a rendet.) A Székesegyház-téren a tűzoltóság von kor­dont, a templomba jegyekkel lehet bejutni. A rendezőség a kiadott jegyek színei szerint osztja szót a közönséget. A püspököt a káptalan várja a nagyajtónál, a székesegyházi kar az Ecce sacerdos-t énekli. A püspök nagy misét mond, utána prédikál. A megyés püspök a mise után visszavonul a palotájába, a hol először a káptalan, klérus, a katonaság Marschall br. alezredes és Helc Ferenc járásbiró vezetése alatt levő állami hivatalok fejeit és az állami tisztviselőket, majd pedig a vidéki küldöttségeket fogadja. Délben fél két órakor ebéd a Kúrián. Este nyolc órakor fáklyásmenet, a mely a Városház-térről indul a püspöki palota elé. Itt a dalárda énekel, utána Gajáry Géza orsz. képviselő üdvözli beszéddel az erkélyen meg­jelenő püspököt. A beszéd végeztével ismét a dalegylet énekel, a mely után a menet meg­indul. — Az ünnepi mise. A mai ünnepi misén Ulrich Károly székesegyházi karnagy vezetése alatt megerősített énekkar fog énekelni. A soprant Zofáhl Juliska, Nikitits Annus, az altot Lencsó Margit, Lencsó Mariska, Tóth Ilonka és Roller Tériké kisasszonyok, a tenort Juhász Ferenc, Weninger Károly, a basszust Roller János, Szottfried József és Nagy István urak fogják énekelni. Előadják Seylertől Ecce sacer­­dos magnust, — azután Seylernek ünnepi nagy­­miséjét. Gradualéra a Dalegyesület énekel Sop­ran szólóval s előadják Salve Reginat (Hermanus contraktus XI. századbeli dalt) Offertóriumra Zofáhl Juliska kisasszony Saartól Ave Mariát énekli. — A király ajándéka. A tótfalusi tűz­­károsultak javára megindították az országos gyűjtést. A szinmagyar pestmegyei községet nagy nyomorba döntötte a rettenetes tűzvész. A megalakult segélybizottság, élén Andreánszlcy osztálytanácsossal, derekas tevékenységet fejt ki, hogy az országos kö/részvétet a szerencsét­len község felé terelje. A segélybizottság mun­kájában együtt fárad a kath. és a református lelkész. Előbb is szerették, tisztelték egymást, de a könyörületesség munkája még közelebb hozta szivüket egymáshoz. Tegnap osztották ki azt a 4000 koronát, melyet ő felsége kül­dött a tüzkárosultaknak. Csapó Loránd fő­szolgabíró ez alkalommal emelkedett hangú beszédet tartott a községháza udvarán egybe­gyűltek előtt. — Apostoli királyunk — mondotta a fő­szolgabíró — az elsők között volt, ki a maguk balsorsát megszánta. Atyai jó szive megindult, hogy hirét vette a rettenetes tűzpusztitásnak. Negyezer koronát küldött a kezemhez, hogy azt kioszszam a tűzkárosultak között. A segély bizottság megállapította, hogy kinek mennyi jusson a király ajándékából. Ha ezt a pénzt most kapni fogják, beépíttetik az uj házakba, gondoljanak mindig jóságos királyunk nemes szivére s szilárduljon meg általa az a hagyo­mányos hűség, melyet a magyar nép királya iránt érez és ápol. Én azt kívánom, hogy fel­séges királyunk ajándéka hozzon áldást ég boldogságot az uj hajlékokba. A község népe megindultan hallgatta a főszolgabíró szavait s hatalmasan megéljenezte a felséges adakozót, a magyar királyt. — A küldöttségek tisztelgése. A vidéki és a helybeli küldöttségek a mise után fognak tisztelegni az egyházmegye főpásztorá­nál. Elsőnek a püspök a káptalant fogadja, a melyet dr. Virter Lajos nagyprépost vezet eléje s latin beszéddel üdvözli. Szintén a nagy­prépost vezetése alatt tiszteleg a klérus. A helybeli hatodik honvédhuszárezred tisztikara következik most br. Marschall alezredes veze­tése alatt. A vármegyék küldöttségét is fogadja a püspök és pedig abban a sorrendben, a mely megyében nagyobb számmal vannak a váci egyházmegye plébániái (tehát a sorrend: Pest, Nógrád, Csongrád, Jásznagy-Kun, Heves és Hont megyék). Ezután jő a két törvényható­sági város Kecskemét és Hódmező-Vásárhely küldöttsége, majd a kát. autonómiai képviselők br. Andreánszky Gábor vezetése alatt. Eztjkö­­veti a helybeli állami tisztviselői kar küldött­sége, melyet He'c Ferenc járásbiró vezet. A többi összes, városi és magán testületek kül­döttségét fogadja a püspök egyszerre, utoljára. A mint látható, nem csak a püspöknek, ha­nem néhány szónoknak is nagy napja lesz. — Áthelyezés. A király Boroviczényi Gyulát a 6. honvédhuszárezred őrnagyát, a ki az érsekujvári osztály parancsnoka volt, a kecs­keméti 4-ik huszárezredhez helyezte át. — Nagy Sándor kitüntetése. A püs­pöki uradalom vezetőjét, Nagy Sándort hama­rosan megkedvelték városunkban. Ily hamar nyerte meg megyés püspökünk szeretetét is. Tudtuk már mindnyájan, hogy Nagy Sándort a teljes bizalmával tünteti ki, de szeretetének eklatáns példáját most nyújtotta a püspökünk. Az uradalom intézőjének ugyanis olajba festett nagy arcképét ajándékozta szeretete jeléül. — Porcinnknla napja. Augusztus má­sodik napját, Porciunkulát a Szt.-Ferencrendi szerzetesek világszerte megülik. Ezen a napon volt a búcsú Vácon is ünnepi istentisztelettel. Nagy számú ájtatos közönség volt ott jelen s hogy búcsúnap van, jelezte a sok mézeskalácsos sátor is, a melyet a Géza király-téren felállítot­tak augusztus másodikán. — A püspök és a tanítóegyesület. A tanitóegyesület állandó bizottsága gr. Csáky Károly püspökhöz meleg hangú üdvözlő fel­iratot küldött. A püspök Csávolszky József apátkanonoknak, elnöknek most küldte el válaszát. Hosszú levél ez, a melyből megismer­hetjük, hogy püspökünk a népnevelést egyik legfontosabb hivasásának tekinti s hogy számit arra, hogy ezen a téren soha csalódni nem fog derék tanítói karunkban. A szép levél azzal végződik, hogy az egyesület minden egyes tag­jára főpásztori áldását küldi a népnevelés iránt érdeklődő püspök. — Megyés püspökünk itthon. Gróf Csáky Károly megyés püspökünk a hét első három napját itthon töltötte. A palota beren­dezését tekintette meg. Mind a három reggel az apácáknál misézett, ebéden pedig a pap­nevelő-intézetben volt. A püspök csütörtök reggel ment vissza Esz’ergomba, a hol a mai napig Sujánszky Antal nagyprépost vendége volt. — Tanulmányúton. A vallás- és köz­oktatási miniszter Borbély Sándort asiketnémak váci intézetének igazgatóját, Pivár Ignácot a vakok és Berinza János a hülyék budapesti intézeteinek igazgatóját állami ösztöndíjjal a párisi világkiállítás és a siketnémák és vakok kongresszusa; Együd Lajost a siketnémák búd i­­pesti iskolájának igazgatóját és Iierodek Károlyt a vakok orsz. intézetéhez Vácról áthelyezett tanárt pedig a németországi gyógypaedagogia intézmények tanulmányozása végett küldte ki. Borbély, Pivár és Berizna igazgatók múlt hó végén már el is indultak és az útjukba eső humánus intézeteket is megfogják tekinteni. — A fáklyásmenet. A fáklyásmenet este nyolc óra után lesz. A Dalegyesület buzgó karnagya Ulrich Károly vezetése alatt Goll János üdvözlő dalát, Gajáry Géza beszéde után pedig Imát rebegve jő elém, Hernesnek dalát énekli el. — Könyöradományok. Gróf Csáky Károly megyés püspökünk által a váci házi szegényeknek küldött 2000 koronát csütörtökön és pénteken délután osztották ki a városházán, mikor is 468 szegény jelent meg és vette fel a neki megajánlott összeget. Átlag véve 4 ko­rona jutott egy-egyre, de voltak, kik öt, avagy hat koronát is kaptak. — Petőfi és Juliskája. Kéry Gyula a Petőfi-Társaság elnökségének megbízásából be­járja most az országot, hogy összegyüjtsön minden relikviát, följegyzést és emléket, a mi Petőfi Sándorra vonatkozik. Gyűjtésének eddigi eredményéből érdekes részleteket közöl most a Magyar Szalon uj füzetében. Érdekes a követ - kező visszaemlékezés, melyet a költő bátyjának, Petőfi Istvánnak városunkban lakó özvegyétől hallott Kéry. A hatvanas években — Írja — országszerte terjedt el a vakhir, hogy Petőfi él; egy alka­lommal együtt volt Petőfi Istvánná Szendrey Júliával a kertben. Beszélgetés közben Petőfi Istvánná kérdi Júliát: — Ugyan, Juliskám, mi is volt az ok, hogy másodszor is férjhez mentei ? Hiszen, lám, mégsem egészen bizonyos, hogy ő meghalt. Hátha váratlanul hazajön ? Szendrey Julia e kérdésre a következőket vá­laszolta : — Én bizonyos vagyok abban, hogy Sándor meghalt. Ha azonban csoda történnék s mégis visszajönne, akkor csak két eset állhat elő. Ha beszélhetek vele, tudom, hogy megbocsát, mert ő megértené azt; miért mentem férjhez másod­szor. De ha nem engedne szóhoz jutni s nem mondhatnám meg neki az okot, akkor tudom,, hogy — megölne. Majd elmondta, hogy mikor férje halála hí­rére atyja házához visszatért, a pokol kínjait kellett elszenvednie. Atyja folyvást szemrehá­nyásokat tett neki, aztán eléje dobott egy százas bankót: — Itt van, szerencsétlen leányom, — mondta izgatott hangon — eredj és keresd vele az uradat. . . Egy más alkalommal Petőfi Istvánnénak. ismét férjéről beszélgetve, ezeket mondta: — Ne gondold ám, hogy mi olyan boldogok voltunk, mint azt Sándor a költeményeiben irta . . . Sándor hirtelen és lobbanékony ter­mészetű volt, én nyughatatlan és ideges . . . Aztán elmondta, hogy ő unatkozott Koltón s váltig biztatta Petőfit: menjenek már Pestre. Tudta, hogy ott egész udvara lessz és sokat fog szórakozni. A mézeshetekben Petőfi vala­miért megneheztelt reá. ő akkor elkeseredésé­ben kiült a kastély egyik magas ablakára s eltökélt szándéka volt, hogy leveti magát onnan, ha Petőfi nem békiti ki. Már-már végre akarta v

Next

/
Thumbnails
Contents