Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-07-29 / 30. szám
Tizennegyedik évfolyam. 30. szám. Vác, 1900. évi julius 29. VÁCI HÍRLAP VÁG ES VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Előfizetési árak: Egész évre.......................12 korona. Félévre............................6 korona. VÁC, Géza király-tér 3. szám. Negyedévre.......................3 korona. Megjelenik; minden vasárnapon reggel. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közle-EGYES SZÁM ÁRA 24 FILLÉR. mények. etóflzeté^én»^hirdetések és hirde-Nyilt-tér sora 60 fillér. Bélyegilleték nincs. Kiadótulajdonos: Kovách Ernő. Felelős szerkesztő: Dercsényi Dezső. HIRDETÉSEKET jutányosán felvesz a kiadóhivatal. Fejlődési programm. Vác, jul. 20. Összehasonlítottuk városunkat hazánk vidéki városaival. Az eredmény bizony nem valami kedvező reánk nézve. Nem lehet tagadnunk, hogy vannak dolgok, a melyekre nézve fölényben vagyunk a többiek fölött. Pl. a kövezés oly szép, hogy e szempontból könnyen elsők is lehetünk. A csatornázás is dicséri a várost. Tehát kövezés, csatornázás ... és ezzel be is fejeződik a sor. Egyebünk aztán nincs is; a mink pedig van, olyan állapotban van, hogy azokról jobb nem is beszélnünk. Azaz mégis — beszéljünk csak rólok! Elmélkedjünk a város mai hálramaradottsága felett! Tárjuk fel a sebeket nyíltan és ha ismerjük őket, jóakarattal, egyesült erővel segítsünk a bajon. A hosszú álom olyan, mint a halál. A ki nem cselekszik, a ki tétlenségben tesped, az nemcsak hogy nem halad, hanem a meglevők használása, elhasználása folytán folytonosan pusztul. így vagyunk a város életével is: ha alszunk, ha előrehaladása érdekében keveset vagy semmit sem teszünk, a város nemcsak elmarad a többi városoktól, hanem visszafelé is indul. — Mi talán még nem vagyunk azon a ponton, hogy visszafelé mennénk. Ámde ez még csekély vigasztalás! Mert hogy jár az az ember, a ki ambícióját veszti és megszűnik előre törni? Bizonybizony azt az embert az ő társai csakhamar túlszárnyalják és később csak azt veheti majd észre, hogy utolsó lett, magyarosan : hoppon maradt. A városok hasonlóképen nemcsak egymással versengenek (mint Szeged és Pozsony, Kecskemét és Nagykőrös, Szatmár és Nagykároly stb.), hanem a városokkal még a nagyközségek is felveszik a létíentartás harcát. Nekünk e tekintetben szomorú például szolgálhat Nagy-Maros. Tessék megnézni Nagy-Marost és Vácot! A ki látta Nagymarost, annak nem kell semmi magyarázat, a ki pedig még nem látta, az tudja meg, hogy Nagy-Maros már elhagyott bennünket és sokat kell dolgoznunk csak addig is, mig utolérjük őket. Hátha még el akarjuk hagyni! Itt van a másik oldalon Dunakeszi Városunknak és Dunakesznek a haladása körülbelül úgy aránylik egymáshoz, mint a gyalogló ember és az express vonat sebessége. (Sajnos, de való: az express nem mi vagyunk!) Éppen a legfőbb ideje, hogy vegyük észre hátramaradottságunkat és gondolkodjunk a teendők felett! (A gondolat és a tett között nálunk úgyis évek múlnak !) Első sorban is utalunk arra, hogy a város fejlődésének gondja a város vezetőinek a kezébe van letéve. Ha szépen fejlődik a város, az első sorban a vezetők érdeme és dicsősége; de viszont a hátramaradásért is övék a felelősség úgy a jelen, mint a későbbi kor előtt. Ez alkalommal csak általánosságban hívjuk fel a város hivatalos és társadalmi vezetőinek figyelmét városunk elmaradottságára és főbb vonásokban csak utalunk azokra a teendőkre, melyeket az előrehaladás, a város lakóinak szellemi és A A busongóhoz. I. Mint a lányka, ki hasztalan Ostromol egy szép ifjút Szereimért, de az hajthatlan, Mert néki más szemet szúrt, — Úgy ostromolsz Te is engem Levélért, kedves szókért, Hogy vidítson fel a kedvem, Mert búsulsz, hogy 0 nem ért. De hajh! én ki puszta szónál — Nem adok mást, az sem használ Adjak irt a szivedre ? Hogy juthat ez eszedbe ? II. Na jó — legyen, — hát regélek — Ide hallgass kis leány, Mert különben jaj Tenéked, Nem gyógyulsz meg, de nem ám! Szerelemre orvosságot ? Szekunddra balzsamot ? Ki próbálta, csak az tudja — Nem adnak profeszorok. \ III. Tűnődtem és — létrejőve Egy századvégi találmány, Véle szemben — na csak mondd rá’ — Nincs profeszor-tudomány. — Szerelemre orvosságot ? Szekunddra balzsamot? Két szóban az igazság: — Az „idő1'' s a vjózanság !“ Szaák Ilus. A gyónás. — A Váci Hírlap eredeti tárcája. — Észbontó, lélekháborgató, vágygerjesztő volt a levegő. Oly brutális melegség, mely az érzékeket korbácsolja fel. Túl világos, hétköznapias volt minden a nap erős fényében. Még a hűvös, fáradt éjszakáknak sem volt oly meseszerü bájok, mint a fantasztikus, hófehér éjjeleknek. Szárnyszegett léhasággal repkedtek a pillék virágról-virágra; kéjelegve szívták az édes nedűt kelyheikből. A tisztelendő úr izgatottan űzte az arcátlan légysereget, mely untalan ott settengett körülötte. Megtörlé verejtékes homlokát, fehérpettyes kék selyem kendőjével s kiszólt a körtefa lugasból. — Zsófi asszony! Ma nem vagyok itthon senki részére. Megértett? Ha valakinek szüksége lenne rám, küldje a káplán úrhoz. A kihez e szavakat intézte, nem volt más, I mint a parochia érdemdús házvezetője, kit a ! tisztelendő úr, mint elődje nénjét vette át. A I nő megcsóválta ősz fejét, pillanatra meg is j állt a parancs hallatára. Nehány nap óta oly j különös a tisztelendő úr. Utóbb megéri, uram j bocsá! . . . szaporán keresztet hány magára, I mialatt fogai közt mormogja ... és ne vigy I minket a kísérletbe. Nem jó már akkor sem j a tűzzel játszani, ha a tisztesség fehér havával I borítva fejünk. Nem tetszik neki az a gyászí ruhás nő a kastélyból, a ki minden áron csak J a tisztelendő úrnak akar gyónni. Váljon mily nagy hűn terheli úgy a lelkét? Hisz’ még oly ! fiatal. íme! Farkast emlegetnek, berkek alatt I terem. Fekete ruhás, sugár alak közelit felé. ! A tisztelendő urat keresi, gyónni akar ismét. Zsófi asszony, a parancsához hűen, elakarja I utasítani, de nyílik a kertajtó, jön a tisztelendő I úr. Meghajlik a nő előtt, hang nélkül vezeti szobája felé. A nő szintúgy követi. Helyet jelöl neki a szoba egyetlen fényűzési czikkén, a díványon. A nő körül hordja kíváncsisággal vegyült csodálkozó tekintetét a banálisán egyszerű bútorzatán. Nem tudja egyeztetni a magas műveltségű hírben álló pap lelkületével a túl egyszerűséget. A tisztelendő úr ajkszegletei pillanatra valami keserű gúnyfélére vonultak, mintha gondolatai azt fejeznék ki: Asszony, a Ferencz Jó 1 >• • . világszerte ismert jó hirnevét kitűnő minőségének köszönheti, minek következtében a földgömb minden részén, még KPSftrilVlZ a kisebb helyeken is most már található és árusítva lesz. A Ferencz József keserüvizből mint rendszeres adag R.UUU1 Ultit egy boros pohárral reggel éhgyomorra véve elégséges. Kapható : Hufnagel Imre, Beck Ignác és Torday Jenő urak füszerkereskedésében Vá»nn
