Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-29 / 30. szám

ö) anyagi jóléte érdekében keresztül kell vinni. És pedig: 1. Dűlőre kell juttatni a vágóhídnak évek óta vajúdó kérdését. 2. Megoldásra vár a vizkérdés. K'ózkutak fúrása. B. Rendezendő a város utcáinak, terei­nek locsolása, seprése. 4. A csatornához vízvezeték is kell. 5. Fel kell állittatni a tűzoltó tornyot. 6. A tűzjelzés intenzivebbé teendő. 7. A tűzoltóság intézménye általánosí­tandó. 8. A városi rendőrség államosítandó, esetleg újjászervezendő. 9. A tűzoltóság és a rendőrség közötti viszony határozottan rendezendő, kör­vonalazandó. 10. Az egyesületek akképen szerez­tessenek, hogy az egyczélu vagy hasonló irányú egyesületek egymással szerves összefüggésbe hozassanak, hogy tevékeny­ségük annál sikeresebb legyen. 11. Rendezendő a szegény-ügy. A szegé­nyek alamizsna helyett megfelelő munká­val segélyezendők. 12. Kiterjesztendő a kisdedóvás. Gyer­mekmenedékhelyek a szükséghez képest állitandók. 13. Gondoskodni kell a felnőttek okta­tásáról. 14. Az idegenforgalom emelése érdeké­ben a város lakosai számára lehetőleg pnindaz a kényelem biztosítandó, a melyet a főváros az ö lakosainak nyújt. lő. Uj világítási rendszer vezetendő be. 16. Telefon készítendő. Először háló­zat helyben, mely a tűzoltás szolgálatában is állna. Másodszor összeköttetés a buda­pesti s igy közvetve az európai telefon­hálózattal. 17. A vásártér mielőbb rendezendő. hiúság a neved. Ez szempillantásig tart csak, azután ismét a rideg, megközelithetlen, min­dent megvető férfi. A nő izgatottan szól. — Tisztelendő úr! Gyónni akarok. Érté? Gyónni akarok és önnek. Az én bűnöm nagy és nem közönséges bűn. Szeretek. És oly mérv­ben, hogy érzelmimnek gátat vetni nem tudok. — Szeretni még nem bűn. Az Isten fia is szeretetből szenvedett kinhalált érettünk. A nő szeretni van teremtve s ön még oly ifjú. Joga van a szerelemhez. — Talán igaza van, de ha tudná . . . Nem, nem. Ön, tisztelendő úr ment az ily érzelmek­től s igy nem érti, mit állok ki én. Adjon tanácsot; irgalmazzon ; nyújtsa kezét, mentsen meg az örök kárhozattól. Mert tudom végle­tekre visz őrült, elérhetlen vágyam. A tisztelendő úr hallgatva nézi a szenvedély tüzében izzóvá vált nőt. Azután valami szá­nalom féle indítja a szóra. — Ön azt állítja, szerelmes ? Hm ! S tudja ön mi a szerelem ? Részegsége a józan észnek. Bóditó mámor, melyből, ha csillapul a vér hullámverése, kijózanodva mosolygunk. Itt ne keresse a nyugalmat, itt azt fel nem leli. Ez hűtlen állandóság; rövid ideig tartó boldog­sága, a hosszú bánatnak. A lelkűnkön oly ' ............... pcrvélet. kevés arra, hogy el-18. Sétaterek alakítása, valamint a meg­levőknek gondozása is felveendő a sürgős teendők közé. így: a) A Rókus-kápolna környéke és a mellette levő földek is al­kalmas módon sétatérré átalakítható, b) A dunaparti korzó naponként öntözendő. c) Ugyanitt padok nagyobb számban he­­lyezendők el. d) Az utcákon a gyalog­járóra épített lépcsők eltávolítására vala­mennyi háztulajdonos kötelezendő. Stb. 19. A kis-sörház felépítésével egyidejűleg (vagy annak elhalasztásával, esetleg az eddigi terv megváltoztatásával) a nagy­­sörház helyén modern mulatóhely építendő. A nagy-sorháznak mostani parlagon he­verő kertje helyén lépcsőzetes terrasz lenne építendő, a mely alkalmas beren­dezéssel nyári mulatónak kiválóan alkalmas lenne. E nyári mulató kertben esténként szóló cigányzene egyszersmind térzene lenne, melyben a korzón sétáló közönség lelné gyönyörűségét. * Az előadottakban röviden vázoltuk azo­kat a teendőket, a melyeknek megvaló­sítása érdekében az erőket össze kell tennünk, a melyeknek létrejötte városunk érdekében telette kívánatos. A fejlődés eszméit, módozatait, feltételeit ez alka­lommal nem akartuk kimeríteni, csupán tápot kívántunk adni a gondolkodásnak. Legközelebb a részletekre is kitérünk, akkor sor kerül majd egyebekre is. Bihari Károly. 6919/1900. szám. Méltóságos gróf Csáky Károly megyés püspök úr fogadási és bevonulási ünnepségének pro­gramme a 1900. év augusztus hó 5-én. A vasútnál. Megyés püspök urunk Öméltósága külön vonaton érkezik d e. % 9 órakor városunkba. __ VÁCI HÍRLAP kophassak. Mondok önnek egy példát; ha nem untatja, hallgassa végig. A tisztelendő úr ismét elővette a kék-fehér pettyes kendőt s mintha alkalmatlankodó szel­lemet akarna elűzni, fehér kezével az ablak felé intett. Talán a múltak emlékei keltek fel siri ágyaikból s üldözik napok óta, ezért oly izgatott? A nő áhítattal halgatta, leste az igét. A tisztelendő úr, az ő szokott előkelő nyugodt­ságával hozzá fogott az elbeszéléshez. — Szülőim házassága nem volt az úgy­nevezett szerelem-házasság. Anyám feltűnő szép nő volt s atyám azért tette magáévá, hogy a legszebb asszonyt mondhassa magáénak. Anyám viszont azért nyújtotta kezét a blazirt világfi­nak, hogy neki legyenek a legszebb gyémántjai­­ékszerei. Az egyiket a hiúság, a másikat a nagyravágyás vezérelte. Engem, bar egyetlen fiokat, anyám kicsi gyermekkorom óta papnak szánt. Talán, hogy én állítsam helyre, a nálok hiányzó lelkibékét. Örömmel vettem tudomásul anyám akaratát, hivatást éreztem e pályára; boldog voltam, hogy külsőleg is szolgálhatom az Istent s igy még közelebb leszek hozzá. Tizennyolcz éves koromig jól ment minden. Azonban egyszerre, mint kit a gonosz megszáll vágyat éreztem a világi dolgok iránt, ott hagy­tam hivatásom s az orvosi pályára léptem. Fáradozásim oly siker koronázta, hogy nem A külön vonatnak a város határába érkeztét ott felállított 3 mozsárlövés jelzi. A megérkező püspök urat a vasúti indó­­háznál a város részéről a polgármester nehány tagú küldöttséggel fogadja. A fogadás után a megyés püspök úr az I. osztályú váróteremben átöltözködik, mi alatt a fogadó küldöttség a líonstantin-téren levő diadalkapuhoz siet a püspök üdvözlése cél­jából. Az átöltözködés után a megyés püspök úr kíséretével és a családhoz tartozókkal kocsikon a Széchenyi-utczán végig a Konstantin-térre hajtat. Előtte lovagol a diszbandérium. A Konstantin-téren. A Széchenyi-utcza torkolata előtt felállított diszkapu Konstantin-park felőli oldalán áll fel a városi tisztikar a képviselőtestülettel, mig a küldöttségek a kapu mindkét oldalon helyez­kedik el. A diadalkapu előtt a téren a végrehajtó bizottság, valamint a rend fentartásával meg­bízott rendőrkapitány és tűzoltó főparancsnok áltál megállapított sorrendben állanak fel az egyletek, társúlatok stb. A megyés püspök úr a diadalkapun áthaladva megállapodik s itt üdvözli őt rövid beszéddel a város polgár­­mestere. A püspök úr válasza után megindul a me­net s a Konstantin-téren, BudapesU-főuton a Szentháromság-téren át következő sorrendben halad és érkezik a Székesegyház-térre: 1. bandérium, 2. a városi polgármester kocsin, 3. a megyés püspök úr, kísérete és a csa­ládhoz tartozók nyolc fogaton, 4. a küldöttségek kocsikon, 5. a városi tisztikar a képviselőtestülettel gyalog, 6. a rendezőség által kijelölendő sorrendben az egyletek, társulatok stb. A Székesegyház-téren. A Székesegyháztér befásitott területére a székesegyház főajtójával szemben levő bejárón fordul be a menet s a templom előtt a kocsik balra fordulva állanak meg a templom lépcsői előtt. A fogatok a postaépület felé hagyják el a teret. csak tanáraim, de később a közönség kedvence is lettem. Különös kedvtelésem volt a lelki szegényeket gyógykezelni. Azon reményem, hogy teljesen nekik szentelhessem magam, rövid idő alatt bevált. Bejutottam a szegény-gazdagok kastélyába s rövidesen tudtam mindegyik fix­­ideáját. A többek között volt egy 18 éves leány, előkelő szülék gyermeke. Már két év óta volt az intézetben. Kora gyermeksége óta, bús­komorsága volt, minden ok nélkül. S ez haladt vele, az orvosok maguk sem voltak tisztába e különös szimthómával. Kértem főnököm, en­gedje e nőt teljesen át nekem gyógykezelés végett, ezt is elnyertem. Mindig mellette voltam ; tanulmányoztam; lestem mi tud hatni kedélyére. Soká nem jutottam eredményhez. Egyszer azon vettem észre magam, hogy szerelmes vagyok bele. A nő szép volt. Madonnaszerű arca nem hagyott senkit érintetlenül. Csak mandola-vá­­gású szeméből hiányzott az élet, a lélek kifeje­zése. A folytonos együttlét úgy látszott reá is hatással volt, mert ha csak rövid időre is távoztam, keresett. S ez már a lélekébredése volt hosszú, dermesztő álom után. Néhány hó elteltével látogatóba jövő szüleinek felfedeztem mindent s becsületszóval köteleztem magam főbe lőni, ha kúrám nem sikerülne. Ekkor el is távozott az intézetből és én nem láttam többé soha. Egyszer levelet kaptam atyjátólv

Next

/
Thumbnails
Contents