Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-22 / 29. szám

ű)

Műszaki vélemény Vác város vízzel való ellátása tárgyában.

Vác városának abbeli kérelmére, bogy a város jó ivóvízzel való ellátása tárgyában tanulmányok tétessenek, illetőleg e tanulmányok alapján szakvélemény adassék; a nagyméltóságu földmivelésügyi miniszter úrnak 79848/1899. számú rendelete értelmében helyszini szemle tartatott és ennek folyományaként a következőket adjuk elő:

A város vízzel való ellátásának módját illetőleg, a város közönsége két eszmét, tudniillik ártézi kutak- vagy vízvezeték létesítését pendítette meg.

Mielőtt a két mód kivihetőségét tárgyalnánk, szükségesnek tartjuk kifejteni, hogy célszerű- j ségi szempontból melyik mód az, a mely j jobban felel meg a napjainkban támasztott követelményeknek.

Ártézi kutfurrással — ha annak geológiai kivihetősége megvan — tagadhatlanul helyes megoldást érünk el, mert közegészségügyi szempontból kifogástalan vizet nyerhetünk, de ezen mód csak kisebb községekben vagy olyan városokban felel meg, a hol vízvezetéket csak arány- j talanul nagy költséggel lehet létesíteni. Kis községekben, melyeknek kiterjedése nem nagy, egy a központban vagy több alkalmas helyen fúrt ártézi kút a követelményeket teljesen kielégíti, első sorban és főképen azért, mivel a vízzel szemben nagy igények nem támasztatnak, másodsorban pedig azért, mivel a lakosság elég könnyen szerezheti be csekély vízszükségletét az aránylag nem nagy távolságból. Igen nagy jogosultsága van e módnak főképen olyan községekben, a melyek távol minden más vizforrástól — például alföldi községeink — rendes vízvezetéket vagyoni állapotaik miatt nem létesíthetnek, ártézi kutat pedig vagyis egészséges ivóvizet aránytalanul kis költséggel nyerhetnek.

Nem elégiti azonban ki az igényeket egy vagy több ártézi kút nagyobb városokban, hol a lakosság civilizáltsága, az építés módja, tudniillik magas, több emeletes házak, nemkülönben a közegészségügy jól felfogott érdeke,

okoz; minek ott előidézni, a hová más cél vezet bennünket?!

A szépművészeti csarnokban hatalmasan vagyunk képviselve. Hanem a legelsők és legfeltűnőbbek Zala Györgynek szoborművei, melyek előtt bámulva, gyönyörködve állnak meg az idegenek. Hasonlóan Fadrusznak kolozsvári Mátyás király lovas szobra, mely egyike az egész műcsarnok legimpozánsabb műveinek.

A mi cigányainknak muzsikája is meg-megszólal a kiállításon. Párisban különben is állandóan mintegy nyolc—tiz banda játszik és a franciáknak igen kedves az orchestre des tziganes. De ha arra gondolok, hogy ezeknek a mi barna tüzes vérű gavallérainknak milyen különféle kalandjaik is akadnak Párisban, úgy azt kell mondanom, hogy bizony ők maguk is többször megdobbantják egy-egy horizontairnek ínyenc szivét.

Készül a kiállításon magyar péksütemény is ; van magyar csárda gulyással, pörkölttel. Ez a két szó szintén olyan, a melyet többször hallani szörnyű kiejtéssel külföldi szájáról. No meg aztán paprika, franciául poivre rouge: vörös bors. Eszembe jut, hogy a paprikát Németországban patikában is árulják. Milyen jó nekünk magyaroknak : magával az orvossággal élünk.

Hát még a csárdás micsoda exotikus táncnak tűnik fel az idegen előtt Persze ők nagyobbrészt a színpadról, a hallétből ismerik. Ott pedig sokszor annyira kiforgatják eredetijé-V A G I HÍRLAP

e tekintetben sokkal nagyobb követelményekkel áll elő. így vagyunk nagyobb alföldi városainkkal is, melyek vízvezetéket könnyű szerrel nem létesíthetvén kisegítésül ugyan e szerény módot választották, de mihamar rá fognak jönni arra, hogy helyes megoldás csak egy rendes, általános vízvezeték építésével képzelhető. De ha van értelme annak és megmagyarázható, hogy a lakosság nagyobb megterhelésének kikerülése vége,t ilyen városok az egyszerűbb, olcsóbb, de kevés kényelmet nyújtó módot választják, nem indokolható e rendszer olyan városainkban, a melyek fekvésük folytán hivatva vannak úgyszólván arra, hogy vízvezetékkel bírjanak, mert ez könnyen létesíthető, geológiai viszonyaik pedig olyanok, hogy ártézi kutat csak nagy költséggel és az eredmény biztos kilátása nélkül fúrhatnak.

Ilyen körülmények között van Vác városa is, tudniiilik a lehető legelőnyösebben fekszik arra, hogy általános vízmüvet létesítsen.

A geológiai vélemény szerint, melyet másolatban ide csatolunk, artézi kút fúrást ajánlani nem lehet, de igenis van közvetlen a város felett olyan kavicsréteg a Duna völgyében, melyből a legtisztább forrásvíz áramlik a magaslatok felől a Dunába. Ezen kavics lerakodást kell a későbbiekben. Vác város vízzel való ellátását illetőleg szem előtt tartani, mert ezúton az egész városra kiterjeszkedő olyan vízmüvet lehet létesíteni, a mely a legmesszebb menő igényeket is ki fogja elégíteni.

Ezek után áttérve a vizmü kiépítési módjára, a következő tervezetet javasoljuk. A város felett, oly ponton hova a város további fejlődése már nem terjedhet, egy vagy szükség szerint esetleg két, három méter belső átmérőjű kút sülyesztetnék le közel a kavics alatti agyagrétegig, melynek vize a közelben építendő gépházban elhelyezett szivattyúk segélyével nyomatnék a városba, illetőleg azon keresztül a várostól északnyugatra emelkedő dombok egy alkalmas és elég magasan fekvő pontján építendő beton vízmedencébe. Az ezen főnyomó csőből kiágazó elosztó csővezeték kiterjeszkednék a városnak mindazon utcáira, melyek oly

bői, hogy szinte a moulin rouge-beli kankannak is bei!lenék.

Azonban ha a mi magyar parasztjainknak csárdását nézzük, bizony ezt sem igen lehetne a báltermeinkben kultiválni, mert ez a parasztcsárdás a parfum-szagot nem állja.

A szalon-csárdás igen kecses, kellemes, — pláne ha a társ is kellemes.

Volt alkalmam francia társaságban a mi csárdásunkról beszélni; el is muzsikáltam nehány jó vig nótát; sőt nem hagytak nyugton, mig pár mozdulatban elő is nem adtam,

Hanem meg is maradt ennek a produkciómnak emléke, mert ettől fogva egy kis szellemes párisi barátnőm, a ki szemtanú volt, folyton csak mousieur Gsárdás-nak (Chardache) hiv.

Ez azonban két év előtt történt, mikor Párisban voltam, hanem ő azért ezt az én exotikus nevemet még máig sem felejtette el.

Ha már egészen magyarországi dolgokról írtam, el nem hallgathatom, hogy az utón is Münchentől Strassburgig magyarokkal utaztam. Mikor Münchenben beszállok a kupé-ba, már egy fiatal pár ül benn: egy igen csinos fiatal asszonyka és egy szimpatikus úri ember. Köszöntőin őket németül, hanem mikor elhelyezkedem magyar szó üti meg fülemet: az asszonyka szorosan férjéhez simulva valamit magyarul pötyögött neki.

Rögtön tisztában voltam a helyzettel: nászuton levő honfitársak, kik Párisba tartanak.

De ép ezért nem akartam őket abban a tudatmódon vannak lakva, hogy azokban házi vezetékre számítani lehet, vagy a melyekben a szerényebb vagyoni viszonyok között lévő lakosság számára nyilvános kutak létesítése szükséges; de benyúlnék a csővezeték minden olyan utcába is, a hol tüzrendészeti szempontból tűzcsapok elhelyezése szükséges. A viznek a közönség részére való ' kiszolgáltatása, a magánvezetékek és a kellő számú utcai közkutak segélyével történnék. v

A röviden vázolt városi vizmü a fent leirt kiterjedésben, szivattyúteleppel és teljes felszereléssel mintegy 380,000 korona költséggel volna kiépíthető, mely számításnál alapul vétetett, hogy a város lakossága, a vizmü létezési ideje alatt 20,000-re szaporodnék s ezen lakosszám fejenként és naponként 100 liter vizet kapna. A város inai, mintegy 15,000 lakosát tekintve, a vizmü létesítési költségéből i egy főre 25 33 koronányi összeg esnék.

A tervezett müvei napi 2000 köbméter viz termeltethetnék, vagyis évenként 730,000 köbméter, a melyhez 14100 korona üzemköltség volna szükséges s ezen címen egy köbméter (1000 liter) viz önköltség P9, tehát nem egéj szén 2 fillér lenne.

xV 380,000 korona befektetési tőke figyelembe vétele mellett, ennek 50 év alatt való törlesztését is számítva, 5’/aló'03 amortizációval az évi teher 20 900 korona lenne, vagyis az összes évi kiadás 30,000 korona. Az összes költségek mellett e szerint az évi 730,000 köbméter víznek köbméterje 4’8, vagyis nem egészen öt j fillér lenne, a mi már nagyon olcsónak mondható. 15,000 lakosszám mellett egy lakóra esnék átlag évenként 2'33 korona kiadás.

Feltételezve azonban még azt is, hogy az első években nem lehetvén a vízmüvet teljesen kihasználni, csak fél vízmennyiséget vagyis napi 1000 köbmétert számítunk; meghagyva a teljes üzemhez szükséges 35,000 korona évi kiadást, egy köbméter viz csak 9’6 fillérbe kerülne.

Ha helyes számítás alapján a vizdijak úgy határoztatnának meg, hogy a város, a lakosságtól minden köbméter viz fogyasztásért csak

ban zavarni, hogy sans gene beszélhetnek és magyar voltomat nem árultam el Kedves barátságban németül társalogva utaztunk tovább; és őszintén mondom, hogy diszkrétül nem hallgattam, mikor valamit egymásnak magyarul mondtak.

De azért úgy magamban irigyeltem annak a fiatal urnák helyzetét, mert önkénytelenül is arra gondoltam, hogy ő mégis csak kellemesebben ntazhatik mint én ^ . .

Gondolom Stuttgartban megállt a vonat tiz percre. A férj kiszállt, hogy valami harapni valót vagy frissítőt szerezzen. A kicsi asszony a vonaton m >radt. De hogyan, hogyan nem a vonat már 3-4 perc után elindult és. az asszonykának boldogsága sehol sem volt látható.

Na olyan kétségbeesett arcot már rég nem láttam, mint ez a szegény párja vesztett galamb. Szinte ki akart ugorni a kocsiból. Én váltig mondtam, hogy csupán kocsirendezés miatt indultunk el, hanem ő nem hitte, mert a vonat mind gyorsabban kezdett mozogni.

Végre mig igy biztatom, szerencsére a vonat is kezd lassulni, pár pillanat múlva megáll és visszarobog az állomásra. A férj már mosolyogva várt és mindkét kezében különféle enniinni valót tartott.

Oh milyen boldog volt a kis feleség, mikor ismét az egyetlen Ödönjéhez simulhatott . . . És ekkor újra arra gondoltam, hogy ő mégis csak kellemesebben utazhatik, mint én.

Ifj. Huber József.