Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-22 / 29. szám

VÁCI HÍRLAP

3

16 fillért kapna, a mi ezer liter vízért valóban csekély árnak mondható, különösen ha tekintet he veszszük, hogy hazánkban 40 filléres vizdijak is vannak : 1000 köbméter napi igénybevétele mellett a vízműnek, a város évenként 22,600 korona, majdan pedig 2000 köbméter vízfogyasztás esetén 81,800 korona nyereséget tehet félre egyéb hasznos intézményeinek céljaira, esetleg a vizdijak leszállításával a lakosságnak e címen való megterhelésén könnyebbíthet szabad belátása szerint.

Mindezen itt elmondottakból kitűnik, hogy a város a mellett, hogy semmit sem kockáztatna a vízműnek kiépítésével és hogy a lakosságnak nemcsak kényelméről, hanem a legfőbb, a minden jólétnek alapját képező közegészségügynek javításáról, mondhatnánk orvoslásáról is gondoskodnék, nem tekintve más fontos érdekeket, mint a tűzoltás, utcalocsolás stb. lehetősége: oly intézmény birtokába jutna, melyből évenként még egész tekintélyes bevé, tele származnék, azon fontos célokra, a melyeket ma, rosszabb pénzügyi viszonyai mellett egyáltalán nem szolgálhat.

Ezért, csak figyelmébe ajánlhatjuk a város intéző köreinek, hogy a város vízzel való ellátásának kérdését tanulmányozva, legyen azon, hogy ezen legelső és legfontosabb feladat mielőbb megvalósittassék.

Budapest, 1900. julius hó 17-én.

ZarTca Elemér kir. mérnök.

Szánthay Adolf

f 1900. julius 8.

Kedden múlt egy hete, a délutáni órákban, terjedt el városunkban halála hire, akkor midőn már temették. Nem is kisérhette utolsó utján Vácról senki. Pedig megérdemelte részünkről a kegyeletes megemlékezést, mert jótevője volt egykor városunknak.

Öt éven át mint járásbiró működött nálunk és ennek becsületes emléke fönmarad mindenkor a kortársak szivében. Nehéz, szomorú idők voltak azok. midőn ő Biharország végéről, a tenkei járásbíróság albirói székéből, pályázat nélkül, egyenes miniszteri áthelyezésre, városunk járásbíróságát átvette. A bíróságnál mindenben elmaradás és a hátrálékok ijesztő garmadája fogadta.

Mutatók, irattári könyvek évek óta hiányoztak. Csak a szegény, istenben boldogult kis Bingauf hatalmas feje volt az egyetlen tájékoztató az akták útvesztőjében. Hozzá meg városunkban akkor élte fénykorát az uzsora. Perelte, pusztította a szegény népet és egy-egy régi telekkönyv feljegyzés, még ma is őrzi a 30— 40 °/0-os kamatok szomorú emlékét. Uzsorásaink jeles céhe jóformán mindenható volt a bíróságnál és a birói hatalom tehetetlennek látszott a jó szívű magyarok — igy nevezték őket — furfangjával szemben.

Ekkor jött közénk 1878 tavaszán a boldogult. Erős, jellegzetes egyénisége, szigorú kötelességérzete neki fogott a munkának és csakhamar nagyot lendült járásbíróságunk. A hátrálékok megszűntek, rend és fegyelem mindenütt. Ügy hogy midőn öt év múlva ő a budapesti királyi törvényszékhez távozott közülünk, a minister azzal a figyelmeztetéssel bocsátotta el hozzánk az uj járásbirót, a derék Vörösmarty!;, hogy tartsa fönn a váci járásbíróságot azon a magas színvonalon, melyre Szánthay emelte.

De nem ez volt a nagyobbik érdeme, hanem az, hogy az uzsorát megszüntette és az uzsorások hadát városunkéi kipusztitotta. Függetlensége, erős becsületérzése bele mert nyúlni a darázs fészekbe. Egész sora az adomaszerű ötleteknek és emlékeknek él a kartársak száján,

az uzsorások ellen folytatott küzdelmeiből. Birói és ha úgy nem lehetett, társadalmi úton, kérlelhetetlen szigorral üldözte piszkos üzelmeiket. Nyilvánosan szégyenitett meg minden kapzsi, tisztességtelen eljárást, még ha az ügyvédi tekintélyt hívta is védelmük Szemtől-szembe pellengére tett ki minden uzsorást, pedig jónevű polgári előkelőségek is voltak közöttük. A vége az lett, hogy a bíróságnál azelőtt mindenható jószivű magyarok, nem is merték ide keresetüket beadni, mert rendesen személyes megidézéssel kényszeritette őket szúró tekintete és dorgáló korholásai elé. Fogyni kezdettek lassanként, a mint látták, hogy nincs többé aratásuk s a biróságnál hivatalból erősen védik a szegény ember igazát. Sok család, melynek vagyonát megmentette a prédalesők körmei közül, áldva emlegeti emlékét ma is.

Barátai pedig tisztelettel és szeretettel gondolnak reája mindig. Ravatalát körül nem állhatták, de becsületes emlékét koszoruzzák meg szivük legbensejének szeretetével és elismerésével.

Ő méltó és derék munkát végezett. Ifjan költő volt, régész, szociálpolitikus, ki röpiratokat irt a Romanis-mus (oláhság) féktelenségeiről. Ott szerepelt indítványaival már az első jogászgyűlésen, 1868-ban.

Közöttünk öt évet töltött és ezalatt rendbeszedte járásbíróságunkat és kipusztitotta az uzsorát. Majd törvényszéki biró lett Budapesten, utóbb ugyanott királyi Ítélőtábla bírája. De az utolsó években már elhagyta régi ereje. Szívbaj sorvasztotta erős szervezetét és java férfikorában 54-ik évében törte le a halál.

Legutóbb mindég Vácra készült, még egyszer meglátogatni régi barátait és régi működésének színhelyét, melyre szeretettel gondolt a távolból. De a halál idő előtt elszólitotta s csak kora sírjára küldhetjük elismerésünk koszorúját.

Tisztelet emlékének, melyet meg fog őrizni a baráti szeretet s a jók hálás kegyelete.

F.

Helyi és vidéki hírek.

Julius 17-ike.

Csendben, kevés számú közönséggel, de annál meghatóbban ünnepelte meg városunk a váci csata 51-ik évfordulóját. Csupán csak a városházán kitűzött nemzeti lobogó hirdette a nagy nap emlékét. Már korán reggel szállingóztak az ünneplők a hétkápolna felé, hol 7 órakor Agócs János kanonok-plébános gyászmisét mondott az elhunyt honvédekért, mialatt Ulrich Károly székesegyházi karnagy megható gyászdalokat énekelt. Megjelent az ünnepségen a város részéről dr Zádor János polgármester, ott voltak Helc Ferenc kir. járásbiró, dr. Franyó István városi tanácsos és még kevés számú, de előkelő közönség. Mise után a résztvevők átmentek a szépen feldíszített honvéd szoborhoz, hol egész csendben, de annál meghatóbban rótták le hazafiui kötelességüket, mely után elhagyták a szent helyet.

— Ezüstmisés püspökünk. Szerdán, e hó 25-én ünnepe lesz Vácnak és az egyházmegyének. Ezen a napon lesz ugyanis negyedszázados évfordulója annak, hogy gróf Gsáky Károly megyés püspökünket pappá szentelte Simor János esztergomi hercegprímás. A jelentős évfordulót egyházilag a székesegyházban ülik meg s hálaadó istentisztelet lesz, a melyre hivatalos meghívókat bocsát ki Agócs János kanonok-plébános. A város és a káptalan pedig

feliratokban üdvözli püspökét, a ki csendben, otthon imáiban elmerülve ezen a nagy napon is bizonyára atyai szeretettel gondol szerető híveire, egyházmegyéjére.

— Királyi adomány. Ő felsége koronás királyunk a tótfalusi leeg< itek szamára saját pénztárából 4000 koronát utalványozott ki rögtön, a midőn meghallotta azok szörnyű nyomorát. így a legelső magyar ember atyai jószivvel küldött fejedelmi adományával az elsők között volt, a ki a szerencsétlenek nyomorán segített. Áldják is a jó magyarok fenkölt szellemű jószivű uralkodónk minden lépését.

— A püspökünk Csávolszky kanonokhoz. Megyés püspökünk egy kegyes leiratában Csávolszky József agát-kanonokot az egyházmegyékben az egyes középiskoláknál működő püspöki biztosok fölé püspöki főbiztossá nevezte ki. Ez a kinevezés is újabb elismerése Csávolszky Józsefnek a tanügy terén kifejtett munkásságának, a melyhez mi is gratulálunk.

— A püspökünk bevonulása. A megyés püspökünk bevonulását rendező nagybizottság pénteken tartotta utolsó ülését dr. Zádor János polgármester elnöklete alatt. A gyűlésen a következők mentek határozatba: Augusztus 5-én a rendes hetivásárt a Zichyutca torkolatánál tartják meg, de csak is 8 óráig reggel A megye részéről Fazekas főjegyző üdvözli a püspököt, a polgármester a Széhenyi-utcai diadalkapunal szól hozzá a város nevében. A menet élén Gajáry Géza vezetése alatt levő bandérium lovagol, utána a polgármester, majd a püspökünk és kíséretének fogata jő A vidéki küldöttségek kocsin érkeznek a templom bejáratáig. Három kordont alakítanak s a templomban csak is jegyekkel lehet bejutni az ülőhelyekre, a melyek számozva lesznek. A vidéki küldöttségeknek, ha elhelyezést nyerni óhajtanak, előre kell jelentkezniük a polgármesternél, a fogadásukat dr. Franyó István, Kokovay János és Jánosdeák Márton végzik.

A küldöttségek, testületek az első diadal kapunál helyezkednek el. a hol az üdvözlésnek szemtanúi lesznek. Az egész útvonalat fűvel hintik be, a templom előtt pedig fehér ruhás leányok várják a püspököt. Este fáklyásmenet lesz, a mely nyolc órakor gyülekezik a városháza előtt s a püspöki palota elé vonul. Itta dalárda éneke után Gajáry Géza üdvözli a püspököt, azután ismét a dalárda énekel. A fáklyásmenet a Fő-utcán az apáca-zárdáig halad, itt a leányiskola felé befordul s a Káptalan-utcán át a fegyházig megy, itt feloszlik. A szükebb végrehajtó bizottság elnökévé Csávolszky Józsefet választották meg s tagjai lettek : Gajáry Géza, Péts Sándor, dr. Göndör Sándor, Krakker Kálmán, Nikitits Sándor, dr. Freysinger Lajos, Kálló Antal, dr. Franyó István, Bucsek István, dr. Galcsek György, Racsek János és Haffner Ferenc. A részletes programmot különben a polgármester kinyomatja s közli a város lakosságával.

— Köszönet a fegyintézetnek. Az a páratlanul álló adakozás, a melyet Balkay István igazgató kezdeményezésére indítottak meg a váci fegyintézet rabjai, méltó feltűnést keltett az ország határain túl is. A tótfalusiak a következő szép levélben köszönték meg a gyűjtést: Tekintetes igazgatóság! A mély tisz telettel alulirt község elöljárósága őszinte meg hatottsággal fogadta a Tekintetes Igazgatóság által a tótfalusi tűzkárosultak javára átadott s a váci orsz. fegyintézet fegyencei által önként felajánlott 1148'80 k. szóval ezeregyszáznegyvennyolc koronának átvételét. A községünket élt nagy csapás után, azt sem tudva még, hogy a nyomor enyhítésére mit tegyünk, megjelent a