Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-22 / 29. szám

Tizennegyedik évfolyam. 29. szám. Vác, 1900. évi julius 22. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak: Egész évre...............................12 korona. Félévre......................................6 korona. Negyedévre.................................3 korona. EGYES SZÁM ÁRA 24 FILLÉR. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Megjelenik; minden vasárnapon reggel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közle­mények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirde­tési pénzek. Nyilt-tér sora 60 fillér. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: HIRDETÉSEKET Bélyegilleték nincs. Kovach. Ernő. Dercsényi Dezső. j jutányosán felvesz a kiaaóhivatal. A vízvezeték. Vác, julius 21. Nem is reméltük, hogy ily hamar a vízvezeték és az artézi kút ügyében vé­leményt mondjanak a szakemberek. És igy, alig telik bele két hét. kimerítő jelen­tés jött Halaváts főgeologustól s Znrka főmérnöktől a kik egyhangúlag konstatál­ják', hogy Vácon az artézi kúi fúrása nem helyes és a várost vízvezetékkel kell ellátni. Meglepetést kelthet minden-felé, a hol csak a város ügye iránt érdeklődnek, ez a szakszerű vélemény, a mely számada­tokkal is iparkodik meggyőzni arról, hogy egyedül a vízvezeték felállítása a helyes. A város legfontosabb kérdésének meg­oldásához jutottunk. A modern és egész­séges város elnevezésre csak akkor tart­hat számot, ha a vizkérdése rendezve van. A város jövője, fejlődése függ ettől s a lakosság legnagyobb hálájára tarthat­nak számot vezető köreink és képviselő­testületünk. ha azt a megoldás stádiu­mába vezetik. De sokkal fontosabb ez a kérdés, mint-Kiállitási morzsák. Paris, juniuá. — A Váci Hírlap eredeti tárcája. — Valóban gyönyörű kis vár ez a mi magyar pavillonunk. A vajdahunyadi emléknek rekon­­stituciója. És a hivatalos kiállítási kalauz úgy említi, mint egy gyönyörűséges játékszert: c’est un vrai bijou. Hát még a belseje: valóságos kincses láda. De persze a legnagyobb hirü érdekesség benne a huszárterem. Hadd tudja meg a nagy külföld, hogy ha többet nem is, de legalább egy szót átvett a a mi barbár magyar nyelvünkből: huszár. Az eredetét már aztán nem fogják tudni, hogy egy lovas katonának húsz pénzegység az ára, — mint mi azt Mátyás király fekete huszárai­ról tudjuk. A dragonyos egyenruha elegánsabb, — ha német szemmel nézzük; az uhlánus uniformis csinosabb, — ha szláv Ízléssel tekintjük; de a huszár attila a legszebb, mert ezt a nemzet­közi ízlés, mint a legszebbet elfogadta. Ezt a huszártermet sokan láttuk már Buda­pesten is és valóban igen historikus, művelő­déstörténeti vagy akár laikus szempontból sem hogy ajtóstól rohanhassunk a házba, j íme, itt közöljük a szakszerű véleménye- | kel s arra kérjük városunk ügyei iránt érdeklő városatyákat, hogy lapunk hasáb­jain akár hosszabb, akár rövidebb cik­kekben mondják el a vízvezetékről véle­ményüket, a melynek szives örömest tért nyilunk. Tekintetes Igazgatóság! F. évi május 26 án 371. sz. a. kelt rendelete következtében bátorkodom a Vác városában I létesítendő vízvezetéknek vízzel való ellátása ügyében, a helyszínén is öregbített tapasztala­taim alapján, a következőket jelenteni: Vác városa környékének földtani viszonyait — a mennyire én ismerem — nem találom l kedvezőknek arra nézve, hogy Vácott artézi j kutat olyan sikerrel lehetne fúrni, mely a vá­ros igényeit kielégítené. S igy a vízszerzési artézi kút utján nem merem ajánlani nem­csak azért, mert úgy mennyiség, mint minő­ség tekintetében igen bizonytalan az artézi kútfúrás eredménye, de különösen azért, mert sokkal egyszerűbb, biztosabb és olcsóbb mó- j dón lehet jó és egészséges vizet teremteni a ! tervbe vett vízvezeték ellátására. I Vác közvetlen környékén ugyanis a- hegyek j aljában, a Duna bal partján, párhuzamosan a 1 folyóval egy iösz-terrasz vonul. A lösz a tégla- i tekintve is. Mert ime mi magyar huszárok, korszak alkotók vagyunk a kavallerie világ­­történetében. A szív hévül, a lélek emelkedik, mikor ezt j a kis területet a mi trikolorunk alatt a mienké- j nek mondhatjuk. Az egész pavilion csak törté- ; neti emlék; sokat mond, minden darabja regél \ annak, a ki megérti. És mikor itt a nemzetek j társaságában látom, valami mintha mondaná abensőmben :szegény Magyarország!Mimondja? | Talán a történelem . . . A szomszédban leng a fekete-sárga zászló Ausztria háromszor olyan nagy igen szép palo- j tája fölött. Szinte még itt is árnyékban va­gyunk . . . Hanem nagyon érdekes, a miről már a mi újságjaink otthon Írtak is, hogy a magyar pavilion a publikum elől zárva van és csak a messze eső kiállítási igazgatóságtól kapott be­lépő jegygyei látogatható. Komikus dolog ez, de nem észszerűtlen, sőt nagyon célszerűnek bizonyult. Nem is érdemes minden utcai népség arra, hogy a mi kincses 1 ládánkat, pavillonunkat megnézze. És ez a j fejedelmi kiállítás; a drága szőnyegek, a láto­gatóknak szabadon szolgáló gyönyörű piros j bársony fautenille-ök korlátlan entrée mellett 1 bárkinek rendelkezéséra állanának. Hanem igy | csak kaputos embert érheti az a boldogság, | vetőkben teljes vastagságában van feltárva s itt az konstatálható, hogy a lösz alatt homok, majd — a téglavetőkben bemélyesztett kutak tanúsága szerint — vastag kavics következik, mely már itt is bő vizűnek mutatkozik. Ez a kavics tovább nyugatra a' Duna partján a Váralja alatti résztől egészen a városig, 3 klm.-nél nagyobb hosszban a felszínen van meg s belőle számos, bővizű, kristálytiszta, üdítő forrás fakad. Miután pedig ezek a for­rások a Duna oly magas vízállása mellett is. a minő ottjártamkor (f. évi junius 30-án) volt, a folyó tükre felelt tetemes magasságban fa­kadnak : ki van zárva az, hogy e viz szűrt dunaviz lenne, hanem a hegységből leszivárgó víznek kell tekinteni, mi jó minőségét kétség­telenné teszi. Ha még e mellett tekintetbe veszszük azt, hogy az a terület, ho! ez a bő­vizű kavicsréteg konstatálható, a várostól északnyugatra fekszik oly térszíni viszonyok között, melyek kizárják azt, hogy e • vízhez a város szennyvizei hozzákeveredhessenek s ekkép minőségét veszélyeztessék : e kavicslerakodás - ban olyan víztartó létezik a város közvetetten környékén, melynek vize bátran igénybevehető s ekkép a város tervbe vett vízvezetéke igen kedvező viszonyok között látható el kellő mennyiségű, jó, egészséges vízzel. Budapest, 1900. évi julius hó 4-én. Halaváts Gyula kir. főgeologus. f karig hogy a mi huszártermünkben bársonyos karig, székben ülhessen és az érdekes freskókban gyönyörködhessék. Én magam sem szereztem belépőjegyet. Hanem úgy áll a dolog, hogy a bejáratnál egy szolga bocsátja be a jelentkezőket. De bizony csak minden tizediknek van jegye. A szolga azon­ban ügyes ember, vagy mondjuk ügyes meg­bízatása van és úgy tesz, hogy beereszt min­denkit, a kit a mi kiállításunkra comme il faut-nak ítél. Hanem viszont joga van min­denkit be nem engedni is. így azután még növekszik a magyar pavil­ion érdekessége. Mert az idegent kiváncsivá teszi az a tudat, hogy itt nem valami minden­napit láthatni. És tényleg úgy van, hogy a pavillonunk bejárata előtt mindig nagy tömeg olvassa a hatalmas betűkkel jelző figyelmezte­tést és várja az alkalmat, hogy jegy nélkül is bejuthasson, a ki magát arra méltónak érzi. Magyarország kép vise1 ve van aztán a kiállí­tásnak minden ágában ; és nagyon szép, meg­ható jellemvonásunk tűnik ki abban, hogy forrón szeretett uralkodónknak, Ő felségének mellszobra vagy képe mindenütt a legelső he­lyen díszeleg. De szomorú, fájdalmas benyo­mást okozott egy helyen, hol boldogult Erzsé­bet királynőnknek mellszobra képezi Ő felsé­gének peudent-ját. Az emléke csak fájdalm a VAK BOTTYÁN múzsum

Next

/
Thumbnails
Contents