Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-07-08 / 27. szám
Tizennegyedik évfolyam. 21. szám. Vác, 1900. évi julius 8. Előfizetési árak: Egész évre...........................12 korona. Félévre..................................6 korona. Negyedévre.............................3 korona. EGYES SZÁM ÁRA 24 FILLÉR, VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Megjelenik; minden vasárnapon reggel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Nyiit-tér sora 60 fillér. Kiadó tulajdonos: Felelős szerkesztő: hirdetéseket Bélyegilleték nincs. Kováck Ernő. Dercsényi Dezső. jutányosán felvesz a kiadóhivatal. Tekintetes dr Zádor János polgármester úrnak Vácon. Teljes tisztelettel értesítem a tekintetes Uraságodat, hogy püspöki székemet elfoglalandó, Székvárosomban való bevonulásomat f. évi augusztus hó 5-éuek délelőtti óráira tűztem ki, miből kifolyólag felkérem tekintetes Uraságodat, hogy ezen elhatározásomról szeretett városom közönségét alkalmas módon ' értesítse s az ünnepélyen való részvételre szólítsa fel, hogy minél többeket részesíthessek atyai szeretetem első jelében: püspöki áldásomban. Egyben vigasztalására óhajtván lenni e napon a szegényeknek is, kiknek gyámolitó atyjukká rendeltettem az Úr által, ezennel kettőezer (2000) koronáit teszek át tekintetes üraságodhoz, oly felkéréssel, hogy azon összeget a két nagyságos és főt. kanonok plébános úrral egyetértöleg oszsza ki a szegények és "Szükölködök közt, mint set. Antal kenyerét, hogy minden lélek betöltessék e napon Isten áldásával. Egyébként kiváló tiszteletem és atyai szeretetem kifejezése mellett vagyok Esztergomban, 1900. junius hó 24-én legszivesb jóakarója f gróf Csáky Károly váczi püspök. I Túrt elemek. I Vác, jul. 7. , (F) A végsőkig megvárakoztatottaknak i már megint egy kis morzsát dobtak csak j oda. Egy inci pinci kis semmiséget, mely még kóstolónak is édes kevés ott, a hol az évtizede.k mesterséges elhanyagolása és halvérű nemtörődömsége olyan utolsókig kizsarolt és kiszipolyozott és a méltányosságra és igazságra kegyetlenül kiéhezletett klasszist nevelt, mint a milyen a magánhivatálnokok osztálya! A könyj nyelmű apát, ki évek óta páratlan kö- I zőmbösséggel nézi véreinek keserves kínlódását. megszállta egy kevéske jó lélek . és nagylelkűségi rohamában fizetett egy ■ két piczulát. A kereskedelemügyi miniszter elrendelte, hogy a fegyvergyakor- j latra bevonuló hivatalnokok helyei fenn- [ tartassanak. Gyászosan kevés malaszt és | pedig alig hanem csak írott malaszt ott, j i a hol olyan égetően nyílt fekélyek geny- ; nyednek, mint a magánhivatalnokok sa- i nyaruságában ! Kár, tisztára falra hányt borsó, vasalt j frakku küldöttségeket vezetgetni, az égbej kiáltóbb sérelmeknél és még a semminél ! Tombol a vihar . . . I. Tombol a vihar, jajgat a szél; A nyárfa levél künn táncra kél — Benn komor, sötét szobácskábán, Mélázó ifjú ül magában. Keze bús fejét támasztja fel S e kéz már oly sok redöt fed el. Szánt a bú éles ekéje ott, Hol a sors munkása dolgozott! II. „Egy éve éppen /“ Száll a sóhaj — Mellé vegyül e titkos óhaj: Bár ne lett volna, — ah sohasem, — E nap fordulópont. Kedvesem ! Egy öllel alább pihensz Te már, Nászajándékot is hagytál rám: Kínt, keservet, életánalmat, Tépett szivem, hol lelsz nyugalmat ? Szaák Ilus. Alkony. A lég telve van oly édes, Oly bóditó varázszsal . . . A nap haldoklik az égen Szép, csendes haldoklással. . . Mindig lejebb, lejebb hajtja Bíbor fénybe vont fejét És olyan szent megadással Leleheli ránk lelkét. . . Szép, szép vagy nap mindig s én Úgy csodállak, elnézlek . . . De igy plhalóan mégis — A legjobban szeretlek . . . Hogyha búcsú csókod hinted, A leikein utánad sír . . . Oh maradj! ne hagy! hisz az éj Oly sötét lesz mint a sír . . . . . . De hiába hívlak vissza, Már elhagytál bennünket, Csak az a bíbor fény látszik, Mely körül vett tégedet. , .. Most homályosul. .. Csend, mély [csend...] Oly szent séges béke száll Hegyre, völgyre mindenre le .. . Nem repül most kis madár. is kevesebb ujságbeli kirohanásokban forme ni az elkapatott munkaadók merészebbjére, ki egy-egy a lelketlenek közölt leglelketlenebb stiklijével pályázik a hallhatatlanságra. Az ilyesmi semmitől sem jó! A deputáció megrakodhatik jóféle Ígéretekkel, a főnök meg úgy lerázza magáról a »szemtelen arcátlanok erőszakoskodását« mint ha nem is ő volna az. És nem is lesz addig se rend, se igazság, se béke. míg a törvényhozás nem adja a magánhivatalnok kezébe a védelem pajzsát, melylyel érdekeit és létét, melyek lépten - nyomon veszélyeztetve vannak, kellőleg megvédheti. Ma minden fedezet nélkül van helekergetve súlyos helyzetébe és az élet forgata úgy belesodorja az önkény és hasáskodás polyp karjaiba, hogy azok úgy fogva tartják, hogy nincs menekvése. Kiszívják az utolsó cseppig minden munkaerejét és munkakedvét és iskolázott, értelmileg jelentékeny niveauju és súlyú egyének arra vannak kárhoztatva, hogy tehetségeiket és ereiket abban a kényszermunkában őröljék semmivé, mely elég gyakran reggel 7-kor kezdődik és tste 8 kor Már álomra hajlik búsan, Szomorúan a virág ... Az égen kigyúl sok csillag, Kigyullad ezer világ . . . Keresztesi Erzsi. Kiállí tási morzsák. Paris, junius 23. — A Váci Hírlap eredeti tárcája. — Múltkor említettem, hogy Franciaország meghívta a souverain hatalmakat, idegen országokat a párisi nemzetközi kiállításon való részvételre. Az idegen hatalmak fel is építették pavillonaíkat a Szajna partján és leültek ahhoz a világra szóló table d’höte-hoz, melyet mi világkiállításnak nevezünk, hanem a szellemi koncert nem sikerült. Loubet elnök úr, Franciaország kitűnő házi gazdája, bámulatra méltó dolgokat halmozott fel a nagy asztalon, hanem a meghívott vendégek, nehány kivételével igen zárkózottak maradtak. Mert a mi a kiállításon rendkívüli, az mind Párisé, Franciaországé. Hiszen a kiállítás szép. nagyon szép és Franciaország nagyságát örökké ragyogó betűkkel jegyzi be a világtörténelem lapjaira, hanem bizony mint nemzetközi kiállítás szegény. Mert ha a házi gazda felvette legünneplőbb ruháját, a vendégek is bemutathatták volna, hogy mijük
