Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-01 / 26. szám

Tizennegyedik évfolyam.

26. szám.

Vác, 1900. évi julius 1.

VÁCI HÍRLAP

Előfizetési árak:

Egész évre...........................12 korona.

Félévre ..............................6 korona.

Negyedévre.............................3 korona.

EGYES SZÁM ÁRA 24 FILLÉR.

VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA.

Megjelenik; minden vasárnapon reggel.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

VÁC, Géza király-tér 3. szám.

Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek.

Nyilt-tér sora 60 fillér.

Bélyegilleték nincs.

Kiadótulajdonos: Kováck Ernő.

Felelős szerkesztő: hirdetéseket

DerCSényi Dezső. jutányosán felvesz a kiadóhivatal.

A tanév végén.

Vác, junius 29.

A hét folyamán véget ért az iskolai esztendő. A diákok tanulásuk eredményével sietnek az édes szülői otthonba, hogy uj erőt gyűjtsenek a jövendőre.

Visszapillantást vetve az elmúlt tanévre, megilleíődve kell konstatálnunk, hogy a megelőző idők egyikében sem állott a szülő oly nagymérvű követelések előtt, mint a mostaniban.

Mint mindig, úgy most is kettős az iskola követelése: anyagi és szellemi: de mig a megelőző évek hosszú során át e kétnemű követelésben bizonyos egyenlőség volt, addig a következő iskolaév fokozott anyagi és szellemi követeléssel áll a szülő elé.

A középiskolák reformját a közoktatási kormány megkezdette, ugv hogy már a közel jövőben több pályán az eddiginél magasabb képzettséget követel.

Ezen kívül általánosan észlelt jelenség, hogy a középiskolai tandijakat igen magasra emelték. A sfcülő gyermeke kiképzésére ma egész vagyont kénytelen elkölteni s még szerencse, ha áldozataival önmagát tönkre nem teszi, többi gyermekeit meg nem rövidíti s ha áldozatainak megfelelő szellemi, erkölcsi sikere van.

A gyermekek középi-koláztatasának éppen abban van a legnagyobb bökkenője.

A szülő kész a fokozottabb áldozatokra és arca verítékével előteremti a szükségeseket és olykor még a lényegesebbeket is megvonja önmagatói, hozzátartozóitól, csak sikert lásson. S a siker láttára újabb áldozatokra kész, mert a remény nem alaptalanul kecsegteti, hogy a gyermeke kiképeztetésére befektetett tőkének legalább kamatait a társadalom idővel gyermekének vissza fogja fizetni.

De ha nincs siker?

Kárba veszeti a drága pénz és idő, a család pedig, sokszor vagyona romjait látva, vérző szívvel adja gyermekét más pályára, a melyen a nyomtalanul elköltött százak, vagy ezrek egy gyümölcsöző életnek képezhették volna alaptőkéjét.

De hát oly titokzatos, oly tulvilágszerű

I

valami az a középiskolai kultúra, hogy a szülő csak vagyona árán juthat arra a meggyőződésre, hogy áldozatait siker nem jutalmazhatja?

Nem. Az iskola nyílt, őszinte fórum, csak kérdezni kell. A legjobb akarattal a kellő időben adja tudtára a szülőknek a siker föltételeit, a sikertelenség okaival az orvoslás eszközeit.

Ha azonban senkisem kérdezi* kinek beszéljen?

A szülő gyermeke képeztetésének föltételei, a némán előforduló bajok orvoslása iránt kérdi szomszédját, orvosát, ügyvédjét, csak az egyedüli, legilletékesebb tényező: az iskolának tanácsát nem kéri ki. Legtöbbször rideg közönynyel van az iskola iránt s bár akkor, mikor gyermeke boldogságát az iskolától várja, az iskola értékét a mindenhatóságig fokozza, de ugyanakkor a maga bizalmát tagadja

j meg tőle.

Ez természetellenes állapot, mely ha I szülő és iskola között tovább fenmarad, j a nagyobbmérvű kiadások épúgy ered-A magyar nóta.

Magyar nóta hangja mellett Zokog, sír a magyar nemzet Évszázadok óta.

Nincs is oly dal semmi tájon,

Sehol széles e világon, —

Mint a magyar nóta !

Zokog a húr, sir a vonó, —

Bújelejtő muzsikaszó Könnyek ébresztője . . .

Mintha benne megszólalna Bús sziveknek bús fájdalma, — Egész temetője . . .

Tán a czigány szárazfája Készült síró, készült árva Szomorúfüzfából;

Vagy a a magyar szíve való A mennybeli Mindenható Szíve — bánatából . . .

Batthay Geyza.

Rege a nőkről.

(Paramithia.)

— A Váci Hírlap eredeti tárcája. —

Elfáradt a teremtés nagy munkájában, a hindu Isten : Mahadéva. Visszavonult a hetedik égbe, nyugodni vágyott. Elszenderült nem sokára. Álmában nagy vihart látott, a mely egészen trónja zsámolyáig látszott felszállni Erre felébredt. S előtte állott Bráhma.

— Mi történik, szólj! Kiált Mahadéva, szemeit bosszúsan vetve rá. Mi zajt hallok ? Az oroszlánok szabadultak el s ők dühöngnek. Vagy a tengerek vizei léptek ki medreikből ?

— Nem, ura s teremtője menny és földnek. A zaj, a melyet hallasz, az emberektől származik. Unatkoznak a szegények.

— Mit, az emberek unatkoznak ? kérdé haraggal az úr. Majd mosolyogva folytatá:

— Az unalom szülője — a dölyf: Dölyfösnek lenni, annyit tesz, mint szabadság után vágyni. Sok szabadságot találtam nekik adni, azért ily dölyfösek. Ám lássák; majd intézkedem, hogy rabszolgák legyenek s feledjék a szabadságot. Legyenek nekik gondjaik; tanulják meg mi a szenvedés, küzdelem s igy majd elmúlnak őrült vágyaik. Nem lesznek többé egyedül.

Mahadéva visszaemlékezett a zivatarra, melyet álmában látott és ... teremté a nőt. Egy hindúlányt. Napnyugatkor született, ép’ midőn a I nap arany sugaraival elárasztá a földet, be; aranyozd, az újszülött lányka testét is. Első 1 tekintete az új szülöttnek, az akkor megnyílt Lótusz-virág kelyhére esett s azért oly bűvösbájos a hindu lány tekintete. A forró égalj e tüzes gyermeke a szenvedély oltárán áldozik; egyedül ezen istennek hódol; azt imádja, annak él. A hindu lány mindaz.által ildomos, félénk, mint a gazella. És a csillagok, ha rávetik sugaraik a lángra, szégyenkezve bújnak a felhőfoszlány mögé. Sőt némelyik boszankodással leszalad az égről, a leány ragyogó, bűvös tekintetű, csillogó szemei elől.

— így! szól az úr, itt van számotokra egy barátnő. A szerelem kultuszából, isteni kultuszt fogtok alkotni magatoknak.

Ezzel tova szállott Mahadéva, oda, a hol a nap nyugodni készül ugyan már, mind az által oly forró volt, hogy sem ember, sem állat nem élhetett.

— Elvégre itt mégis megsemmisülne az én hindu-lánykám, gondolkozók a Teremtő. E tájra, oly nőt helyezek, kit a nap heve nem éget el, arany szinét nem pörköli össze. És alkotá a fekete néger nőt. Ennek nem árt a nap forró heve. S e találó gondolatra, vidáman végig simitá kezét a négernő haján, mely érin-Nem csak

legelterjedtebb

hanem a világkereskedelemben is virágzó kiviteli cikk helyét foglalja el. Bevásárlásánál na" ’ ' '' Ferenc* József keserüviz elnevezést használni, nehogy más csekélyebb értékű vizet kapjunk.

Kapható : Hufnagel Imre, Beok Ignác és Torday Jenő urak füszerkereskedésében Vácon.-r > r 1 ■■ • nanem a vnagKereszei

j'Sbf8“ Ferencz József keseriiyiz, *>«»