Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-01 / 26. szám

Tizennegyedik évfolyam. 26. szám. Vác, 1900. évi julius 1. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak: Egész évre...........................12 korona. Félévre ..............................6 korona. Negyedévre.............................3 korona. EGYES SZÁM ÁRA 24 FILLÉR. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Megjelenik; minden vasárnapon reggel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közle­mények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirde­tési pénzek. Nyilt-tér sora 60 fillér. Bélyegilleték nincs. Kiadótulajdonos: Kováck Ernő. Felelős szerkesztő: hirdetéseket DerCSényi Dezső. jutányosán felvesz a kiadóhivatal. A tanév végén. Vác, junius 29. A hét folyamán véget ért az iskolai esztendő. A diákok tanulásuk eredményé­vel sietnek az édes szülői otthonba, hogy uj erőt gyűjtsenek a jövendőre. Visszapillantást vetve az elmúlt tan­évre, megilleíődve kell konstatálnunk, hogy a megelőző idők egyikében sem állott a szülő oly nagymérvű követelések előtt, mint a mostaniban. Mint mindig, úgy most is kettős az iskola követelése: anyagi és szellemi: de mig a megelőző évek hosszú során át e kétnemű követelésben bizonyos egyenlő­ség volt, addig a következő iskolaév fo­kozott anyagi és szellemi követeléssel áll a szülő elé. A középiskolák reformját a közoktatási kormány megkezdette, ugv hogy már a közel jövőben több pályán az eddiginél magasabb képzettséget követel. Ezen kívül általánosan észlelt jelenség, hogy a középiskolai tandijakat igen ma­gasra emelték. A sfcülő gyermeke kikép­zésére ma egész vagyont kénytelen el­költeni s még szerencse, ha áldozataival önmagát tönkre nem teszi, többi gyerme­keit meg nem rövidíti s ha áldozatainak megfelelő szellemi, erkölcsi sikere van. A gyermekek középi-koláztatasának ép­pen abban van a legnagyobb bökkenője. A szülő kész a fokozottabb áldoza­tokra és arca verítékével előteremti a szükségeseket és olykor még a lényege­sebbeket is megvonja önmagatói, hozzá­tartozóitól, csak sikert lásson. S a siker láttára újabb áldozatokra kész, mert a re­mény nem alaptalanul kecsegteti, hogy a gyermeke kiképeztetésére befektetett tő­kének legalább kamatait a társadalom idővel gyermekének vissza fogja fizetni. De ha nincs siker? Kárba veszeti a drága pénz és idő, a család pedig, sokszor vagyona romjait látva, vérző szívvel adja gyermekét más pályára, a melyen a nyomtalanul elköl­tött százak, vagy ezrek egy gyümölcsöző életnek képezhették volna alaptőkéjét. De hát oly titokzatos, oly tulvilágszerű I valami az a középiskolai kultúra, hogy a szülő csak vagyona árán juthat arra a meggyőződésre, hogy áldozatait siker nem jutalmazhatja? Nem. Az iskola nyílt, őszinte fórum, csak kérdezni kell. A legjobb akarattal a kellő időben adja tudtára a szülőknek a siker föltételeit, a sikertelenség okaival az orvoslás eszközeit. Ha azonban senkisem kérdezi* kinek beszéljen? A szülő gyermeke képeztetésének föl­tételei, a némán előforduló bajok orvos­lása iránt kérdi szomszédját, orvosát, ügyvédjét, csak az egyedüli, legilletéke­sebb tényező: az iskolának tanácsát nem kéri ki. Legtöbbször rideg közönynyel van az iskola iránt s bár akkor, mikor gyer­meke boldogságát az iskolától várja, az iskola értékét a mindenhatóságig fokozza, de ugyanakkor a maga bizalmát tagadja j meg tőle. Ez természetellenes állapot, mely ha I szülő és iskola között tovább fenmarad, j a nagyobbmérvű kiadások épúgy ered-A magyar nóta. Magyar nóta hangja mellett Zokog, sír a magyar nemzet Évszázadok óta. Nincs is oly dal semmi tájon, Sehol széles e világon, — Mint a magyar nóta ! Zokog a húr, sir a vonó, — Bújelejtő muzsikaszó Könnyek ébresztője . . . Mintha benne megszólalna Bús sziveknek bús fájdalma, — Egész temetője . . . Tán a czigány szárazfája Készült síró, készült árva Szomorúfüzfából; Vagy a a magyar szíve való A mennybeli Mindenható Szíve — bánatából . . . Batthay Geyza. Rege a nőkről. (Paramithia.) — A Váci Hírlap eredeti tárcája. — Elfáradt a teremtés nagy munkájában, a hindu Isten : Mahadéva. Visszavonult a hetedik égbe, nyugodni vágyott. Elszenderült nem so­kára. Álmában nagy vihart látott, a mely egészen trónja zsámolyáig látszott felszállni Erre fel­ébredt. S előtte állott Bráhma. — Mi történik, szólj! Kiált Mahadéva, szemeit bosszúsan vetve rá. Mi zajt hallok ? Az orosz­lánok szabadultak el s ők dühöngnek. Vagy a tengerek vizei léptek ki medreikből ? — Nem, ura s teremtője menny és földnek. A zaj, a melyet hallasz, az emberektől szár­mazik. Unatkoznak a szegények. — Mit, az emberek unatkoznak ? kérdé ha­raggal az úr. Majd mosolyogva folytatá: — Az unalom szülője — a dölyf: Dölyfös­­nek lenni, annyit tesz, mint szabadság után vágyni. Sok szabadságot találtam nekik adni, azért ily dölyfösek. Ám lássák; majd intézkedem, hogy rabszolgák legyenek s feledjék a szabad­ságot. Legyenek nekik gondjaik; tanulják meg mi a szenvedés, küzdelem s igy majd elmúl­nak őrült vágyaik. Nem lesznek többé egyedül. Mahadéva visszaemlékezett a zivatarra, melyet álmában látott és ... teremté a nőt. Egy hindú­lányt. Napnyugatkor született, ép’ midőn a I nap arany sugaraival elárasztá a földet, be­­; aranyozd, az újszülött lányka testét is. Első 1 tekintete az új szülöttnek, az akkor megnyílt Lótusz-virág kelyhére esett s azért oly bűvös­bájos a hindu lány tekintete. A forró égalj e tüzes gyermeke a szenvedély oltárán áldozik; egyedül ezen istennek hódol; azt imádja, an­nak él. A hindu lány mindaz.által ildomos, félénk, mint a gazella. És a csillagok, ha rá­vetik sugaraik a lángra, szégyenkezve bújnak a felhőfoszlány mögé. Sőt némelyik boszanko­dással leszalad az égről, a leány ragyogó, bűvös tekintetű, csillogó szemei elől. — így! szól az úr, itt van számotokra egy barátnő. A szerelem kultuszából, isteni kultuszt fogtok alkotni magatoknak. Ezzel tova szállott Mahadéva, oda, a hol a nap nyugodni készül ugyan már, mind az által oly forró volt, hogy sem ember, sem állat nem élhetett. — Elvégre itt mégis megsemmisülne az én hindu-lánykám, gondolkozók a Teremtő. E tájra, oly nőt helyezek, kit a nap heve nem éget el, arany szinét nem pörköli össze. És alkotá a fekete néger nőt. Ennek nem árt a nap forró heve. S e találó gondolatra, vidáman végig simitá kezét a négernő haján, mely érin-Nem csak legelterjedtebb hanem a világkereskedelemben is virágzó kiviteli cikk helyét foglalja el. Bevásárlásánál na­­" ’ ' '' Ferenc* József keserüviz elnevezést használni, nehogy más cseké­lyebb értékű vizet kapjunk. Kapható : Hufnagel Imre, Beok Ignác és Torday Jenő urak füszerkereskedésében Vácon.-r > r 1 ■■ • nanem a vnagKereszei j'Sbf8“ Ferencz József keseriiyiz, *>«»

Next

/
Thumbnails
Contents