Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-01 / 26. szám

' ö>

mény nélkül fognak sokszor elpusztulni a jövőben, mint a kisebbek vesztek kárba a múltban.

A közönség érdeke, a gyermekek jövője, a család anyagi körülményei, kulturális fejlődésünk követelik, hogy a szülő mindenkor bizalommal forduljon az iskolához, s mielőtt gyermeke sorsát bármi tekintetben intézni akarja, előbb az iskola tanácsát kérje ki.

Azelőtt is mindig szükség lett volna a szülő és az iskola benső érintkezésére, de annál nagyobb szükség van erre most, mikor a család anyagiakban nagyobb áldozatokra s a gyermek magasabb képzettségre van utalva.

Az idei bizonyítvány legyen minden szülő útmutatója a jövendőre nézve. A szünidő legalkalmasabb arra nézve, hogy a gyermek jövendő pályának terve megérlellessék.

Igen helyesen teszi, ha igénytelen sorainkat figyelmére méltatja a szülő, mert helyes és idejekorán alkalmazott célszerű intézkedése által sok fájdalomnak veendi elejét.

A kiállításról.

Paris, június 20.

Mikor először bementem a kiállítás területére, legelőbb is ráléptem a gördülő járdára — trottoire roulant —, mely körülvitt az egész kiállításon. És mikor visszavitt arra a helyre, melyről kiindultam, leléptem róla, leültem egy közeli kibérelt székre és átképzeltem az első benyomást, melyet ez a hirhedt kiállítás nyújtott. Tehát felületesen már ismertem a kiállítás külső képét. Hanem az első kép csak egy zűrzavaros khaosz volt és semmiképen sem alkalmas arra, hogy utánna bírálatot mondjak a kiállításról.

tés után szép, egyenletes gyűrűcskék képződték fején. A tikkasztó hőség után, észak felé fordult Mahadéva.

— Ah! Az angolok. Ezeket ugyan a sűrű ködtől alig veszem észre s csak vörös hajok látszik messzire, mely elárulja hollétöket. Én nem szeretlek titeket. Feldolgozzátok a szép Indiát s az én jó hindu népem rabszolgáitokká aiacsonyitjátok. Azért megérdemlitek, hogy asszonyaitokban büntesselek benneteket. Szeretitek a lovat, ez állatok fogaihoz legyenek hasonlók, asszonyaitoké Szeretitek a tengert, vizet. Nos! Nőitek ölelése legyen hasonló a hullámok átkarolásához: oly rideg.

így jött létre az angol nő. Haja szőke, mint az örök köd, mely övezi hazájokat. Arcza halvány, minden zsírt nélkülöz. Szive fagyos, mert szenvedély nem hozza mozgásba soha. Ölelése megdermeszt, mint hazája légköre. Mahadéva kedvetlenül hagyja el az éjszakot. Fagyos, megdermedt énjét felmelegiteni elszállott délre. Olaszország megvolt áldva ugyan sok, díszes márvány palotával, remek stilű templomok, dómokkal, de népe gyámoltalan, nyomorék, szegény.

— E szerencsétlen nép oly szegény, önmaga is csaknem éhen vész, miért is adjak neki nőt ? Kérdé ön magától Mahadéva. Majd mást gondolt.

— Rendelek neki oly nőt, ki önmagát feltudja tartani. És alkotá az olasz asszonyt, bájos, csengő hang, utánozhatlan táncképességgel. Ezek után a hindu Isten útját folytatva, egy nagy várost látott maga előtt.

VÁCI HÍRLAP

Most azonban már öt napja, hogy barangolom, most már tudom, hogy mi van benne sőt azt is tudom, hogy mi nincsen meg benne.

Hát hogy őszinte és kategorikus legyek, a Szajna két partján lévő területen kiállítást rendezett legelőbb is Franciaország, azután Páris és — tehát még vagy negyven külömböző idegen állam gyarmataival együtt.

Az összeállításnak igy kellett történnie, mert Franciaország világkiállítást rendezett; és a kiállítás külső képe bizonyítja is ezt, - hanem bizony sajnálkozva kell mondanom, a kiállítás érdemleges része csak Franciaországé és különösen Párisé.

Árulnak itt nagy kiállítási emlékképeket, melyeknek közepén Loubet elnök úrnak portrait-ja van és körülötte a kiállításon résztvevő országok koronás uralkodói. Érdekkel néztem ezt a képet. Az intelligens, barátságos tekintetű elnök úr körül a sok koronás fő tartózkodó leereszkedéssel csoportosul. Szinte látszik rajtuk, hogy barátságosabbak igyekeznek lenni, hanem a harmónia nem sikerül.

Nos hát ez a kép ráillik az egész kiállításra. Az országok elküldték résztvételi jegyüket- — pavillonaikat — a kiállításra, a pavillonok fénylenek is, csillámlanak is a ragyogó nap sugaraiban, — hanem hát ez még nem világkiállítás !

Szegény Franciaország; sok vendéget hívtál meg az ünnepi ebédre, el is jöttek mindanyian, hanem a társalgás a szellemi concert, nem sikerült.

Sok kiadásba adtad magad; 60 millió jegyet bocsátottál ki frankjával darabját, melyeket most már, mint a változó értékpapírokat 50 centime-jával árulják, hanem majd november 4-én, mikor a kapuk bezárulnak, bizonyára kellemetlen lesz majd a leszámolás eredménye.

Én a kiállítás legérdekesebb részeinek tartom azt, a mit Franciaország, mondjuk inkább Páris, állított ki. És ez jóformán Páris miniatur-ben.

Nagyon szép, képzeletet túlhaladó dolog ez, hanem ezért bizony nem volt érdemes világkiállítást rendezni.

— Mily népek laknak itt? kérdé.

— Ez Moszkva városa kiegészitőleg folytató Bráhma. Ezek kereskedő szellemű emberek a mentői többel bírni hitvallásuk. A szerzés ösztöne uralja őket.

— Helyes ! így Mahadéva. Ők tehát megérdemlik, hogy legerősebb nőik legyenek az egész világon.

S ők teljesen megvoltak elégedve Mahadéva rendeléseivel. Az uralkodónak nem volt azonban Ínyére e látvány. Kelletlenül fordult egy igen zajos táj felé.

— Lábaidnál fekszik Franciaország, szól Bráma. Az örök zajos, mindig megelégedetlen Frankhon. Ez, az ország szive itt, Páris.

— Szép ! viszonzá Mahadéva. Jogához mérten legyen benne a nő republikánus, szivében legyen azonban deszpota. Barátait változtassa oly sűrűn, mint partamentje minisztereit, Férje büdzséjét terhelje oly mérvben, mint az Úr terheli szülőföldjét. Naponként fedezzen valami újat fel; szerezzen sok zűr-zavart, azonban házánál legyen oly vidám, mint a hogy hazája az egész világot felderíti.

— Legyen, uram, akaratod szerint, hagyá helybe Bráhma.

És csipke, selyem-fergeteg között látott napvilágot a párisi nő.

— Ezen országban ugy-e nem érzik a nő hiányát, kérdé Mahadéva, a szomszédos határon állva. Egy oly országban, hol a férfiak a sörös hordók imádói, önkénytelenül is meg-Én, mikor két évvel azelőtt hoszabb ideig Párisban voltam, láttam mindezt magán a városon, az utcákon, a kirakatokban, a múzeumokban.

Nos, most mindez össze van hordva az Eiffel torony lábaihoz gyönyörű, újonnan épült palotákba és szépen el van rendezve; a tableau hoz járul még vagy 50 — 60 idegen nemzetbeli pavilion különböző stilben ; azután panorámák, színházak, variéték, couriozitások, melyek többet mondanak, mint adnak ; lármázó, sivitó, tökéletlen énekesek; sok színű külső vakító fény, melyet ha az ember megszokik, legottan ott is hagyja.

Ez még nem világkiállítás; hiszen ezt maga Páris világkiállítás nélkül is majdnem igy nyújtja.

De hát erről nem tehet Franciaország. A kiállítást főbejáratán Franciaországot ábrázoló hatalmas női alak mégis csak kisebb istennő,, mint a Politika ő főmagassága; és ki tehet arról, hogy ez még a kiállítások rendezésébe is belenyúl ?! Ifj. Huber József.

Egy év a dalegylet életéből.

Vác, jun. 28.

Ismét egy esztendei működéséről számol be a derék dalegylet tagjainak s szorgalma iránt érdeklődő közönségnek. Egyetlen egyesületünk, a mely gyakran ad magáról életjelt s a melyben a tagok igazi lelkesedéssel vesznek részt. Ez a titka annak, hogy a dalegyesület virágzik s az. év minden szakában mulatságaival, hagversenyeivel örömet szerez közönségünknek. Most, hogy a két hónapi pihenő következik, büszkén is tekinthet vissza az egylet elmúlt esztendejére.

Szerdán tartották meg Nihitits Sándor elnöklete alatt az éves közgyűlést. Az elnök szép beszédben emlékezett meg elhunyt elődjéről, a kinek igen sokat köszönhet az egylet s azután a tagokhoz fordulva, buzdította őket, hogy szeressék a szépet: a dalt, a zenét.

A választmány jelentése következett ezután, a melyet MlinJcó István, az egylet buzgó titkára szerkesztett meg s olvasott fel. Egy év történetét tárja fel szép szavakban, érdemes, hogy közönségünk is tudomást szerezzen róla:

fogamzik a gondolat: vájjon mi becsesebb.e nép előtt, egy nő, vagy a sörös hordó ?

— Adj nekik uram nőt, mert ha nem adsz, fegyveres erővel szereznek a szomszédos országokból, biztositá Bráma.

— Legyen tehát. Azonban e bölcs férfiak mellé, egész sajátos egyénűnek kell a nőt alkotnom. Hogy naphosszant egyedül legyen, nyugodtnak kell lennie. Szőke legyen, mint a pilseni sör, hamvas pírral arczán, mintha egy szemernyi müncheni sör vegyült volna közé.. Hogy az unalmat ne ismerje, megajándékozom a türelem erejével.

— De mégis uram, vág közbe Bráhma, a folytonos egyedüllét veszélyessé válhatik.

— E kisértés ellen, védszere az erényesség legyen. S a Mindenható ezért áldá meg a bajor nőt szentimentalizmus erényességgel.

Eltikkadva, kimerültén a nagy munkában,. Magyarország nektárjával üditi fel magát az ur, enyhíti szomját.

— Ezen ital igazán isteni volt; vágyakra gerjeszt. Azért ezen országnak tüzes szemű, meleg szivű nőket adok. Sötét arcuk viselje e nemes bor ragyogó színét. Bírjanak heves véralkattal; legyenek oly vágygerjesztők, mint az érett szőlő a tőkén. Csókjaik oly részegitők, bóditók, mint e nektár, melyet megizlelék. A bóditó itat hatása alatt teremté Mahadéva a föld legtüzesebb, legszebb asszonyát.

— Nézd uram, e föld itt oly hely, hol a tán, az élccel együtt terem, ős régi hagyomány,