Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-06-03 / 22. szám
o VAGI HÍRLAP Az a természet törvénye. A hol nincs melegség, ott Flóra sem tenyész. Ma, tizenkilencszáz év után, mikor az isteni megnyilatkozások ama legdicsőbb ünnepét üljük, a mikor az apostolok a világ minden nyelvén szónokló Demosthenesekké lőnek, hogy az egyszerű halászok, isteni erővel felruházva, sikeresen tölthessék be a világot a keresztényi hit magasztos tanaival, e napon, a melyet piros pünkösdnek neveztünk e hazában, méltán tűnődhetünk a rég múltakon, a melyeken felépült Szent-István országa s méltán aggódhatunk a balsejlelmes jövő felett, melyben mindjobban kihűlni készül mindaz, mi bennünket felemelt, megtartott, boldogított: hit, haza és emherszerete.il A váci nőegylet uj alakulása. Vác, május 28. A váci nőegylet május 27-én tartotta közgyűlését a tagok igen nagy számának jelenlétében. Az egylet alapitója és elnöke özvegy Benkár Dénesné halálával szenvedett pótolhatatlan veszteség után sietett árván maradt ügyeit lehetőleg rendezni s az egylet jövőjét biztosítani. A közgyűlésen dr. Freysinger Lajosné egyleti igazgató elnökölt. Mindenekelőtt nagyemlékű halottja iránti kegyeletének áldozott a közgyűlés s magáévá tette a választmánynak az elnök elhunyta után tett intézkedéseit. Néhai özvegy Benkár Dénesné iránti kegyeletből elhatározta, hogy a jövő évi rendes közgyűlésig elnöki helyét nem tölti be s addig a gyülésteremben elhelyezett képe is gyászszal lesz bevonva, az egylet ügyeit pedig a választandó alelnök vezesse. Az elhunyt elnök érdemei emlékére készpénz vagyonából külön alapot fog alkotni, mely az elhunyt nevét viselje. Negyedszázados elnöki működése emlékéül a tagoktól 1893-ban nyert s a keleten ragyogó hold regényes pompája valami bámulatos, fönséges egészszé olvadt össze. Szerelmet lehelt és vágyakat gerjesztett az az emberi szívben ... A függőkért egy rejtett ösvényén két alakot pillantottam meg. Egy nő és egy férfi közeledett lassan, ingó léptekkel, egymást átölelve. Szerelmesek voltak. Hogy észre ne vegyenek, a függöny mögé húzódtam. Elővigyázatom nem volt fölösleges, mert sejtelmem beteljesült, éppen az ablak előtt álló padra ültek. Kíváncsian lestem, milyen lesz ez idyllnek folytatása? Nem várakoztam sókáig. A nő megszólalt. — Szeretsz ? . . . Édes . . . — Szeretlek . . . Két hosszú sóhaj. Ha én király volnék, László . . . — Nos? Miért e vágyakozás? — Bolond kérdés! — szólt durcásan a leány. — Nem is tudtam, hogy te olyan bohó és olyan akaratnélküli vagy . . . Hát hatalmat adnék neked, hogy szerethess boldogan gond nélkül, csupán nekem élve . . . — Csodálatos kívánság, a mit én megérteni nem tudok! — Te? Te László? Nem érted? Különben ah, persze, ti férfiak úgy is csak szórakozásból bolonditjátok a nőket. A leány elszontyolodott s csaknem sírásra fakadt. — De az Istenért, Piroska, hát hogy szeres- j selek akkor, ha király akarsz lenni? Férfi a terűt?... I díszalbumot, melyet a gyászoló család az egyletnek ajándékozott, a gyülésteremben külön szekrényben fogja az egylet őrizni, a jövő közgyűlésen pedig a titkárral emlékbeszédet mondat. Fölolvasták az egylethez intézett részvétnyilatkozatokat. Uj püspökünk gróf Csáky Károly meleg hangú részvétirata mélyen meghatotta a jelenvoltakat és a közgyűlés tagjai mind aláírták az arra válaszul küldött köszönő levelet. Részvétüket nyilvánították még az Országos nőképzőegylet, a Magyar gazdasszonyok országos egylete nevében özvegy Damjanich Jánosné, továbbá a váci izraelita nőegylet, özvegy Gosztonyi Jánosné és özvegy Robitsek Józsefné, melyekért mind köszönetét mondott a közgyűlés. Ez után az egyleti titkár számolt be az egylet két évi működéséről, mert múlt évben az elnök betegeskedése miatt nem volt közgyűlés tartható. A jelentés kimutatta, hogy az egylet évenként 2000 koronát áldoz közjótékonyságra. A saját óvodájára 300 frtot fizet rá 300 frtot ád évenként a felső városi gyermek-menhelyre, 400 frtot pedig szegények segítésére és iskolás gyermekek felruházására. Tagjainak száma 164, tagdíj bevétele 496 frt 50 kr. volt s a hiányzó összeget mind a jótevők adakozása juttatja az egyletnek. Az egylet jótevői az elmúlt évben nagyobb adományokkal néhai dr. Schuster Konstantin megyés püspök, a váczi Takarékpénztár, dr. Virter Lajos ez. püspök nagyprépost és özv. Robitsek Józsefné segítettek legtöbbet az egylet terhei viselésén. Az idei farsangi bál bevétele is fényes volt és ebben a bálelnök, Gajáry Gézáné érdemét a jelentés és közgyűlés köszönettel méltatta. Ezután a tisztújitás következett. Egyleti alelnökké egyhangúlag dr. Freysinger Lajosné eddigi igazgatót, igazgatóvá pedig Meiszner Jánosnét választotta s a választmány kiegészítését is megejtette a közgyűlés. Az új alenök, dr. Freysinger Lajosné tisztét meleg hangon tartott beszéddel foglalta el, A leány meglepetten tekintett az ifjúra. A borút rögtön fölváltotta a derű. S ezen azután kacagtak mindketten, hosszan, jóizűen. Még én is nevettem a bohóságon. — Te Laci, hátha a király megajándékozna egy szép kelengyével, mit tennél akkor? Láttad a dolmányát akkor, mikor a török követet fogadta ? Csupa kárbunkulus!.. . A kis leány tapsolt kezeivel. Oda simult a férfiúhoz s lágyan, tréfásan esdekelt • — Megengednéd, hogy egy csókot adjak neki az ajándékért ? — Nem a ! Legföllebb úgy, ha te nekem adnád előbb, hogy neki átadjam ! — Két bajusz érne akkor össze ... — válaszolt a leány. — De nini. Hisz a királynak bajusza sincs! Erre aztán újból kacagtak és rögtön próbálták is, hogy hát hogy is van az, ha egy nyalka bajusz és egy bársony finomságú női ajk összeér. Egy kissé bántott a tréfa, mert hát éreztem, hogy annak a kis lánynak igaza van. Hanem azért hallgattam hűségesen. Egyszerre csak el kezd kacagni az a bűbájos kis tündér, csengőn, édesen. Mi juthatott eszébe ? — Ah, László, édes, te jámbor — és újból előfogta a nevetés, — tudom már miért nem akarsz király lenni! Van ám annál nagyobb úr is ugy-e? Nem találod ki? Hát a tanácsúr! — Te, — folytató hirtelen elkomorodva, — múltkor fönn voltam a teremben; az apám melyben összetartásra s az egylet ügyét buzgó felkarolására lelkesítette a tagokat. A beszéd mély hatást tett a jelenvoltakra s lelkesedve fogadták, hogy az árván maradt egylet ügyei előbbrevitelére mindent megcselekednek a jövőben is. Végül a közgyűlés az egyleti ovoda helyiségének s vele székháza korszerű átalakítását is elhatározta s azzal az egyleti titkárt és elnökséget bízta meg. Ezzel a közgyűlés lelkes hangulatban ért véget. Tudomásul közöljük az egylet új tisztikara és választmánya névsorát: Alelnök: dr. Freysinger Lajosné. Igazgató: Meiszner Jánosné. Titkár: dr. Freysinger Lajos. Pénztáros: Kemény Gusztáv. Választmány: Alberty Ferencné, özv. Bentze Györgyné, Bónis Jánosné, dr. Csányi Jánosné, Cseley Szidónia, Csereklye Istvánná, Donovitz Vilmosné, özv. Filó Pálné, Gajáry Gézáné, Gindrich Józsefné, Gyürky Károlyné, Helc Ferencné, dr. Hörl Péterné, Huber Józsefné, Ivánka Pálné, Kemény Gusztávné, dr. Krnó Péterné, Iványos Kálmánná, Krakker Kálmánné, ifj. Korpás Pálné, Lexa Emma, Lövinger Józsefné, özv. Meiszner Nándorné, özv. Millmann Jánosné, dr. Pauer Béláné, özv. Panker Károlyné, Péterffy Jenőné, Péts Sándorné, Révész Béláné, Reiter Istvánná, Saffranovich Karolin, özv. Uhlig Edéné, Vadkerty Mihályné, Velzer Kálmánné, Velzer Lajosné, Vida Vilmosné. Tanterv és módszeres utasítások a siketnémák magyarországi iskolái és intézetei számára. (4. folytatás.) V. Az olvasásnak (olvasmánytárgyalás) általában ugyanaz a célja, mint a népiskolában. A siketnémák oktatásánál pedig különösen azt a feladatot kell megvalósítania, hogy a midőn a siketnéma viszonylagos iskolai készültsége uram végre rászánta magát, hogy fölnézzen a városházára. Es képzeld csak a terem egészen üres volt! Ej, ej, király uram, látszik, hogy nincs bajusz! Erre már becsaptam az ablakot. Eszembe jutott, hogy ha már ennek a kis leánynak is, a ki olyan végtelenül boldog s a kinek csak gyermekded ártatlansága nagyobb szerelménél, csomót képez fejecskéjében a tanácsterem üressége : milyen lehet akkor a megdöbbenés azok között, a kik várnak ti tőletek valamit ? Hátha az a gyermekded hajadon vétkesnek talált, miért ne kelljen azt észrevenni uratoknak, királytoknak, a ki egyik büszke polgára ős Buda városának ? A király arca fenyegetővé vált. Szemei vésztjóslóan villogtak s hangja az utolsó szavaknál már olyan volt, mint a haragos menydörgés. Az őszhajú kötelességszegők pedig hallgattak mereven, rideg tekintettel. Csak Logody uram uram fészkelődött helyén. Kezdte magát nem jól érezni. — Hallják a folytatást kegyelmetek ! — kiáltó haraggal a király. — Tegnap reggel ott voltam a tanácsteremben, hogy beszéljek a város tanácsuraival. Egy adóst akartam fizetésre kényszeríteni s egy hitelezőt kielégíteni. Nem volt ott egyitek sem, pedig gyűlés napja volt. Meghagytam a hajdúnak, hogy ne szóljon senkinek látogatásomról. Ma itt vagytok, mert fejetek szédül. A pallos közelléte részegítette meg. Csakhogy tegnap nélkülem, ma pedig velem. Tegnap még a város volt adós, ma itt vagytok, nem saját házatokban többé, hanem palo-
